Főmenü megnyitása

Faragó Pál (Felsőszentiván, 1886. április 4.Kolozsvár, 1969. december 1.) sakkfeladványszerző nemzetközi mester, az 1936. évi sakkvégjáték olimpiai bajnoka.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Iskoláit Dömsödön, Kunszentmiklóson végezte, majd Kecskeméten a piarista kollégiumban érettségizett 1903-ban. A budapesti műegyetem általános mérnöki karának elvégzése után 1907-ben az ország legfiatalabb mérnökeként[1] előbb a Balaton vidéki vasút-építkezésnél dolgozott, aztán a Cserna vízének szabályozását vezette. Az 1910-es évek elején Aradra került, ahol az állami jószágigazgatóság munkatársa lett, végül ugyanennek az intézménynek a kolozsvári hivatalában vezető mérnökké nevezték ki.

Az első világháborúban orosz fogságba esett. Miután a fogságból hazatért, háromszögelő mérnökként Romániában (előbb Kolozsváron, majd Bukarestben) kapott feladatokat, és a geodéziai munkálatok műszaki vezetője lett. Az ő közreműködésével mérték fel Dobrudzsát.

Sírja a Házsongárdi temetőben található.

Sakkozói pályafutásaSzerkesztés

Faragó Pál tanulmánya
 
 
               
               
               
               
               
               
               
               
 
 
Az állásban világossal döntetlent kell elérni. Kulcslépés: 1. a6!

A sakkjáték alapjait 10 éves korában tanulta meg, de 1899-ben már megjelent első önálló sakkfeladványa a Pesti Napló sakkrovatában.[1]

Mint sakkzárófeladványok szerzője nemzetközi szinten vált ismeretessé. Feladványait német, angol, francia és orosz szaklapok is közölték. A Revista Română de Șah és a Magyar Sakkvilág munkatársa. Az 1936. évi müncheni sakkolimpián aranyérmet, 1952-ben a helsinki olimpián bronzérmet nyert. 1955-ben nagymesteri, 1961-ben érdemes sportmesteri címmel tüntették ki.

1943-tól a lap 1950-es megszűnéséig a Magyar Sakkvilág végjáték rovatának vezetője. Hasonló feladatot látott el a román szaklapban másfél évtizeden keresztül.

Publikált tanulmányainak száma 300 körül van, közülük 50 nyert kitüntetést, 47 feladványát díjazták nemzetközi (köztük Finnországban, Hollandiában és Argentínában rendezett) versenyeken, közülük 14 első díjat kapott. Új gondolatok a művészi sakkban c. kötete az Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában jelent meg magyar és román nyelven (1958). Jellegükben és tartalmukban is valóban rejtélyes mélységű, már-már a megoldhatatlanság határán mozgó műveket alkotott. Az 1944-ben közölt Labirintus című tanulmányának csak 10 év múltán akadt egyetlen helyes megfejtője.[1]

Legtöbbször közölt, legalább két tucatnyi folyóiratban és könyvben megtalálható műve egy mindössze 5 bábos miniatűr (Kh8, a5, h4 — Ka7, g4), amely döntetlen követelményével és az 1. a6! kulcslépéssel a szerző egyik kedvenc témakörét kristálytisztán szemlélteti. (A téma: „káros bábok a vezér és a bemenő gyalog harcában” címmel nagyobb értekezés keretében az 1953-as szovjet évkönyvben került publikálásra.)[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Bán Jenő (1966. április). „Faragó Pál – 80 éves”. Magyar Sakkélet 16 (4), 62. o.  

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés