A fali gekkó (Tarentola mauritanica) a hüllők (Reptilia) osztályába a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a gekkófélék (Gekkonidae) családjába tartozó faj.

Fali gekkó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Alrendág: Gekkóalakúak (Gekkota)
Család: Gekkófélék (Gekkonidae)
Alcsalád: Valódi gekkók (Gekkoninae)
Nem: Tarentola
Faj: T. mauritanica
Tudományos név
Tarentola mauritanica
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fali gekkó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fali gekkó témájú médiaállományokat és Fali gekkó témájú kategóriát.

Elterjedése szerkesztés

A Földközi-tenger majdnem teljes partvonalán előfordul, kivételt csak az Adria part képez. Észak-Afrikában élnek legnagyobb populációi, Egyiptomban kevésbé gyakori, mert nagyobb rokona a gyűrűs faligekkó (Tarentola annularis) a domináns.[1] Nyugat-Ázsia faunájából hiányzik ez a faj.

Megjelenése szerkesztés

Alfajtól függően 12–20 centiméter a testhosszuk, ennek kb. 2/5 része a farok. Színezetük élettér és alfaj függvényében változik. Hasi oldalát mindig világos, sima pikkelyek borítják, felső teste a világos sárgásszürkétől a szürkén, barnán és feketésbarnán át egészen a fénytelen feketéig változó, hol csíkozott, hol többé-kevésbé homogén, az élettérhez igazodik. A tarkó, nyaki részen indul a test tengelyével párhuzamosan 10 szemölcssor, ebből kettő a mellső lábaknál véget ér. A testet 4, a farok részt 3 sötétebb csík keresztezi.[2]

 
Portré
 
Sötétebb színezetű fiatal egyed

Alfajai szerkesztés

  • Tarentola mauritanica fascicularis - Daudin, 1802[3]
  • Tarentola mauritanica juliae - Joger, 1984[4]
  • Tarentola mauritanica mauritanica - Linnaeus, 1758[4]
  • Tarentola mauritanica pallida - Geniez et al. 1999[5]

Életmódja szerkesztés

Éjjel aktív, de gyakran látni öket napozni. Gyors mozgású hüllők, de zsákmányukat nem cserkelik, hanem "bevárják".[6] Lábujjaik végén található harántlemezeikkel akár a plafonon is képesek futni (ez a kisebb, fiatal egyedekre jellemző, a kifejlett példányok túl súlyosak). Kedvelik az emberi környezetet, gyakran látni éjszaka, kültéri világítások közelében.[7] Ha az ember megfogja vagy kézbe veszi ritkán dobja le farkát, támadóját mindig, próbálja megharapni. Harapása erős, apró hegyes fogai vannak, gyakran szájzárat kap, ilyenkor csak az idő vagy a hidegvíz segít. Tápláléka kisebb hüllőkből, rovarokból, sáskákból és lepkékből áll.

Szinonimák szerkesztés

  • Lacerta mauritanica LINNAEUS 1758: 202
  • Gecko stellio MERREM 1820: 43
  • Gecko fascicularis GERVAIS 1836
  • Tarentola mauritanica – GRAY 1845
  • Tarentola mauritanica – BOULENGER 1885: 196
  • Tarentola saharae [DOUMERGUE 1899]
  • Platydactylus mauritanicus – BÖTTGER 1873
  • Tarentola mauritanica – ENGELMANN et al 1993
  • Tarentola mauritanica – SCHLEICH, KÄSTLE & KABISCH 1996: 273
  • Tarentola (Tarentola) mauritanica – RÖSLER 2000: 116
  • Tarentola mauritanica mauritanica (LINNAEUS 1758)
  • Gecko muricatus LAURENTI 1768: 44
  • Platydactylus muralis Duméril & Bibron 1836: 319 (nom. subst. pro L. maur.)
  • Platydactylus facetanus STRAUCH 1862: 22
  • Tarentola mauritanica subvar. atlantica DOUMERGUE 1899: 513
  • Tarentola mauritanica subvar. lissoide DOUMERGUE 1899: 515
  • Tarentola tuberculata ROSEN 1905: 130
  • Tarentola mauritanica mauritanica – WERMUTH 1965: 180

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Schlüter, U. 2002. Die Reptilien und Amphibien der Kerkennah-Inseln. Elaphe 10 (2): 68-74
  2. Nogales M., M. López, J. Jiménez-Asensio, J. M. Larruga, M. Hernández, and P. González 1998. Evolution and biogeography of the genus Tarentola (Sauria: Gekkonidae) in the Canary Islands, inferred from mitochondrial DNA sequences. J. Evol. Biol. 11: 481–494
  3. Mahrdt, Clark R. 1998. Geographic Distribution. Tarentola mauritanica Herpetological Review 29 (1): 52
  4. a b Malkmus, R. 1990. Herpetofaunistische Daten aus Nordostportugal. Salamandra 26 (2/3): 165-176
  5. Geniez, P., J. Escatllar, P. A. Crochet, J. A. Mateo & J. Bons 1999. A new form of the genus Tarentola from north-western Africa (Squamata: Sauria: Gekkonidae). Herpetozoa 12 (3/4): 187-194
  6. Joger U 1984. Taxonomische Revision der Gattung Tarentola (Reptilia: Gekkonidae). Bonner Zoologische Beiträge 35(1-3): 129-174
  7. Rösler, H. 2000. Kommentierte Liste der rezent, subrezent und fossil bekannten Geckotaxa (Reptilia: Gekkonomorpha). Gekkota 2: 28-153