Faragó Tamás

olimpiai bajnok vízilabdázó, edző

Faragó Tamás (Budapest, 1952. augusztus 5. –) olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, edző.

Faragó Tamás
Faragó Tamás 2014-ben
Faragó Tamás 2014-ben
Személyes adatok
Születési dátum 1952augusztus 5. (67 éves)
Születési helyBudapest, Magyarország
Becenév Tonó
Poszt átlövő (jobbkezes)
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1965–1969magyar BVSC
1969–1984magyar Vasas SC
1984–1987Németország Düsseldorfer SC
1987–1989olasz RN Arenzano
Válogatottság
1970–1985Magyarország Magyarország258
Edzőség
ÉvLigaCsapat
1987–1989OlaszRN Arenzano
1990OSC
1990–1991szövetségi kapitányMagyarország junior
1990–1992OB I.BVSC
1992–1993OlaszRN Florentia
1993–edzőMagyarország utánpótlás
1995–2000OB I.Vasas SC
2000–2005szövetségi kapitányMagyarország női
2005–?utánpótlás igazgatóVasas SC
2015–szövetségi kapitányMagyar női utánpótlás
A Wikimédia Commons tartalmaz Faragó Tamás témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vízilabda
Olimpiai játékok
ezüst
1972, München
Vízilabda
arany
1976, Montreal
Vízilabda
bronz
1980, Moszkva
Vízilabda
Világbajnokság
arany
1973, Belgrád
ezüst
1975, Cali
ezüst
1978, Nyugat-Berlin
Európa-bajnokság
ezüst
1970, Barcelona
arany
1974, Bécs
arany
1977, Jönköping
Junior Európa-bajnokság
arany
1971, Barcelona
Universiade
ezüst
1977, Szófia
Magyar bajnokság
bronz
1974
arany
1975
arany
1976
arany
1977
arany
1979
arany
1980
arany
1981
arany
1982
arany
1983
arany
1984
Német bajnokság
bronz
1986

SportpályafutásaSzerkesztés

1965-től a BVSC, 1969-től a Vasas játékosa volt. 1970-ben tagja volt az ifi Eb-n hatodik helyezett csapatnak és a felnőtt Eb-n második helyezést elért válogatottnak. 1971-ben ifi Európa-bajnok és MNK győztes lett. (Ősztől behívták sorkatonai szolgálatra.) Az 1972-es olimpián ezüstérmet szerzett. A következő szezonban a válogatott tagjaként sikerült elhoznia a világbajnoki aranyérmet, az ekkor első ízben kiírt világbajnokságról. 1974-ben, Bécsben Európa-bajnoki elsőséget, a magyar bajnokságban harmadik helyezést ért el. Az 1975-ös világbajnokságon második lett a válogatottal. A Vasassal bajnokságot is nyert ebben a szezonban, amit egy évvel később sikerült megvédeniük.

