Fűzfafélék
A fűzfafélék (Salicaceae) a legújabb rendszerezések szerint a Malpighiales rendbe tartozó növénycsalád. A korábbi rendszerek a fűzvirágúak (Salicales) rendjébe osztották, annak egyetlen családjaként. A fűzeken és nyárakon kívül főleg trópusi nemzetségek tartoznak ide.
Fűzfafélék | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: Eocén - jelen | ||||||||||||||||||
Szomorúfűz
| ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Nemzetségek | ||||||||||||||||||
szövegben | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Fűzfafélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fűzfafélék témájú kategóriát. |
Elterjedésük, élőhelyük
szerkesztésAz északi flórabirodalom mérsékelt övi és szubarktikus tájainak növényei. Általában nedves, nyirkos termőhelyeken – láp- és ligeterdőkben, mocsarakban nőnek.
Jellemzők
szerkesztésSzórt levélállású, kétlaki, lombhullató fák vagy cserjék. Leveleik egyszerűek, tagolatlanok. Pálhaleveleik korán lehullanak.
Kétlakiak. A murvalevelek hónaljából növő virágzataikban a virágok leegyszerűsödtek, csupaszok: sziromlevél nincs vagy jelentéktelen, a csészelevelek gyakran csökevényesek. A virágzat a legtöbbször barka. A hímivarú virágban 2–30 porzószál nő. A termőtájat két, összenőtt termőlevél alkotja.[1] A felső állású, egyrekeszű magház egy termőlevélből fejlődik. A termés sokmagvú tok; a magvakat szőrüstök burkolja.
Életmódjuk, élőhelyük
szerkesztésGyakran pionír növények. Virágaik a lombfakadás előtt nyílnak. Egyes nemzetségek (például a nyárfa (Populus) virágait a szél porozza be, más nemzetségekét, így a fűzét (Salix) rovarok. Magvaikban kevés a tápanyag, ezért csak nagyon rövid ideig csíraképesek.
Felhasználásuk
szerkesztésJellegzetes kémiai anyagaik a fenol-heterozidok (mint például a szalicin és a populin). Ezek egyrészt védik őket a növényevő és a fitopatogén szervezetektől, másrészt a rájuk specializálódott fogyasztóknak figyelmét felkeltő jelzőanyagok. A népi gyógyászatban főzetüket régóta használják gyulladások és láz csillapítására.
Fájuk gyengébb minőségű ipari puhafa, amiből használati eszközöket, dobozokat, gyufát, papírt készítenek (utóbbit a nyárakból).
Rendszertani felosztásuk
szerkesztésA Salicaceae család a Cronquist-rendszerben még saját rendbe, a Salicales-be tartozott, mindössze három nemzetséggel (Salix, Populus és Chosenia), az APG-rendszer azonban a Malpighiales rendbe sorolja, jóval több génusszal (a Chosenia most a Salix alnemzetsége).
A családot 56 nemzetségre bontják (ezek közül Magyarországon a névadó fűz és a nyár jelentős):
- Abatia,
- Aphaerema,
- Azara,
- Banara,
- Bartholomaea,
- Bembicia,
- Bennettiodendron,
- Bivinia,
- Byrsanthus,
- Calantica,
- Carrierea,
- Casearia,
- Dissomeria,
- Dovyalis,
- Euceraea,
- Flacourtia,
- Gerrardina,
- Hasseltia,
- Hasseltiopsis,
- Hecatostemon,
- Hemiscolopia,
- Homalium,
- Idesia,
- Itoa,
- Laetia,
- Lasiochlamys,
- Ludia,
- Lunania,
- Macrohasseltia,
- Mocquerysia,
- Neopringlea,
- Neoptychocarpus,
- Olmediella,
- Oncoba,
- Ophiobotrys,
- Osmelia,
- Phyllobotryon,
- Phylloclinium,
- Pineda,
- Pleuranthodendron,
- Poliothyrsis,
- nyárfa (Populus),
- Priamosia,
- Prockia,
- Pseudoscolopia,
- Pseudosmelia,
- Ryania,
- fűz (Salix),
- Samyda,
- Scolopia,
- Scyphostegia,
- Tetrathylacium,
- Tisonia,
- Trimeria,
- Xylosma,
- Zuelania.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Klád: Euasterid I. [2012. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 24.)
Források
szerkesztés- Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2
- Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár
- http://www.mobot.org/MOBOT/research/APweb/
- Klád: Euasterid I
- 45. A fűzvirágúak rendje - Salicales Archiválva 2008. június 6-i dátummal a Wayback Machine-ben