FS E430 sorozat

A RA 341 és RA 342 (később FS E.430-as sorozat), két Kandó Kálmán tervei alapján a magyarországi Ganz gyárban gyártott háromfázisú váltóáramú villamosmozdony. Az Olasz Veltin vonalra készültek. Mindössze egy példány került megőrzésre, mely a Milánói Vasúti múzeumba került.

FS E430 sorozat
RA 341–342
Később FS E.430
Pályaszám
341, 342, később FS E.430.001 és E.430.002
Általános adatok
GyártóGanz vállalatok, Magyarország
Gyártásban1902
Selejtezés1928
Darabszám2 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésBo+Bo
Nyomtávolság1 435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség36 km/h
Ütközők közötti hossz10306 mm
Szolgálati tömeg48 t
Villamos vontatás
Áramnem3000 V/15 Hz háromfázisú váltóáram
Áramellátásfelsővezeték
Teljesítmény
Állandó440 kW
Vontatómotorok száma4
A Wikimédia Commons tartalmaz FS E430 sorozat témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Az egyik mozdony kiállítva egy múzeumban (Museo nazionale scienza e tecnologia, Milánó)

Története

szerkesztés

Az E.430 sorozat a világon az első példa a háromfázisú árammal hajtott villamosmozdonyra. A Rete Adriatica (Adriai Hálózat) számára készült, amely akkoriban a Ferrovia della Valtellina-t üzemeltette, a Ganz vállalatok építette az elektromos részt, a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) pedig a mechanikai részt. Ezek voltak akkoriban a világ legfejlettebb gyárai a villamosvasút területén. A mozdonyok 34.1 és 34.2 számozásúak voltak az Adria Hálózat kezelésében. A Ferrovie dello Stato 1905-ben vásárolta meg őket, a számozás 0341-0342-re változott, 1914-ben pedig E.430.1 és E.430.2 számot kaptak.

Mivel a Valtellina-vonalak voltak az elsők Olaszországban, amelyek háromfázisú villamos energiát használtak a vonatok vontatásához, az E.430-ast kezdettől fogva használták. Az Adriatic Network a teljes villamosítási projektet a budapesti Ganz cégtől rendelte meg. A berendezéseket Kandó Kálmán, a háromfázisú vontatás egyik olaszországi úttörőjének felügyelete alatt építették. A villamosítási munkálatok 1897-ben kezdődtek egy kormánybizottság felállításával, amely különböző villamosítási rendszerekkel kísérletezett: egy akkumulátoros rendszerrel (Bologna - San Felice és Milánó - Monza vonalak), egy 650 V-os egyenárammal egy harmadik sínről (Milánó - Varese), végül a háromfázisú rendszerrel a Valtellina vonalon.

A Campovico vízerőmű által táplált, 3000-3300 voltos, 15-16,7 Hz frekvenciájú villamosvezetékek tesztjei 1902. július 26. és 1902. szeptember 4. között zajlottak, míg a Lecco - Colico - Chiavenna és a Colico - Sondrio vonalakon 1902. október 15-én kezdődtek meg hivatalosan a tesztek. A személyszállítási szolgáltatást egy 10 darab RA 32 sorozatú villamos motorkocsiból álló flottára bízták, míg a teherszállítást az RA 34 sorozatú 34.1 és 34.2 (később E.430 FS) két mozdonyára.

A Ganz és Mávag által 1901-ben épített, 440 kW teljesítményű és 300 tonna teherbírású villamos mozdonyok könnyedén felülmúlták az akkori gőzmozdonyokat. A villamos motorkocsik viszont elégtelennek bizonyultak a személyvonatok vontatására, és a későbbiekben motormentesítve RBz osztályú személykocsikká alakították át őket.

1928-tól a mozdonyokat eltávolították a Valtellina vonalról és áthelyezték a bolzanói és fortezzai állomásokra, ahol 1929-től tolatómozdonyként használták őket a Brenner-hágó felé haladó kocsisorok összeállítására.

  • Mezei István. Mozdonyok, 1984 (magyar nyelven), Móra Könyvkiadó, 64. o.. ISBN 963-11376-3-5 
  • Michele Mìngari, Gian Franco Ferro, Franco Dell'Amico, Viaggio in trifase. 75 anni di corrente alternata FS, Milano, ACME, 2009, pp. ISBN 978-88-96759-07-3
  • Claudio Pedrazzini, Storia dell'elettrificazione e dei locomotori trifase F.S., Brescia, Club Fermodellistico Bresciano, 2017, ISBN 978-88-942040-7-0

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz FS E430 sorozat témájú médiaállományokat.