Fahéjbarna likacsosgomba

gombafaj

A fahéjbarna likacsosgomba (Coltricia cinnamomea) a Hymenochaetaceae családba tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, fenyvesekben, vegyes erdőkben élő, nem ehető gombafaj.

Fahéjbarna likacsosgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Hymenochaetales
Család: Hymenochaetaceae
Nemzetség: Coltricia
Tudományos név
Coltricia cinnamomea
(Jacq.) Murrill 1904
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fahéjbarna likacsosgomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fahéjbarna likacsosgomba témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

A fahéjbarna likacsosgomba kalapja 1–5 cm széles, felülről többé-kevésbé kerek, alakja lapos vagy vázaszerűen benyomott. Széle szabályos, hullámos, vékony, idősen elmálló. Felszíne nedvesen selymesen fénylik. Színe fahéjbarna, barna, okker-szürkés, többnyire halvány koncentrikus sávok díszítik. Húsa vékony, kemény, szívós; színe rozsdabarna vagy narancssárgás. Íze, szaga nem jellegzetes.

Alsó termőrétege lyukacsos, a pórusok sűrűn (2-3/mm) helyezkednek el. A termőréteg lehet lefutó. Színe a kalaphoz hasonló. KOH-ra azonnal feketésen színeződik.

Spórapora sárgásbarna. Spórája 6-10 x 4,5-7 µm-es, sima, elliptikus, egyenlőtlen oldalú, enyhén bab alakú, vékony falú.

Tönkje 1-3 (ritkán 5) cm magas és 1–4 mm vastag, központi elhelyezkedésű. Színe barna, fahéjbarna, felülete bársonyos. Alakja nagyjából egyenletesen hengeres, a tövénél szömszádaival összenőhet. Állaga fiatalon bőrszerű, később kemény.

Hasonló fajok szerkesztés

A szalagos likacsosgomba kissé nagyobb, egyöntetűbben barna kalapja erősebben zónázott, felszíne csapzott-molyhos. Gyakran égési helyeken és fenyőerdőkben nő.

A fahéjbarna likacsosgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
Életmód
Tráma
Spórapor
 
szaprotróf
 
csöves
 
sárgásbarna
Kalap
Lemezek
Tönk
 
benyomott
 
vagy lapos
 
lefutók
 
csupasz

Elterjedése és termőhelye szerkesztés

Európában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon nem gyakori.

Fenyvesekben, vegyes erdőkben található meg, egyesével vagy kisebb csoportokban, gyakran ösvények, utak mentén, mohában. Talajlakó szaprotróf.

Nem ehető. Japán kutatók a belőle kivont poliszacharidoknak tumorellenes hatást tulajdonítanak.

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

Források szerkesztés