Explorer–4

Explorer–4 (angol: felfedező) amerikai tudományos, Föld megfigyelő műhold. Explorer program az amerikai űrkutatás (darabszám, tudományos eredmények) legnagyobb űrkutatási programja.

Explorer–4
Típus	research satellite
Indítás dátuma	1958. július 26.
Indítás helye	Cape Canaveral Launch Complex 5 Canaveral-fok
Hordozórakéta	Juno rakéta
Tömeg	25,5
COSPAR azonosító	1958-005A
SCN	00009
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

Feladata vizsgálni a Van Allen sugárzási övet, a sugárzási övezetek részecskéit, a mágneses tereket, a korpuszkuláris sugárzást és ezek hatását a magnetoszférára. Mérve az atomrobbantások – három kísérleti robbantás után – (magas légköri) hatástényezőit.

Jellemzői

A műholdat a pasadenai Jet Propulsion Laboratory (JPL), a California Institute of Technology űrkutatási laboratóriuma készítette. Üzemeltető a NASA.

Megnevezései: COSPAR: 1958-005A; SATCAT kódja: 9.

1958. július 26-án a Cape Canaveralból az LC5 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Jupiter–C (Juno I RS/CC-44) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 110,2 perces, 82.42° hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 263 kilométer, az apogeuma 2213 kilométer volt.

Forgás stabilizált űreszköz. Formája henger, hossza 2,05 méter, hasznos tömege 8 kilogramm. Programja 6 hónapig titokban maradt. A szonda főműszere egy Geiger–Müller-számláló, valamint a Cézium-jodid kristály detektor, amely a kozmikus sugárzást (atomrobbantások hatását) volt hivatott mérni. Rendelkezett egy belső- és két külső hőmérséklet érzékelővel, egy orrkúp hőmérővel, egy mikrómeteorit-becsapódás érzékelő mikrofonnal és egy mikrómeteorit-erózió mérővel. Telemetriai egysége a felszerelt antennákon keresztül biztosította a (vétel, adás) kapcsolatot. Az antennák is két szekcióban kerültek felszerelésre: az egyik egy üvegszálas belső rúdantenna volt, míg a másik egy négy rúdból álló kereszt-antenna, amelyet a forgás centrifugális ereje feszített ki. Energia ellátást nikkel-kadmium akkumulátorokkal oldották meg, amely a szonda tömegének 40%-át tette ki. Az adó 1958. október 5-én beszüntette szolgálatát.

Az amerikai űrhadviselés technikai tesztelésekor 1959. június 19-én a B–47 Stratojetről egy légi indítású Bold Orion (WS 119B) rakétával megkísérelték lelőni, de a rakéta 6 kilométerrel elhaladt mellette.

1959. október 23-án 453 nap (1,24 év) után belépett a légkörbe és elégett.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Explorer–4. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 4.)
• Explorer–4. nasa.gov. [2013. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 4.)
• Explorer–4. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. május 4.)
• Explorer–4. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 4.)
• Explorer–4. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 4.)

Elődje: Explorer–3

Explorer-program 1958

Utódja: Explorer–5