Wikipédia

Famista 64

videójáték

A Famista 64,[* 1] más címen Family Stadium 64 1997-ben megjelent baseball-videójáték, melyet a Namco fejlesztett és jelentetett meg Japánban Nintendo 64-re. A játékosok a tizennégy választható csapat egyikét irányítva, melyek között valós és kitalált alakulatok is szerepelnek, a valós baseballhoz hasonlóan a dobó-, ütő- és védőjátékok folyamán több futást kell szerezniük az ellenfelüknél. A 64 a Family Stadium sorozat tizenkettedik tagja, az eredeti Pro jakjú Family Stadium háromdimenziós újragondolása.

Famista 64
FejlesztőNamco
KiadóNamco
SorozatFamily Stadium
PlatformokNintendo 64
Kiadási dátum
  • JP 1997. november 28.
MűfajSport
JátékmódokEgy- és többjátékos
AdathordozóROM cartridge
Sablon • Wikidata • Segítség

A Famista 64 volt a Namco első olyan videójátéka 1994 óta, amely egy Nintendo-platformra is megjelent; a két vállalat között az 1980-as évek végétől kezdődően számos hosszas vita alakult ki, melynek eredményeként a Namco a Sonyt és a konzolját, a PlayStationt kezdte előnyben részesíteni, annak egyik legdominánsabb külsős fejlesztőjéve válva. A játék a Namco Museum 64 és a Ms. Pac-Man Maze Madness átiratával karöltve egyike volt azon három játéknak, melyet a cég Nintendo 64-re megjelentetett, illetve az egyetlen, melyet ezek közül Japánban is forgalomba hozott. A játék eredetileg a World Stadium 64 címet kapta és a World Stadium sorozaton alapult, melyre a Namco a Family Stadium társsorozatának és játéktermi megfelelőjének tekint. A játéknak ugyan bejelentettek egy észak-amerikai kiadását, azonban az végül nem jelent meg.

Annak ellenére, hogy a játék kereskedelmi siker lett, azonban az egyszerű játékmenete és az újrajátszhatósági faktor hiánya miatt a kritikusok megosztott vagy negatív fogadtatásban részesítették, különösképp a tengerentúli ítészek. Számos elemző azért is csalódásnak adott okot, amiért a Namco úgy döntött, hogy a platformra készült első címüknek egy sportjátékot készítettek és nem az egyik legsikeresebb PlayStation-játékukat, azon belül is nem a Tekken sorozatot írták át. A kritika ellenére a Famista 64 fontos játéknak bizonyult a Namco számára, hiszen hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat megfontolta, hogy visszatér a Nintendo hardverekre. A sorozat következő tagja, a Family Stadium Advance 2002-ben jelent meg.

Játékmenet szerkesztés

 
Képernyőkép a játékból

A Famista 64 baseball-videójáték. A játékosoknak a tizennégy választható csapat egyikét irányítva, melyek között tizenkettő licencelt Nippon Professional Baseball- és kettő kitalált alakulat szerepel, a valódi baseballhoz hasonlóan a dobó-, ütő- és védőjátékok folyamán több futást kell szerezniük az ellenfelüknél. Saját csapatok létrehozására is lehetőség van, melyeket a többi csapatban szereplő játékosokkal lehet feltölteni.

A Famista 64 a sorozat többi tagjához hasonlóan korábban megjelent Namco-videójátékokon alapuló baseballozók és stadionok is szerepelnek. A játék egyik kitalált csapata, a Namco Stars más Namco-címek, így a Pac-Man, a Xevious, a Dig Dug, a Toy Pop, a Ridge Racer és a NebulasRay szereplőivel van feltöltve. Több stadion is bizonyos Namco-játékon, egész pontosan a Xeviouson és a Pac-Manen alapul.

