Főmenü megnyitása

Farkas János (helyettes alispán)

táblabíró, Zala vármegye helyettes alispánja

Boldogfai Farkas János Nepomuk (Boldogfa, Zala vármegye, 1774. június 6.Alsóbagod, Zala vármegye, 1847. május 5.) földbirtokos, táblabíró, Zala vármegye helyettes első alispánja.

boldogfai Farkas János
Született 1774. június 6.
Boldogfa, Zala vármegye
Elhunyt 1847. május 5. (72 évesen)
Alsóbagod, Zala vármegye
Nemzetisége magyar
Házastársa besenyői és velikei Skublics Angéla (17751839)
Szüleiboldogfai Farkas János (17411788)
lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (17541820)
Foglalkozása táblabíró, helyettes első alispán

ÉleteSzerkesztés

A nemesi származású boldogfai Farkas család sarja. Édesapja boldogfai Farkas János (17411788), ügyvéd, táblabíró, Zala vármegye főjegyzője 1773 és 1786 között, Zala vármegyei Ítélőszék elnöke a Jozefinizmus alatt, földbirtokos.[1] Édesanyja, lovászi és szentmargitai Sümeghy család sarja lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (17541820) úrnő, nemes Sümeghy Ferenc (17231768) táblabíró, birtokos és pókfafalvi Póka Marianna (17281797) lánya volt. Apai nagyszülei boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770) zalai másodalispán és barkóczi Rosty Anna (17221784) voltak.[2] Keresztszülei galánthai Balogh László helytartó-tanácsi tanácsos és pókafalvi Póka Klára (17341790) úrnő, nemesságodi Szvetics Mihály felesége, voltak. 1788-ban, 14 éves korában elveszítette édesapját, és ekkor édesanyja, Sümeghy Judit, lett a törvényes gyámja neki és öccsének, boldogfai Farkas Ferencnek (1779-1844); a pereskedésekben Sümeghy Judit teljhatamú megbizottja pedig a saját öccse, lovászi és szentmargitai Sümeghy József (17571821), királyi tanácsos, zalai alispán úr lett. Unokatestvére, csáfordi Csillagh Lajos (17891860), Zala vármegye első alispánja az 1848-as szabadságharc alatt, táblabíró, birtokos volt.

Tanulmányai befejezése után Farkas János Nepomuk a családi birtokán gazdálkodott. 1803 és 1809 között alszolgabíró volt az egerszegi járáson.[3] Az alszolgabírói tevékenysége alatt az 1809-es nemesi felkelésben vett részt a Napóleoni háborúkban. 1809. július 4.-én a Zala vármegyei deputáció, a Nagykanizsán tartózkodó Farkas János alszolgabíró mellé nemes Czigány László esküttel, valamint két légráci lovas katonát rendelte ki.[4] Július 28.-án, Farkas János két comissariust és két katonát kért maga mellé, mivel a becsehelyi és a szentmártoni tisztek megtiltották az uradalom területéről szekerek rendelését.[5] 1828-ban Farkas János vett részt az országos összeírásban; puchói Marczibányi Lajos kiküldött országos összeíró mellé rendelték.[6] A családja ősi birtokát, Boldogfát, öccsének boldogfai Farkas Ferenc (17791844) táblabírónak hagyta. Két pártában maradt leánytestvére, boldogfai Farkas Judit (1776-1839) és boldogfai Farkas Erzsébet (17851857) kisasszonyok pedig anyjukkal özvegy Farkas Jánosné Sümeghy Judit úrnővel laktak az egyik családi alsóbagodi birtokon. Farkas Ferenc 1825-ben 46 évesen házasodott meg először agglegénységét elhagyván.[7] Egyetlenegy leánytestvére kötött házasságot: boldogfai Farkas Marianna Julianna (17831819), akinek a hitvese, szladeoviczi Szladovics József (17731829), táblabíró, cs. és k. kapitány, földbirtokos volt.

