Füvészkert (Prága)

A Károly Egyetem Füvészkertje (Botanická zahrada Přírodovědecké fakulty UK) Prága legidősebb botanikus kertje az Újvárosban (ulice Na slupi 16.). Nem tévesztendő össze a főváros által üzemeltetett Prágai Botanikus Kerttel, amit tőle északra, a főváros Troja nevű negyedében alakítottak ki az 1960-as évek közepétől. Az erősen nyújtott háromszög alakú telket három utca határolja: a Na slupi, a Benátská és az Apolinářská. területe kb. 3,5 ha.

Füvészkert (Prága)
Bejárata
Elhelyezkedése
Ország	Csehország
Település	Prága Újváros városrésze
Füvészkert (Prága) Pozíció Prága térképén
é. sz. 50° 04′ 16″, k. h. 14° 25′ 17″50.071111111111, 14.421388888889
Általános adatok
Alapítás ideje	1775
Típusa	botanikus kert
Gyűjtemények	szövegben
Füvészkert (Prága) weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Füvészkert (Prága) témájú médiaállományokat.

A nagy üvegház

Sziklanövényzet

Páfrányfenyő (Ginkgo biloba)

Története

1772-ben javasolta létrehozását Scotti de Compostella, aki akkor gyógyszerészet és füvészet professzora volt a Károly Egyetemen. 1775-ben alapították, eredetileg Smíchovban (ami ma Prága 5. kerületének része, ahol jelenleg a Dienzenhofer-kerteket láthatjuk). 1897 óta az Újváros (Nové Město) Na Slupi utcájában tekinthető meg. A 19.század közepén, amikor Vincenc František Kosteletzký professzor volt az igazgató, a közvélekedés szerint ez volt a legjobb botanikus kert az Alpoktól északra. Gyűjteménye mintegy 13 000 fajt tartalmazott, amelyek közül a melegkedvelőket 9 üvegházban helyezték el.

A kert jelenlegi helye a 19. század közepéig elhanyagolt domboldal volt. Ezt 1845-ben vásárolta meg és vette használatba a Kertészeti Társaság. Az első üvegházat 1882-ben építették.

1890-ben a Társaságtól megvette a telket a két prágai egyetem (a cseh és a német), egyetemi füvészkertet alakíthassanak ki. A telek alsó részét az üvegházakkal a Cseh Egyetem vette át, és 1898-ban még egy hosszú orchidea-üvegházat is épített. A domboldal fölső része jutott a Német Egyetemnek; ők 1900-ban építették első üvegházukat. A kert mindkét részében kiszolgáló épületeket emeltek a kertészeknek és más alkalmazottaknak. A smíchovi gyűjteményt 1898-ban, más források szerint 1890-ben költöztették át jelenlegi helyére.

Az 1945. február 14-i nagy légitámadás teljesen elpusztította a német üvegházakat; a cseh üvegházak súlyosan megsérültek. A háború után a német üvegházakat már nem állították helyre; a cseheket 1946–1949-ben teljesen újjáépítették.

1977-ben kertet tematikus részekre osztották:

• a természetes növénytakaró növényvilágra,

• a csehszlovákiai endemikus növények,

• szubtrópusi üvegházak,

• vízi és mocsári növények,

• tűlevelűek,
• rózsakert,

• mediterrán növényzet,
• biológiai különlegességek,

• faiskola,
• dísznövények,

• haszonnövények,

• sziklanövényzet,

• gyógy-, illetve mérgező növények,

• egynyári növények,

• kísérleti parcellák.

A gyűjteményekről kb. húsz kertész és kurátor gondoskodik.

1995-re az üvegházak műszaki állapota vészesen leromlott. A természetvédők kívánságára a teljes felújítás részeként 1996–1999 között visszaépítették azoknak az 1940-es években volt formáját.

2007 óta a kert igazgatója Ladislav Pavlata.

Látnivalói

A kert évente kb. 100 000 látogatót fogad.

• 14 üvegház — köztük egy nagy szubtrópusi pálmaház, ahol rendszeresek a vezetett túrák

• bonszaigyűjtemény,

• fenyőgyűjtemény

• A kert honlapja csehül és angolul

Megközelítése

A metró Antonín Dvořák állomásától rövid sétával érhető el. A villamosról a Botanická zahrada megállónál szállhatunk le.

Közeli látnivalók

Tőle északkeletre áll a Dvořák-múzeum, délkeletre a Rendőrmúzeum.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Botanická zahrada Univerzity Karlovy című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Szombathy Viktor: Prága. Negyedik, javított kiadás. Panoráma külföldi városkalauzok. Kiadó, 2016. ISBN 963 243 244 4 p. 155.