Famista 64

A Famista 64, más címen Family Stadium 64 1997-ben megjelent baseball-videójáték, melyet a Namco fejlesztett és jelentetett meg Japánban Nintendo 64-re. A játékosok a tizennégy választható csapat egyikét irányítva, melyek között valós és kitalált alakulatok is szerepelnek, a valós baseballhoz hasonlóan a dobó-, ütő- és védőjátékok folyamán több futást kell szerezniük az ellenfelüknél. A 64 a Family Stadium sorozat tizenkettedik tagja, az eredeti Pro jakjú Family Stadium háromdimenziós újragondolása.

Famista 64
Fejlesztő	Namco
Kiadó	Namco
Sorozat	Family Stadium
Platformok	Nintendo 64
Kiadási dátum	JP 1997. november 28.
Műfaj	Sport
Játékmódok	Egy- és többjátékos
Adathordozó	ROM cartridge
Sablon • Wikidata • Segítség

A Famista 64 volt a Namco első olyan videójátéka 1994 óta, amely egy Nintendo-platformra is megjelent; a két vállalat között az 1980-as évek végétől kezdődően számos hosszas vita alakult ki, melynek eredményeként a Namco a Sonyt és a konzolját, a PlayStationt kezdte előnyben részesíteni, annak egyik legdominánsabb külsős fejlesztőjéve válva. A játék a Namco Museum 64 és a Ms. Pac-Man Maze Madness átiratával karöltve egyike volt azon három játéknak, melyet a cég Nintendo 64-re megjelentetett, illetve az egyetlen, melyet ezek közül Japánban is forgalomba hozott. A játék eredetileg a World Stadium 64 címet kapta és a World Stadium sorozaton alapult, melyre a Namco a Family Stadium társsorozatának és játéktermi megfelelőjének tekint. A játéknak ugyan bejelentettek egy észak-amerikai kiadását, azonban az végül nem jelent meg.

Annak ellenére, hogy a játék kereskedelmi siker lett, azonban az egyszerű játékmenete és az újrajátszhatósági faktor hiánya miatt a kritikusok megosztott vagy negatív fogadtatásban részesítették, különösképp a tengerentúli ítészek. Számos elemző azért is csalódásnak adott okot, amiért a Namco úgy döntött, hogy a platformra készült első címüknek egy sportjátékot készítettek és nem az egyik legsikeresebb PlayStation-játékukat, azon belül is nem a Tekken sorozatot írták át. A kritika ellenére a Famista 64 fontos játéknak bizonyult a Namco számára, hiszen hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat megfontolta, hogy visszatér a Nintendo hardverekre. A sorozat következő tagja, a Family Stadium Advance 2002-ben jelent meg.

Játékmenet

Képernyőkép a játékból

A Famista 64 baseball-videójáték. A játékosoknak a tizennégy választható csapat egyikét irányítva, melyek között tizenkettő licencelt Nippon Professional Baseball- és kettő kitalált alakulat szerepel, a valódi baseballhoz hasonlóan a dobó-, ütő- és védőjátékok folyamán több futást kell szerezniük az ellenfelüknél. Saját csapatok létrehozására is lehetőség van, melyeket a többi csapatban szereplő játékosokkal lehet feltölteni.

A Famista 64 a sorozat többi tagjához hasonlóan korábban megjelent Namco-videójátékokon alapuló baseballozók és stadionok is szerepelnek. A játék egyik kitalált csapata, a Namco Stars más Namco-címek, így a Pac-Man, a Xevious, a Dig Dug, a Toy Pop, a Ridge Racer és a NebulasRay szereplőivel van feltöltve. Több stadion is bizonyos Namco-játékon, egész pontosan a Xeviouson és a Pac-Manen alapul.

Fejlesztés és megjelenés

A Famista 64-et a Namco első Nintendo 64-játékaként jelentették be; a vállalat nem válaszolt a sajtónak arról, hogy fog e további játékokat is készíteni a konzolra. A játékot 1997. november 28-án jelentette meg Nintendo 64-re, kizárólag Japánban. A Famista 64 a vállalat régóta futó Family Stadium sorozatának tizenkettedik játéka, a franchise első tagjának, a Pro jakjú Family Stadiumnak (1986), vagy ahogy Japánon kívül ismerik az R.B.I. Baseballnak a nagyfelbontású újragondolása. A játék a Namco Museum 64 és a Ms. Pac-Man Maze Madness átiratával karöltve egyike volt azon három játéknak, melyet a Namco megjelentetett a rendszerre, illetve az egyetlen, melyet Japánban is forgalomba hozott. A Famista 64 volt a Namco első Nintendo-platformra megjelent videójátéka 1994 óta; a két vállalat között az 1980-as évek végétől kezdődően számos hosszas vita alakult ki, melynek eredményeként a Namco a Sonyt és a konzolját, a PlayStationt kezdte előnyben részesíteni, annak egyik legdominánsabb külsős fejlesztőjéve válva. A játékot egy a Namco és a Nintendo közötti szerződés értelmében készítették el, melynek keretében az előbbi egy sportjátékot és egy szerepjátékot készíthetett a rendszerre, azonban az utóbbi végül sosem jelent meg.