1823. június 3.-án, Farkas János, az egyedülálló, gyermektelen testvérei és a saját gyermekei terheit felvállalván, örök jogon eladta a söjtöri, tófeji és pusztaszentlászlói osztályába jutott rész jószágokat 7 500 forintért nagybátyjának lovászi és szentmargitai Sümeghy Józsefnek (17571821). Felesége, Skublics Angéla, eladta 14 000 forintért a pusztamagyarodi birtokát, valamint a besenyei és a salomvári ingóságokat 8 000 forintért, majd több pénzt összegyűjtve, a házaspár összesen 42 000 forintért közösen megvásárolta báró kissenyei Sennyey Károlytól az alsó- és felső bagodi, valamint a hagyárosi birtokát, rétjeivel, jobbágyaival együtt.[8] A Mária Terézia kori úrbérrendezés szerint, ezek a birtokok összesen 203 úrbéri holdból állt, valamint 9 jobbágy és 3 zsellér család lakott rajta.[9] Az alsóbagodi és felsőbagodi uradalmak 545 kataszteri holdas, és a hagyárosi birtok 355 kh volt. Farkas János Nepomuk összesen 900 kataszteri holdat birtokolt a három településnél. A vásárlás után, odaköltözött Farkas János és neje Skublics Angéla gyermekeivel együtt. Az 1829-es nemesi összeírásban, már természetesen szerepelt mint a bagodi település egyik földbirtokosa.[10] Farkas János 1817-ben magához váltotta örököstársaitól, azaz testvéreitől, a vármegye curiális háza előtt lévő lakóházát, amely eredetileg a boldogfai Farkas család tulajdona volt, pontosabban, nagybátyjának, boldogfai Farkas Ferenc veszprémi kanonoknak tulajdona. Ezt a házat, később, 1824. március 20.-án, Farkas János tekintetes Simon József táblabírónak adta el 6 200 forintért, amely alegdrágább eddigi ismert ház vásárlásnak számított a zalai reformkorban.[11]

1832. október 1.-én Farkas János Nepomuk szolgált zalai helyettes első alispánként. Deák Antal országgyűlési követ lebetegedése után, öccse Deák Ferenc Zala vármegye helyettes első alispánja átvette a országgyűlési követségi hivatalát, miután a vármegye választotta meg őt erre. Az egyik akkori országgyűlési követ Deák Antal mellett, zalabéri Horváth János zalai első alispánja volt, akit Deák Ferenc helyettesített amikor távol volt Zalától. Deák Ferenc országgyűlési követté választása után Zala vármegye ismét kénytelen volt egy helyettes első alispánt megválasztani. A megyegyűlés tanakodása, majd a választás után, 1833 április 15.-én boldogfai Farkas János Nepomuk lépett Deák Ferenc helyébe helyettes alispánként.[12] Egyébként, Deák Ferenc levelezéséből kiderül, hogy Farkas Jánost az egyik közeli barátjának tartotta; ahogy öccse, Farkas Ferenc is, Deák politikai eszmei támogatója is volt.[13] Farkas János, ezt hivatalt két évig töltötte be.[14] A Deák Ferenc által vezetett bizottság tervei a Szévizi-tavak rendezésére, valamint az azokkal összeköttetésben álló szentmihályi, pölöskei, fakosi pötrétei és hahóti berkek kiszárítására az ő alispánsága alatt zajlottak.[15] 1834. szeptemberében zajlott az új másodispáni választás, és ekkor nemes Kerkapoly Istvánt választották meg; Csány László egyik levelében átlátható a politikai helyzet akkoriban az új alispán választása körül, amikor kijelentette azt, hogy: "Én, már Kerkapolyról szó nem lévén, hasonlíthatatlanul szívemben ragaszkodóm (Csillagh) Lajoshoz, mint Farkas (János)hoz, de lelkem egész erejével az egészet tartván szemem előtt, rettegtem a következéstől. Meggyőződve tudtam, hogy Hertelendy pártja mindent el fog Lajos ellen követni, meggyőződve tudtam, hogy egerszegi és lövői járásokban hatalmas többséggel bír Farkas, de tudtam azt is, hogy régi és mostani többszeri foglalatosságaiból eredett isméretségből kapornaki járásnak is nagy része inkább Farkast, mint (Csillagh) Lajost óhajtja; nem tarthattam-e a meghasonlástól? Minél tovább fontolgatóm környülállásinkat, annál inkább nyőlt aggodalmam. A nap lefolytában hidegebben elmélkedvén uraink a dologról, önmagoktól oda határozók magokat, hogy ott, hol Farkashoz ragaszkodást látnak, Lajost erőltetni nem fogják. Ebbül láthatja kedves Barátom, hogy nem volt szikla erősségű reménységünk (Csillagh) Lajos alispányságához."[16] 1835. február 23.-án Farkas János ismét tevékenykedett zalai helyettes első alispánként, névadi Botka József első alispánt helyettesítve.

1847. május 5.-.én Farkas János hunyt el az alsóbagodi földbirtokán.

