Földrajzi névnek nevezünk minden olyan nyelvi alakulatot, amelyet a földfelszín természetes és mesterséges részleteinek azonosítására kisebb-nagyobb közösségek használnak. A földrajzi névvel jelölt részlet lehet a Föld vagy más égitest felszínén található objektum, terület. A földrajzi nevek (Bécs, Mátra, Dunántúl, Belső-Ázsia, Rákos-patak, Nagy-Ausztráliai-öböl, Ördög küllője, Tolna megye, Akácfa utca stb.) mind tulajdonnevek. 3 féle képpen írhatjuk: egybe, kötőjellel, külön.

Földrajzinév-típusok szerkesztés

  • Tájnevek

Tájneveken olyan földfelszíni és tengerfelszín alatti egységek neveit értjük, amelyek egymástól valamilyen természeti-, történeti- gazdaságföldrajzi, illetve néprajzi szempontok alapján elhatárolhatók.

  • Településnevek

A településnevek, vagy más néven helységnevek, azoknak a társadalom által létrehozott objektumoknak a nevei, amelyek az ember lakó-, munka- és pihenőhelyéül szolgálnak. E névcsoport egyes tagjai minden ország törvénykezésében hivatalosan megállapított és dokumentált nevek.

  • Igazgatási nevek

Az igazgatási nevek a társadalom által létrehozott mesterséges területegységek nevei. E területegységek minden esetben hivatalosan megállapított határral és névvel szerepelnek, ezért konkrét területábrázolású, felületre vonatkoztatott nevek.

  • Víznevek

A víznevek körébe sorolunk minden olyan nevet, amelyek vízrajzi elemeket jelölnek.

  • Közterületnevek

A közterületnevek minden településen a település önkormányzata által hivatalosan megállapított, dokumentált és általában a terepen is jelzett nevek.

  • Földön kívüli alakzatok nevei

A Földön kívüli (extraterresztriális) alakzatok csoportjába tartozik minden olyan név, amely a Földön kívüli égitestekre és azok felszíni formakincsére vonatkozik. A Földön kívüli égitestek felszíni alakzatainak esetében a köznévi tag hivatalos alakja latin nyelvű. A nevek megállapítása a Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union, IAU) hatáskörébe tartozik. A nemzetközi névalakok magyar nyelvű használatáról ajánlás született.[1]

  • Közlekedési elemekre vonatkozó nevek

A közlekedési elemekre vonatkozó nevek csoportjába tartozik bármilyen név, amely útra, vasútra vonatkozik, a tömegközlekedési vonalak fel- és leszállóhelyeinek nevei, és az utakat jelölő számozások.

  • Jellegzetes földrajzi pontok nevei

A jellegzetes földrajzi pontok a felszín olyan kiugró pontjai, amelyeket a tájékozódás megkönnyítésére egy közösség névvel látott el. Ide tartoznak a hegycsúcsnevek, a hágó- és szorosnevek, valamint a fokok nevei.

  • Határnevek

A határ, mint területi fogalom, a település kataszteri területén belül, nem a belterülethez tartozó, általában mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt álló terület. A határnevek ezen egységekre vonatkozó, természeti, társadalmi, gazdasági, birtoklási eredetű nevek.

Földrajzi megjelölés szerkesztés

A földrajzi nevekhez hasonlóak, de nem csupán vagy nem teljesen a földfelszín részleteinek azonosítására szolgálnak a földrajzi megjelölések. Ezek lehetnek

  • tulajdonnevek
    • intézményeket jelölő nevek (például Országos Széchényi Könyvtár, Amerikai Egyesült Államok)
    • intézményszerű létesítményeket jelölő alakulatok (például Keleti pályaudvar, Kerepesi temető)
    • egyéb mesterséges létesítményeket jelölő alakulatok (például Kossuth-szobor, Homoki malom)
  • földrajzi névként használt köznevek (például Dombvidék, Főapátság, Diófa)

Földrajzinév-tárak szerkesztés

Az általános földrajzinév-tárak a földrajzi elemek megnevezése mellett névváltozatokat, földrajzi koordinátákat és egyéb leíró adatokat is tárolnak.

A magyarországi hivatalos földrajzi nevek megállapításáról és nyilvántartásáról szóló rendeletek értelmében a Földrajzinév-bizottság és egyéb illetékes intézmények által megállapított neveket a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) tartja nyilván hivatalos Földrajzinév-tárában, azt folyamatosan vezeti, és nyilvánosságra hozza.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. „Hargitai H., Kereszturi Á., 2002: Javaslat magyar bolygótudományi szaknyelvi norma létrehozására Geodézia és Kartográfia 54(9), 26–32.”.  

Külső hivatkozások szerkesztés