1976-ban, Montrealban (23 éves korában) olimpiai bajnoki címet szerzett. Egykori világklasszis vízilabdázónk a megelőző (1972-es) olimpia ezüstérméről elmondta, hogy szerinte "nem nyerhettünk. De engem ez nem érdekelt egyáltalán. ... megéltem, milyen érzés felnézni a dobogó legfelső fokára. Akkor döntöttem el, legközelebb én nézek le - és nem pejoratív értelemben - az ellenfelekre."[1] A csapat az első csoportkör három mérkőzését hozva első helyen jutott tovább csoportjából a csoportmásodik NSZK-val együtt. Az ebből a körben szerzett pontok nem számítottak, mind a hat döntő csoportkörbe bejutó csapat nulla pontról indult csatába az érmekért, amit körmérkőzéses lebonyolításban döntöttek el. Az olimpiai (1972) és világbajnoki (1975) címvédő Szovjetunió kiesett az előző fázisban. Az előző világbajnokság másik két dobogósa, az ezüstérmes Magyarország és a bronzérmes Olaszország, már a döntő csoportkör első fordulójában meg kellett hogy vívjon egymással. Így a záró sorozat első ütközete döntő jelentőséggel bírt. Az olasz nemzeti alakulat a harmadik negyedben még vezetett. A magyar csapat végül Faragó Tamás 4 góljával 6-5-re diadalmaskodott. A lebonyolításból következően újabb meccs következett az NSZK, majd Hollandia ellen. Ez két újabb győzelmet hozott, mindkettő 5-3-as végeredménnyel zárult, és utóbbin ismét 4 gólt szerzett. A három mérkőzést követő hibátlan mérleg, és az ellenfelek pontvesztései következtében Magyarország 6, Olaszország, Románia és Hollandia 3-3 ponttal állt a csoportban. Így biztossá vált, hogy a soron következő Románia elleni mérkőzésen - akikkel a szövetségi kapitány, Gyarmati Dezső akarata szerint együtt edzőtáboroztak a játékok előtt[2] - győzelem esetén már nem lehet utolérni a magyar válogatottat, ők viszik haza az aranyérmet. A románok végig a magyarok nyomában haladtak a gólgyártásban, és esélyük volt a pontszerzésre. A mérkőzés az utolsó percig kiélezett volt. Ekkor sikerült 2 gólosra növelni az előnyt, amiből végül 1 maradt (9-8), így eldőlt, hogy Faragó és a válogatott állhat fel a dobogó tetejére. Az utolsó tét nélküli összecsapáson a jugoszláv együttes ellen döntetlennel zártak Gyarmati fiai. Faragó mind a 8 meccsen a legeredményesebb gólszerzőnk volt (ebből 3-szor megosztva), és 22 találattal, gólkirályként zárta a tornát.

Az olimpiai győzelemkor "...csak az volt bennem: Megcsináltam! ...egyszer sem számolgattam, az motoszkált bennem, hogy egy produkció részese vagyok. Márpedig a színpadon azt kell bebizonyítani, hogy te vagy a legjobb. Utólag értettem meg, mit is jelent a nyerés öröme, a szurkolók szeretete, olimpia bajnokként egészen máshogy viszonyultak hozzám, máshogy köszöntek.".[1]

A nemzeti válogatottal 1977-ben megvédte a gárda kontinenselsőségét. A magyar bajnokságban első, az Universiadén második lett. A következő évben világbajnoki második lett. 1979-ben BEK-et és magyar bajnokságot nyert. A moszkvai olimpián bronzérmes lett. Az 1981-es Világ Kupán hatodik helyezett lett. 1984-től az NSZK-beli Düsseldorf játékosa volt. 1985-ben ötödik lett az Európa-bajnokságon. 1970-től 1985-ig kétszázötvennyolcszor szerepelt a magyar válogatottban. 1983-ban megalapította az év ifjúsági vízilabdázója trófeát. 1987-től az olaszországi BC Arenzano vízilabdázója volt. Az aktív sportolástól 1989-ben vonult vissza. 1993-ban az Úszó Hírességek Csarnoka tagjává választották. 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába.

SporteredményeiSzerkesztés

  • olimpiai bajnok (1976)
  • olimpiai 2. helyezett (1972)
  • olimpiai 3. helyezett (1980)
  • világbajnok (1973)
  • kétszeres világbajnoki 2. helyezett (1975, 1978)
  • kétszeres Európa-bajnok (1974, 1977)
  • Európa-bajnoki 2. helyezett (1970)
  • kilencszeres magyar bajnok (1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1981,1982, 1983, 1984)
  • négyszeres Magyar Kupa-győztes (1971, 1981, 1983, 1984)
  • Olasz Kupa-győztes (1988)
  • kétszeres BEK-győztes (1979, 1984)
  • KEK-győztes (1988)

Edzői pályafutásaSzerkesztés

1980-ban a budapesti egyetemen állatorvosi oklevelet, majd 1981-ben a Testnevelési Főiskolán vízilabda-edzői oklevelet szerzett. Még aktív játékosként a RN Arenzano játékosedzője volt. 1989 decemberében elvállalta az OSC vezetőedzői posztját. 1990 januárjában felkérték junior szövetségi kapitánynak. 1990 júliusától a BVSC vezetőedzője lett. Ebben az évben a junior válogatottal Európa-bajnoki harmadik lett. 1991 nyarán lemondott junior kapitányi pozíciójáról.

