Féljuh
A féljuh a tülkösszarvúak családjában a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjának egyik neme. Tudományos neve, a Pseudois, azaz „áljuh” arra utal, hogy valójában nem tartozik a vadjuhok közé (Ovis nem), hanem önálló nemet alkot.
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Bharal, avagy kék juh állatkertben
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Féljuh témájú kategóriát. |
Tartalomjegyzék
ÉlőhelyükSzerkesztés
Tibetben és Közép-Ázsia hegyes vidékein élnek a Himalája hegyláncától Kunlunig és az Altin-Tagig, a Shigar folyótól a Baltisztánon át Maiszúrig.
MegjelenésükSzerkesztés
Afféle, a juhok és a kecskék közötti átmeneti lényeknek tűnnek. Külsejük egészen juhszerű, ráadásul a kosoknak nincs se szakálla, se erős kecskebakszaga. A kecskékre emlékeztet ugyanakkor a szem előtti mirigy hiánya – hogy egykor volt ilyenjük, az csak egy csupasz folt sejteti. Visszafejlődtek körömcsőmirigyeik. Szarvuk a kelet-kaukázusi kecske (Capra cylindricornis) szarvához hasonlóan szimmetrikusan kifelé csavarodik. Keresztmetszete kezdetben kerek, később kerekdeden háromszögű; a nyakon keresztül hátrafelé hajolva hegye befelé és egy kissé felfelé mutat. A szarvak egy finom csíktól és az évgyűrűktől eltekintve simák. Farkuk rövid, de a valódi juhokénál hosszabb.
Testük felső oldala sajátosan kékesszürke, amiért gyakran kékjuhnak nevezik őket. Szaglásuk, hallásuk és látásuk feltűnően fejlett.
A nőstények kisebbek a kosoknál. A nősténynek két csecsbimbója van.
ÉletmódjukSzerkesztés
A nyílt dombos, illetve sziklás tájakat szeretik; a magashegységekben egészen a hóhatárig. Éppoly mozgékonyak, mint a kecske, és éppoly a könnyen másszák meg a legmeredekebb sziklákat is. Délben a legelőhelyükön pihennek.
Egyedül vagy páronként, ritkábban kis nyájakban járnak – kivételesen akár százfős nyájak is összeverődhetnek. A nyájat mindig egy öreg kos vezeti. Szaggatott fütyüléssel figyelmeztetik egymást a veszélyre, majd rohanva menekülnek, előszeretettel a meredek sziklafalakon.
Óvatos viselkedésük miatt szarvuk értékes trófea.
Rendszertani felosztásukSzerkesztés
A nembe mindössze két faj tartozik:
- Bharal (P. nayaur)
- P. schaeferi
