Fábri Károly Lajos

(1899–1968) művészettörténész, orientalista, régész

Fábri Károly Lajos, 1900-ig Frenkl[3] (Budapest, Erzsébetváros, 1899. november 18.[4]Delhi, 1968. július 7.) orientalista, régész, művészettörténész, bátyja Fábri Rezső festőművész, grafikus, egyetemi tanár.

Fábri Károly Lajos
SzületettFrenkl Károly Lajos
1899. november 18.[1][2]
Budapest VII. kerülete
Elhunyt1968. július 7. (68 évesen)[1]
Delhi
Állampolgársága
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • orientalista
  • régész
IskoláiErzsébet Tudományegyetem (–1927)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Fábri (Frenkl) Henrik Lipót (1865–1933) kávékereskedő, szállodatulajdonos és Fischer Ilona (1872–1959) gyermekeként született középosztálybeli zsidó családban.[5] Az első világháború ideje alatt behívták a hadseregbe. A háború alatt családja elvesztette vagyonát. Tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen végezte, ahol filozófia–pszichológia–német szakon szerzett diplomát, majd 1927-ben filozófiából, pszichológiából és filológiából doktorált. Részt vett Hopp Ferenc gazdag keleti gyűjteményének rendezésében, s ekkoriban kezdett a keleti művészet és irodalom iránt érdeklődni. 1927 és 1932 között a leideni Institut Kern tanársegédje[6] és az Annual Bibliography of Indian Archaeology munkatársa volt. Ez idő alatt többször járt Párizsban is, ahol az Institut Civilisation Indienne-ban folytatott tanulmányokat Sylvain Lévi vezetésével. 1932-ben Stein Aurél meghívta, hogy vegyen részt a perzsiai expedíciójában, illetve felkérték, hogy rendezze a British Museumban az expedíción gyűjtött anyagokat. 1932 és 1937 között tagja volt Stein Aurél perzsiai expedíciójának. A perzsiai ásatások után Rabindranáth Tagore meghívására a Santiniketani Egyetemen tanított művészettörténetet. Később Kalkuttába, majd a lahori Pandzsábi Egyetemre került. 1936–1937-ben átszervezte a Lahori Központi Múzeumot. A második világháború félbeszakította kutatómunkáját és mint brit állampolgár vonult be. A háború után visszatért Lahorba, ahol a múzeum vezetője lett. 1947-ben megházasodott, az indiai származású Ratna Mathurt vette nőül. Ezt követően Delhiben telepedett le. A Delhi Nemzeti Múzeum előadója lett, s emellett kritikákat írt a főváros kulturális életének eseményeiről a The Statesman számára. 1950 és 1959 között a Delhi Politechnic művészettörténeti előadója volt. Élete hátralévő részében sokat utazott, s utazásai során anyagokat gyűjtött tanulmányaihoz és írásaihoz. Számos könyve és tanulmánya jelent meg angol és francia nyelven. Az 1960-as években Magyarországon is járt és előadást tartott többek között a budapesti Fészek Művészklubban, a Hopp Ferenc Múzeumban és az Írók Klubjában.

Művei (válogatás) szerkesztés

  • Az értelemvizsgálat módszerei (Pécs, 1927)
  • WiIliam James. Egy filozófus arcképe (Pécs, 1928)
  • Indian flamingo: a novel of modern India (London 1947)

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b https://whowaswho-indology.info/1871/
  2. FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 17.)
  3. Forrás: MNL-OL 30792. mikrofilm 723. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 9. oldal 10. sor
  4. Születési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári születési akv. 3863/1899. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 17.)
  5. Szülei házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 334/1893. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 17.)
  6. Pécsi nyelvész meghívása a leideni egyetemre”, Magyarság, 1927. október 16. (Hozzáférés ideje: 2021. június 17.) 

Források szerkesztés