Fejlesztés és megjelenés szerkesztés

A Famista 64-et a Namco első Nintendo 64-játékaként jelentették be; a vállalat nem válaszolt a sajtónak arról, hogy fog e további játékokat is készíteni a konzolra.[1] A játékot 1997. november 28-án jelentette meg Nintendo 64-re, kizárólag Japánban.[2] A Famista 64 a vállalat régóta futó Family Stadium sorozatának tizenkettedik játéka, a franchise első tagjának, a Pro jakjú Family Stadiumnak (1986), vagy ahogy Japánon kívül ismerik az R.B.I. Baseballnak a nagyfelbontású újragondolása.[3] A játék a Namco Museum 64 és a Ms. Pac-Man Maze Madness átiratával karöltve egyike volt azon három játéknak, melyet a Namco megjelentetett a rendszerre, illetve az egyetlen, melyet Japánban is forgalomba hozott.[3] A Famista 64 volt a Namco első Nintendo-platformra megjelent videójátéka 1994 óta; a két vállalat között az 1980-as évek végétől kezdődően számos hosszas vita alakult ki, melynek eredményeként a Namco a Sonyt és a konzolját, a PlayStationt kezdte előnyben részesíteni, annak egyik legdominánsabb külsős fejlesztőjéve válva.[4] A játékot egy a Namco és a Nintendo közötti szerződés értelmében készítették el, melynek keretében az előbbi egy sportjátékot és egy szerepjátékot készíthetett a rendszerre, azonban az utóbbi végül sosem jelent meg.[4]

A játék eredetileg a World Stadium 64 címet kapta és a Namco régóta futó World Stadium baseballsorozatán alapult, melyet a Family Stadium játéktermi megfelelőjének tekintenek, és a tervek szerint 1997. elején kellett volna megjelennie.[5] Chris Bull Namco-szóvivő egy észak-amerikai lokalizációt is bejelentett, azonban az sosem jelent meg.[5] 1997 szeptemberében a Tokyo Game Show keretében a Klonoa: Door to Phantomile és a Namco Museum Encore társaságában megmutatták a játékot a nagyközönségnek, ahol a fejlesztését körülbelül 50%-os elkészültségre tették.[6] A játék animációit a motion capture technika segítségével tervezték meg.[1][3] A játékot népszerűsítő televíziós reklámban Isikava Maszaru visszavonult baseballozó, az 1984-es szezonban a Pacific League legmagasabb győzelmi arányával rendelkező dobójának járó Legértékesebb Dobójátékos díjának nyertese szerepelt,[7][8] ahogy az óceán habjaiból kiemelkedve egy dobódobást dob, mellyel a szórakoztatási faktorát és izgalmait szándékoztát kifejezni „óriási léptékben”.[7]

Fogadtatás szerkesztés

A Famista 64 megosztottól negatív kritikai fogadtatásban részesült, kiváltképp a tengerentúli ítészek körében — a gyakran kiemelt negatívumok közé tartozik az egyszerű játékmenet és az újrajátszhatósági faktor hiánya. Egyes elemzők azért is csalódásnak adtak okot, amiért a Namco úgy döntött, hogy a platformra készült első címüknek egy sportjátékot készítettek és nem az egyik legsikeresebb PlayStation-játékukat, azon belül is elsősorban a Tekken sorozatot írták át. A játék kereskedelmi sikernek bizonyult, két nap alatt 31 393 példányt adtak el belőle és 1997 novemberének hetedik legkelendőbb játéka lett Japánban.[13] 1998 márciusára a játék a Yoshi’s Story, a Diddy Kong Racing és a Dzsikkjó Powerful Pro jakjú 5 után a negyedik legkelendőbb Nintendo 64-játék lett Japánban.[14]

A GameSpot a magas árfekvése és a lényegretörő játékmenete miatt az importjátékosoknak nehezen ajánlhatónak találta a játékot, megjegyezve, hogy a játékosok inkább türelmesen várják ki az Acclaim Entertainment All-Star Baseball 99 és a Nintendo Major League Baseball Featuring Ken Griffey Jr. című játékainak megjelenését.[10] A GameSpot szerkesztője amiatt is csalódásnak adott hangot, amiért a Namco úgy döntött, hogy a platformra készült első címük egy sportjáték, holott ő abban reménykedett, hogy inkább az olyan játékok átírására fognak összpontosítani, mint a Tekken sorozat vagy a Ridge Racer.[10] Az N64 Magazine szerkesztői is hasonló véleményen voltak, ők úgy gondolták, hogy a vállalatnak egy baseballjáték helyett inkább olyan címmel kellett volna bemutatkoznia a platformon, mint a Rage Racer vagy a Tekken, mivel a baseballjátékok műfaját már így is számos játék képviselte a hardveren.[12] A mesterséges intelligencia által irányított játékosok lassú sebességét és az újrajátszhatósági faktor hiányát is kritizálták.[12] Az IGN a konzol legjobb importjátékait részletező listájában „átlagos” minőségű játéknak sorolta be, megjegyezve, hogy a játék ugyan szórakoztató, azonban nem olyan jó, mint a Konami Dzsikkjó Powerful Pro jakjú sorozata.[15]