1992-től ismét Olaszországban a Florentia vezetőedzője lett. 1993-ban visszatért Magyarországra és Csapó Gáborral vízilabda-iskolát nyitott, egyúttal a magyar ifjúsági vízilabda-válogatott edzője lett. 1995 novemberétől a Vasas vezetőedzőjeként, majd 2000-től 2005-ig a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett. Irányítása alatt a magyar válogatott világbajnoki, Európa-bajnoki és Világkupa győzelmet szerzett. 2005 májusában a Vasas vízilabda-utánpótlásának szakmai igazgatója lett. 2005 novemberében bejelentette, hogy az év végén lejáró szerződését nem hosszabbítja meg a válogatottal.

2015 szeptemberétől kinevezték a női utánpótlás válogatottak szövetségi kapitányának.[3]

Sporteredményei edzőkéntSzerkesztés

  • klubcsapattal
    • kétszeres Magyar Kupa-győztes (Vasas: 1996, 1997)
    • kétszeres bajnoki 2. helyezett (Vasas: 1996, 1997)
  • a magyar női válogatottal
    • olimpiai 6. helyezett (2004)
    • világbajnok (2005)
    • világbajnoki 2. helyezett (2001)
    • világbajnoki 5. helyezett (2003)
    • Világkupa-győztes (2002)
    • Világliga 2. helyezett (2004)
    • Világliga 4. helyezett (2005)
    • Európa-bajnok (2001)
    • Európa-bajnoki 2. helyezett (2003)
  • A junior válogatottal
    • Európa-bajnoki 2. helyezett (1990)
    • világbajnok (1995)

SportvezetőkéntSzerkesztés

1989 decemberében tagja lett a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének. 1998 novemberében újraválasztották. Ekkor elnöknek is jelölték, de Martin Györggyel szemben alulmaradt. 2012-ben a szakmai bizottság elnökeként négy évre az Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi tagja lett.[4]

CsaládjaSzerkesztés

1994 óta második házasságában él, felesége Faragó Hilda.[5] Hármasikreik, Berta, Emma és Tamás 2001-ben születtek, mindhárman vízilabdáznak.[6]

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

ÉrdekességSzerkesztés

Alakja, a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként megjelenik Rácz Zsuzsa Állítsátok meg Terézanyut! című regényében.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b A hegylakó és Faragó - a magyar vízilabda harmadik aranykora (magyar nyelven). www.origo.hu (2012. május 16.). (Hozzáférés: 2020. május 24.)
  2. A hegylakó és Faragó. www.origo.hu (2020. május 16.). (Hozzáférés: 2020. május 24.)
  3. Női vízilabda: Bíró Attila az új szövetségi kapitány. www.nemzetisport.hu (2015. aug. 31.) (Hozzáférés: 2015. aug. 31.)
  4. Kemény az elnök, pályázat a férfi kapitányi posztra (magyar nyelven). vlv.hu, 2012. december 16. (Hozzáférés: 2012. december 17.)
  5. Sportolóink » Faragó Tamás, Dr. (magyar nyelven). vasassc.eu. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 29.)
  6. Apjukra ütöttek a Faragó ikrek (magyar nyelven). blikk.hu, 2013. május 18. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 29.)
  7. Pabar Gyula: Faragó Tamás ismét Eb-re készül a lányokkal (magyar nyelven). Index, 2017. július 17. (Hozzáférés: 2018. december 15.)
  8. Ők Budapest új díszpolgárai (magyar nyelven). Index, 2014. április 30. (Hozzáférés: 2014. május 29.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés