Exhibit B: The Human Condition
Exhibit B: The Human Condition címmel jelent meg az amerikai Exodus együttes kilencedik nagylemeze 2010. május 7-én, a Nuclear Blast kiadó gondozásában. Az Amerikai Egyesült Államokban május 18-án jelent meg, ahol a Billboard 200-as listáján a 114. helyre került.[3][4] Hazájukban 4600 példányt értékesítettek belőle a megjelenés hetében.[5] Ez volt az utolsó albumuk, melyen Rob Dukes énekelt, aki 2014. júniusáig volt a zenekar tagja.[6] Ezért a következő, 2014-ben megjelent Blood In, Blood Out album írási fázisában még ő is aktívan a zenekar tagja volt. Ugyan az album címe arra enged következtetni, hogy a 2007-es The Atrocity Exhibition… Exhibit A folytatása készült el, azonban a két lemez között sem zenei, sem szövegi értelemben nincs átfedés. Az 1989-es Fabulous Disaster album óta ez volt az első olyan nagylemezük, melyen azonos felállás volt hallható, mint közvetlen elődjén.
Exodus Exhibit B: The Human Condition | ||||
nagylemez | ||||
Megjelent | 2010. május 7.[1] | |||
Felvételek | 2009. december[2] | |||
Stílus | Thrash metal | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 78:31 74:24 (13. dal nélküli változat) | |||
Kiadó | Nuclear Blast | |||
Producer | Andy Sneap | |||
Exodus-kronológia | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Háttér
szerkesztésAz album megjelenése előtt az Exodus Amerikában turnézott a Testament és a Megadeth társaságában.[7] Az előző The Atrocity Exhibition… Exhibit A című albumra a zenekar 13 dalt írt meg, az anyagra azonban csak 9 került fel. A maradék négy dalt, így a következő albumra rakták félre, melynek felvételeit 2008 végére tervezték,[8] azonban csak 2009 decemberében vonultak stúdióba. A felvételek az Észak-Kaliforniában található Camp Crunch és a Sharkbite stúdiókban folytak, ismét Andy Sneap producerkedése mellett. A zenekar a 2007-es stúdiózáskor egy kétrészes lemezben gondolkodott, ezért kapta a 2010-ben megjelent album az Exhibit B: The Human Condition címet. A két album között, azonban sem szövegi, sem zenei értelemben nem fedezhetőek fel direkt utalások. Míg a 2007-es album nagyrészt hosszú, epikus dalokat tartalmazott, addig az Exhibit B lemezen „kevesebb a progos, őrült téma, és Rob is kevésbé extrém módon énekel, mint a korábbi két lemezen. Az albumcímet leszámítva nincs igazi kapcsolat a két Exhibition anyag között. A szövegek is más jellegűek. Az Exhibition A inkább a vallással foglalkozott, mindenféle szempontból, az idei album dalai pedig inkább az emberi lélek rejtelmeiről szólnak. A tudatlanságról, az arroganciáról, a korrupcióról, az alakoskodásról...Csupa olyasmiről, amit ki nem állhatunk.”[7]
Ismét Gary Holt írta a dalok nagyrészét, kivételt az albumnyitó The Ballad of Leonard and Charles képez, melyben Lee Altus és Dukes is szerepel, mint szerző. Ők még a Democide című dalhoz is hoztak ötleteket, míg a The Sun Is My Destroyer dalban Peter Tägtgren a Hypocrisy és a Pain frontembere háttérvokálozik. A bónuszdalként szereplő Devil's Teeth című szerzeményben a neves amerikai humorista, színész Brendon Small játszik egy gitárszólót, míg a The Ballad of Leonard and Charles című dalban hallható billentyűs aláfestéseket Raymond Anthony játszotta fel. Az album japán kiadásán a Devil’s Teeth című bónuszdal helyett egy Scorpions feldolgozás hallható a Don’t Make No Promises.
