Ez a mű közkincs abban az országban, ahol elkészítették, és minden olyan további államban, ahol a szerzői jogi védelmi idő a szerző élete plusz 70 év vagy kevesebb.
You must also include a United States public domain tag to indicate why this work is in the public domain in the United States. Note that a few countries have copyright terms longer than 70 years: Mexico has 100 years, Jamaica has 95 years, Colombia has 80 years, and Guatemala and Samoa have 75 years. This image may not be in the public domain in these countries, which moreover do not implement the rule of the shorter term. Honduras has a general copyright term of 75 years, but it does implement the rule of the shorter term. Copyright may extend on works created by French who died for France in World War II (more information), Russians who served in the Eastern Front of World War II (known as the Great Patriotic War in Russia) and posthumously rehabilitated victims of Soviet repressions (more information).
Ez a kép járulékos adatokat tartalmaz, amelyek feltehetően a kép létrehozásához használt digitális fényképezőgép vagy lapolvasó beállításairól adnak tájékoztatást. Ha a képet az eredetihez képest módosították, ezen adatok eltérhetnek a kép tényleges jellemzőitől.
Rövid cím
Dr. Rimely Károly, beszterczebányai püspök
Kép címe
Dr. Rimely Károly, beszterczebányai püspök
Fejléc
Rimely Károly (Esztergom, 1825. február 4. - Garamszentkereszt, 1904. január 13.) teológiai doktor, besztercebányai püspök. Gimnáziumi tanulmányait szülõvárosában, mint az Emericanum növendéke Pozsonyban végezte. 1840-tõl a bölcseletet Nagyszombatban, a teológiát 1842-tõl Bécsben hallgatta. Pappá szenteltetett 1848. június 21-én. A beteg dömösi plébánost segítette egy ideig, azután káplán volt Patakon és 1849-tõl Budán a Krisztinavárosban, ahol a város ostroma alatt is jelen volt. 1850-ben tanulmányi felügyelõ lett a bécsi Pazmaneumban. Az 1852-53. tanév végétõl az egyháztörténelem és jog tanszékén mûködött az esztergomi papnevelõben egyszersmind házasságvédõ és zsinati vizsgáló volt. 1860-ban pázmáneumi aligazgató, majd ideiglenes igazgató, egyszersmind pápai t. kamarás is lett. 1867. március 16-án pozsonyi kanonokká neveztetett ki. 1868 márciusában Rudolf trónörökös, Gizella és Klotild fõhercegnõk magyar nyelv- és irodalomtanára, és 1870-ben Üdvözítõrõl elnevezett lekéri valóságos apát lett. 1876. január 17-én, midõn a trónörökös és fõhercegnõk tanítását befejezte, a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. 1889. április 28-án pozsonyi városi plébánosnak választatott meg. 1892-ben a pápa házi fõpapjai közé sorozta. 1893. május 23-án besztercebányai püspökké nevezte ki a király. 1898-ban ülte áldozópapságának 50 éves évfordulóját, mely alkalommal a király a Ferenc József-rend nagykeresztjével és sajátkezû üdvözlõ levelével tüntette ki. A történelmi társulat alapítója 165 forinttal. Meghalt 1904. január 13-án a garamszentkereszti kastélyában. Cikkei az 1850-es évek elején a Religióban papi nevelésrõl s egyéb napi kérdésekrõl, (1853. I. Töredékeszmék a kegyszerfélékrõl) a Családi Lapokban (1853. Dömös, történelmi adatok után) az István bácsi Naptárában (1856. Esztergom) a Pázmány-Füzetekben (1857, 1859. egyházi beszédek) a Magyar Államban (1884. a pozsonyi közmûvelõdési egyesület ülésén tartott elnöki beszéde) a Vasárnapi Ujságban (1896. 51. sz. Rudolf trónörökös neveltetésérõl) az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt. (Forrás: Wikipédia)