A fürge gibbon (Hylobates agilis) más neveken: unka, ungka, ungka puti, a gibbonfélék családjához tartozó Hylobates nemhez tartozó faj.

Fürge gibbon
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Öregcsalád: Emberszerűek (Hominoidea)
Család: Gibbonfélék (Hylobatidae)
Gray, 1870
Nem: Hylobates
Faj: H. muelleri
Tudományos név
Hylobates muelleri
(F. Cuvier, 1821,)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fürge gibbon témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fürge gibbon témájú médiaállományokat és Fürge gibbon témájú kategóriát.

Megjelenésük, életmódjuk szerkesztés

Apró méretű: átlagos tömege 5,5 kilogramm, a magassága 40-60 centiméter. A hímek egy kicsivel nagyobbak a nőstényeknél. Elterjedési területe Borneó és Jáva szigetei és a Maláj-félsziget. Táplálékát levelek, gyümölcsök és rovarok képezik. Intelligens okos állatok, alaptermészetük békés és nyugalmas. A kölykeikkel sokat törődnek és játszanak. Monogámiában élnek és ragaszkodnak a területükhöz. A fürge gibbon nappal aktív és éjjel alszik a fák felső részén lévő odúkban. Kétéves koruktól választják el a szüleik a kicsiket, akik hét hónap vemhesség után születnek. A felnőtté vált példányok 8 éves korukban hagyják el a családjukat azért, hogy önálló életet kezdjenek.[1]

Alfajok szerkesztés

A fürge gibbont lakóhelye és életvitele miatt megkülönböztetik és felosztják három alfajra az alábbiak szerint.[2]

  • Hegyi fürge gibbon, Hylobates agilis agilis
  • Borneói fehérszakállú gibbon, Hylobates agilis albibarbis
  • Síkvidéki fürge gibbon, Hylobates agilis unko

Van olyan természettudós, aki a Borneói fehérszakállú gibbont önálló fajként írja le.[1]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Geissmann, Thomas: Gibbon Systematics and Species Identification. (Hozzáférés: 2010. december 2.)
  2. Thomas Geissmann: Gibbon Systematics and Species Identification. gibbons.de. (Hozzáférés: 2010. december 2.)

További információk szerkesztés