A játék eredetileg a World Stadium 64 címet kapta és a Namco régóta futó World Stadium baseballsorozatán alapult, melyet a Family Stadium játéktermi megfelelőjének tekintenek, és a tervek szerint 1997. elején kellett volna megjelennie. Chris Bull Namco-szóvivő egy észak-amerikai lokalizációt is bejelentett, azonban az sosem jelent meg. 1997 szeptemberében a Tokyo Game Show keretében a Klonoa: Door to Phantomile és a Namco Museum Encore társaságában megmutatták a játékot a nagyközönségnek, ahol a fejlesztését körülbelül 50%-os elkészültségre tették. A játék animációit a motion capture technika segítségével tervezték meg. A játékot népszerűsítő televíziós reklámban Isikava Maszaru visszavonult baseballozó, az 1984-es szezonban a Pacific League legmagasabb győzelmi arányával rendelkező dobójának járó Legértékesebb Dobójátékos díjának nyertese szerepelt, ahogy az óceán habjaiból kiemelkedve egy dobódobást dob, mellyel a szórakoztatási faktorát és izgalmait szándékoztát kifejezni „óriási léptékben”.

Fogadtatás

Fogadtatás

Tesztpontszámok

Szerző	Értékelés
Famicú	30/40
GameSpot
Joypad	70%
N64 Magazine	68%

A Famista 64 megosztottól negatív kritikai fogadtatásban részesült, kiváltképp a tengerentúli ítészek körében — a gyakran kiemelt negatívumok közé tartozik az egyszerű játékmenet és az újrajátszhatósági faktor hiánya. Egyes elemzők azért is csalódásnak adtak okot, amiért a Namco úgy döntött, hogy a platformra készült első címüknek egy sportjátékot készítettek és nem az egyik legsikeresebb PlayStation-játékukat, azon belül is elsősorban a Tekken sorozatot írták át. A játék kereskedelmi sikernek bizonyult, két nap alatt 31 393 példányt adtak el belőle és 1997 novemberének hetedik legkelendőbb játéka lett Japánban. 1998 márciusára a játék a Yoshi’s Story, a Diddy Kong Racing és a Dzsikkjó Powerful Pro jakjú 5 után a negyedik legkelendőbb Nintendo 64-játék lett Japánban.

A GameSpot a magas árfekvése és a lényegretörő játékmenete miatt az importjátékosoknak nehezen ajánlhatónak találta a játékot, megjegyezve, hogy a játékosok inkább türelmesen várják ki az Acclaim Entertainment All-Star Baseball 99 és a Nintendo Major League Baseball Featuring Ken Griffey Jr. című játékainak megjelenését. A GameSpot szerkesztője amiatt is csalódásnak adott hangot, amiért a Namco úgy döntött, hogy a platformra készült első címük egy sportjáték, holott ő abban reménykedett, hogy inkább az olyan játékok átírására fognak összpontosítani, mint a Tekken sorozat vagy a Ridge Racer. Az N64 Magazine szerkesztői is hasonló véleményen voltak, ők úgy gondolták, hogy a vállalatnak egy baseballjáték helyett inkább olyan címmel kellett volna bemutatkoznia a platformon, mint a Rage Racer vagy a Tekken, mivel a baseballjátékok műfaját már így is számos játék képviselte a hardveren. A mesterséges intelligencia által irányított játékosok lassú sebességét és az újrajátszhatósági faktor hiányát is kritizálták. Az IGN a konzol legjobb importjátékait részletező listájában „átlagos” minőségű játéknak sorolta be, megjegyezve, hogy a játék ugyan szórakoztató, azonban nem olyan jó, mint a Konami Dzsikkjó Powerful Pro jakjú sorozata.

A Famicú japán szaklap beválasztotta a játékot az „ezüst hírességek csarnokába” és a szerkesztőinek tetszett a játék egyszerű szereplőábrázolása és játékmenete, illetve az eredeti játékkal szembeni javításai és újdonságai. A GameSpot dicsérte a grafikát a „tiszta, részletes és megkapó” animációk miatt, amely szerintük „nem jellemző a legtöbb N64-játékra”, valamint az „aranyos” stílus és a Nintendo Entertainment Systemre megjelent R.B.I. Baseballhoz hasonló művészeti irányvonal miatt. Az N64 Magazine dicsérte a játék felhasználóbarát természetét, hogy azt úgy tervezték, hogy az új játékosok számára is igazságos és vonzó legyen, illetve a kidolgozott grafikát és az „üdítően” intelligens számítógépes ellenfelet, összegzésként kiemelve, hogy a Famista 64 a rendszer egyik legjobb baseballjátéka. A játék képi világa is elnyerte a tetszésüket annak „menő” mivolta és a motion capture eljárással elkészített animációk révén. Számos publikáció úgy gondolta, hogy a játék segített a Namcónak abban, hogy a két vállalat közötti hosszas viták után újra játékokat készíthessenek a Nintendo hardvereire. Az IGN ezt a Nintendo és a Squaresoft kapcsolatához hasonlította és egy potenciális módnak tekintette a további külső támogatás elnyerésére a Nintendo 64 számára. Az N64 Magazine úgy gondolta, hogy a Namco hajlandóbb lenne támogatni a konzolt, ha a Famista 64 sikernek bizonyul, abban reménykedve, hogy ez a cég sikeres PlayStation-sorozatainak, így a Ridge Racernek az átírásához vezethet.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Famista 64 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• A játék weboldala (japánul)