Borító, dalszövegek
szerkesztésAz album borítója utalás Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmányára, mely az emberi test méretarányait volt hivatott felmérni és elemezni. Az Exodus albumán egy csontváz látható különféle fegyverekkel és egy szentírással, utalva az ember és a különféle vallások erőszakos mivoltára. A lemeznyitó The Ballad of Leonard and Charles című dalban Leonard Lake és Charles Ng történetét eleveníti fel az együttes, akik Észak-Kalifornia egyik legbrutálisabb sorozatgyilkosai voltak.[9] Áldozataikat haláluk előtt megkínozták, majd tetteiket rendszerint filmre is vették. A Beyond the Pale egy gyilkos gondolkodásmódját írja le, míg a Downfall az Egyesült Államok és más vezető hatalmak hanyatlásáról szól.[9] A March of the Sycophants szövegét az amerikai választások hatására írta Holt, a Nanking című dal, pedig az 1937-ben bekövetkezett Nankingi mészárlásnak állít emléket. A Burn, Hollywood, Burn című dalban Holt gyűlöletét fejezi ki a valóságshowk által futószalagon gyártott celebek iránt, míg a Democide Dukes által írt szövege az államilag szabályozott népirtásról szól.[9] A The Sun Is My Destroyer szövege Holt rémálmai nyomán született meg, míg az instrumentális A Perpetual State of Indifference címe, arra reflektál, hogy az emberek többsége mennyire közönyösen reagál mindarra ami körülöttük zajlik.[9] A Good Riddance egyfajta kinyilatkoztatás mindarról, amit Holt gondol a globális felmelegedésről és bolygónk pusztulásáról, az amerikai bónuszdal a Devil’s Teeth pedig Dukes tollából származik, aki a fehér cápa könyörtelenségéről írta sorait.
Fogadtatás
szerkesztésKritikák | |||||||||||||
|
Az album nagyrészt pozitív kritikákban részesült, az AllMusic kritikusa Greg Prato három és fél csillaggal jutalmazta a lehetséges ötből, és kifejtette, hogy „mindig számíthatsz arra, hogy az Exodus minden egyes megjelenésnél, színvonalas, régimódi thrash metalt szállít le.”[11] Hozzátette, hogy „az intenzitás nem jellemzi az anyagot elejétől a végéig, néhány dal (Democide, A Perpetual State of Indifference, stb.) a dallamosabb részei okán egy-egy pillanat erejéig lélegzethez juttatják a hallgatót, de csak idő kérdése, hogy mikor lép ismét a gázpedálra a zenekar. Az Exodus mindig is gyors és dühös volt, így minden bizonnyal a rajongók nem fognak csalódni az Exhibit B: The Human Condition dalaiban”.[11] Chad Bowar az About.com kritikusa kifejtette, hogy a Downfall a legerősebb Dukes-szal készült Exodus szám, mivel a dal erős riffeket és dallamokat egyaránt tartalmaz. Hozzátette, hogy minden bizonnyal ez a lemez az Exodus legmélyebb és legambiciózusabb vállalkozása.[10] Jamie Thomson a Guardian.co.uk kritikusa négy ponttal jutalmazta az ötből, hozzátéve, hogy az album semmi újdonságot nem tartalmaz, de aki eddig szerette az együttest az ezennel sem fog csalódni.[13]
Egyes kritikusok kifogásolták az album hosszát, hozzátéve, hogy a dalokban nincs annyi változatosság, hogy az indokolttá tenné elnyújtott játékidejüket.[15] Az Amerikai Egyesült Államokban a Billboard 200-as listáján a 114. helyre került az album, melyből megjelenésének hetében 4600 darab talált gazdára. Németországban az Exhibit B: The Human Condition a 32. helyig jutott a lemezeladási listán.[16]
Számlista
szerkesztésMinden dalt Gary Holt írt, kivéve ahol jelölve van.
# | Cím | Hossz | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1. | The Ballad of Leonard and Charles | 7:14 | |||||||
2. | Beyond the Pale | 7:40 | |||||||
3. | Hammer and Life | 3:31 | |||||||
4. | Class Dismissed (A Hate Primer) | 7:15 | |||||||
5. | Downfall | 6:22 | |||||||
6. | March of the Sycophants | 6:45 | |||||||
7. | Nanking | 7:22 | |||||||
8. | Burn, Hollywood, Burn | 4:05 | |||||||
9. | Democide | 6:36 | |||||||
10. | The Sun Is My Destroyer | 9:33 | |||||||
11. | A Perpetual State of Indifference (instrumentális) | 2:25 | |||||||
12. | Good Riddance | 5:33 | |||||||
13. | Devil's Teeth (bónusz dal) | 4:13 | |||||||
78:31 |
Listás helyezések
szerkesztés
Zenészekszerkesztés
Vendégzenészekszerkesztés
Produkciószerkesztés
Forrásokszerkesztés
|