Féljuhok

emlősnem

A féljuhok vagy kékjuhok (Pseudois) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó nem.

Infobox info icon.svg
Féljuhok
Bharal (Pseudois nayaur)
Bharal (Pseudois nayaur)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae)
Nemzetség: Caprini
Nem: Pseudois
(Hodgson, 1846)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Féljuhok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Féljuhok témájú kategóriát.

NeveSzerkesztés

Tudományos neve, a Pseudois, azaz „álljuh” arra utal, hogy valójában nem tartozik a vadjuhok (Ovis) közé, hanem önálló nemet alkot.

ElőfordulásukSzerkesztés

Tibetben és Közép-Ázsia hegyes vidékein élnek a Himalája hegyláncától Kunlunig és az Altin-tagig, a Shigar folyótól a Baltisztánon át Maiszúrig.

MegjelenésükSzerkesztés

Külsejük egészen juhszerű, ráadásul a kosoknak nincs se szakálla, se erős kecskebakszaga. A kecskékre emlékeztet ugyanakkor a szem előtti mirigy hiánya – hogy egykor volt ilyenjük, azt csak egy csupasz folt sejteti. Visszafejlődtek körömcsőmirigyeik. Szarvuk a kelet-kaukázusi kecske (Capra cylindricornis) szarvához hasonlóan szimmetrikusan kifelé csavarodik. Keresztmetszete kezdetben kerek, később kerekdeden háromszögű; a nyakon keresztül hátrafelé hajolva hegye befelé és egy kissé felfelé mutat. A szarvak egy finom csíktól és az évgyűrűktől eltekintve simák. Farkuk rövid, de a valódi juhokénál hosszabb. Testük felső oldala sajátosan kékesszürke, amiért gyakran kékjuhoknak nevezik őket. Szaglásuk, hallásuk és látásuk feltűnően fejlett. A nőstények kisebbek a kosoknál. A nősténynek két csecsbimbója van.

ÉletmódjukSzerkesztés

A nyílt dombos, illetve sziklás tájakat szeretik; a magashegységekben egészen a hóhatárig. Éppoly mozgékonyak, mint a kecske, és éppoly a könnyen másszák meg a legmeredekebb sziklákat is. Délben a legelőhelyükön pihennek. Egyedül vagy páronként, ritkábban kis nyájakban járnak – kivételesen akár százfős nyájak is összeverődhetnek. A nyájat mindig egy öreg kos vezeti. Szaggatott fütyüléssel figyelmeztetik egymást a veszélyre, majd rohanva menekülnek, előszeretettel a meredek sziklafalakon. Óvatos viselkedésük miatt szarvuk értékes trófea.

RendszerezésSzerkesztés

A nembe az alábbi 1-2 élő faj tartozik:[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Schaller, G.B. 1998. Wildlife of the Tibetan Steppe. University of Chicago Press, Chicago.
  2. Dwarf Blue Sheep. (Hozzáférés: 2021. április 14.)

További információkSzerkesztés