A Famicú japán szaklap beválasztotta a játékot az „ezüst hírességek csarnokába” és a szerkesztőinek tetszett a játék egyszerű szereplőábrázolása és játékmenete, illetve az eredeti játékkal szembeni javításai és újdonságai.[9] A GameSpot dicsérte a grafikát a „tiszta, részletes és megkapó” animációk miatt, amely szerintük „nem jellemző a legtöbb N64-játékra”, valamint az „aranyos” stílus és a Nintendo Entertainment Systemre megjelent R.B.I. Baseballhoz hasonló művészeti irányvonal miatt.[10] Az N64 Magazine dicsérte a játék felhasználóbarát természetét, hogy azt úgy tervezték, hogy az új játékosok számára is igazságos és vonzó legyen, illetve a kidolgozott grafikát és az „üdítően” intelligens számítógépes ellenfelet, összegzésként kiemelve, hogy a Famista 64 a rendszer egyik legjobb baseballjátéka.[12] A játék képi világa is elnyerte a tetszésüket annak „menő” mivolta és a motion capture eljárással elkészített animációk révén.[12] Számos publikáció úgy gondolta, hogy a játék segített a Namcónak abban, hogy a két vállalat közötti hosszas viták után újra játékokat készíthessenek a Nintendo hardvereire. Az IGN ezt a Nintendo és a Squaresoft kapcsolatához hasonlította és egy potenciális módnak tekintette a további külső támogatás elnyerésére a Nintendo 64 számára.[5] Az N64 Magazine úgy gondolta, hogy a Namco hajlandóbb lenne támogatni a konzolt, ha a Famista 64 sikernek bizonyul, abban reménykedve, hogy ez a cég sikeres PlayStation-sorozatainak, így a Ridge Racernek az átírásához vezethet.[4][3]

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Famista 64 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ Japánul (ファミスタ64; Hepburn: Famisuta Rokujūshi?)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b (1997. október 1.) „Breaking - In the Studio”. Next Generation (34), 26. o, Kiadó: Imagine Media.  
  2. ↑ NINTENDO 64/ファミスタ64. Bandai Namco Entertainment, 1997 [2017. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 30.)
  3. ↑ a b c d „Nam, Fam, glam!”, Future Publishing, 1997. szeptember 1., 24–25. oldal (Hozzáférés: 2019. október 31.) 
  4. ↑ a b c „Namco Go Go!”, Future Publishing, 1997. szeptember 1., 14–15. oldal (Hozzáférés: 2019. október 31.) 
  5. ↑ a b c IGN Staff: Namco to Develop for N64. IGN, 1996. október 2. [2019. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 31.)
  6. ↑ „Tokyo Game Show Energises 32 Bit Scene”, 1997. október 1., 10–13. oldal (Hozzáférés: 2019. október 31.) 
  7. ↑ a b ファミスタ64 TV CM. Namco, 1997 [2003. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 31.)
  8. ↑ https://www.baseball-reference.com/register/leader.cgi?type=pitch&id=583039dc&sort_by=win_loss_perc
  9. ↑ a b ファミスタ64. Famicú . Kadokawa Corporation. [2019. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 31.)
  10. ↑ a b c d Famista 64 Review. GameSpot . CBS Interactive, 2000. április 28. [2019. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 30.)
  11. ↑ Santoni, Jean (1998. február 1.). „Zoom - Zapping Japon/USA - Nintendo 64 - King Of Baseball Games”. Joypad (72), 84. o, Kiadó: Yellow Media.  
  12. ↑ a b c d e „Import Arena - Famista 64”, 1998. január 1., 50. oldal. [2019. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. október 30.) 
  13. ↑ Top 10 Japan: Famista Scores. IGN, 1997. december 15. [2019. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 31.)
  14. ↑ What Japan Wants. IGN, 1998. április 22. [2018. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 31.)
  15. ↑ The Ultimate N64 Import Guide. IGN, 2001. május 12. [2018. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 31.)

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Famista_64&oldid=26953135”