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

Farkas János a besenyői és velikei Skublics családból származó besenyői és velikei Skublics Angéla Cecilia (*Besenyő, 1775. április 7. –†Boldogfa, 1839. november 25.) kisasszonyt, Skublics János (17381808) és zalalövői Csapody Erzsébet (17391781) lányát vette feleségül.[17] A házasságukból két fiú és egy lány született:

SzármazásaSzerkesztés

boldogfai Farkas János Nepomuk családfája
boldogfai
Farkas János Nepomuk
(Boldogfa, Zala vármegye, 1774. június 6.Alsóbagod, Zala vármegye, 1847. május 5.)
jogász, táblabíró, Zala vm. helyettes első alispánja, földbirtokos
Apja:
boldogfai
Farkas János

(Boldogfa, 1741. november 17.Zalaegerszeg, Zala vármegye, 1788. november 12.)
jogász, vármegyei ügyvéd, Zala vármegyei Ítélőszék elnöke, Zala vármegye főjegyzője, táblabíró, földbirtokos, 1783-ban helyettesítő vármegyei másodalispán
Apai nagyapja:
boldogfai
Farkas Ferenc

(Boldogfa, 1713. szeptember 22.Zélpuszta, Zala vm., 1770. február 22.)
jogász, Zala vármegye alispánja, táblabíró, földbirtokos
Apai nagyapai dédapja:
boldogfai
Farkas János

(Boldogfa, c. 1675. - †Boldogfa, 1724.)
jogász, Zala vm. helyettes főszolgabírája, földbirtokos
(Szülei: nemes Farkas Mihály, földbirtokos, törökverő hadnagy, és ságodi Péter éva)
Apai nagyapai dédanyja:
sidi
Sidy Dorottya
(1693– †Boldogfa, 1775. március 1.)
(Szülei: Sidy Mihály egervári vicekapitány, földbirtokos, főszolgabíró, és szenterzsébeti Terjék Mária)
Apai nagyanyja:
barkóczi
Rosty Anna Mária
(1722
Zélpuszta, 1784. október 9.)
Apai nagyanyai dédapja:
barkóczi
Rosty László
jogász, Vas vm. főszolgabírája, földbirtokos
(Szülei: Rosty István, földbirtokos, jószágkormányzója a gróf Batthyány családnak, és jobbágyi Jobbágyi Regina)
Apai nagyanyai dédanyja:
zalalövői
Csapody Mária
(Szülei: zalalövői Csapody István várkapitány, földbirtokos, és osztopáni Perneszy Zsófia)
Anyja:
lovászi és szentmargitai
Sümeghy Judit
(Alsóbagod, 1754. február 28.Alsóbagod, 1820. február 15.)
Anyai nagyapja:
nemes
Sümeghy Ferenc
(Alsóbagod, 1723. április 14.– †c. 1766?)
Zala vármegye táblabírája, földbirtokos
Anyai nagyapai dédapja:
nemes
Sümeghy Mihály
Zala vm. főjegyzője 1716. és 1727.között, földbirtokos
Anyai nagyapai dédanyja:
nemes
Foky Judit
(Bágyog, 1700. november 7. – †?)
(Szülei: Foky János Vas vármegye alispánja, keszői várnagy, földbirtokos, és kisbarnaki Farkas Judit)
Anyai nagyanyja:
pókafalvi
Póka Marianna
(1728Alsóbagod, 1797. február 14.)
Anyai nagyanyai dédapja:
pókafalvi
Póka Gábor
1741-ben vasi insurgens kapitány, földbirtokos
Anyai nagyanyai dédanyja:
szenttamási
Bertalan Klára
(Szülei: szenttamási Bertalan Ádám, földbirtokos, és nádasdi Nádasdy Mária)

ForrásokSzerkesztés

  1. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. (255. o.)
  2. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. (401. o.)
  3. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. (278. o.)
  4. MNL. ZML. IV. 1i. Inszurrekciós iratok Az 1809. évi nemesi felkeléshez kirendelt Állandó Bizottság jegyzőkönyve és iratai. 546. jegyzőkönyviszám
  5. MNL. ZML. IV. 1i. Inszurrekciós iratok Az 1809. évi nemesi felkeléshez kirendelt Állandó Bizottság jegyzőkönyve és iratai. 572. jegyzőkönyviszám
  6. http://library.hungaricana.hu/hu/view/VESM_16/?query=SZO%3D(boldogfai%20farkas)&pg=96&layout=s
  7. http://www.zml.hu/adatbazisok/nemesi.kataszter/1829/232.jpg
  8. ZML. XIII. 10 Farkas család iratai. 1836. 4. doboz. 186. pallium.
  9. Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár I. MTA. Budapest. 651. o.
  10. http://www.zml.hu/adatbazisok/nemesi.kataszter/1829/216.jpg
  11. "farkas%20jános"%20zalaegerszeg&pg=39&layout=s Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)Kapiller Imre: Nemesek Zalaegerszegen a 18-19. században
  12. Jelenkor, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)1833-04-24 / 33. szám. 260. o.
  13. Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834 (Zalaegerszeg, 1997)Deák Ferenc levelei Oszterhueber Józsefhez3. Pozsony, 1833. július 4.
  14. Kónyi Manó. Deák Ferenc beszédei (pdf) (magyar nyelven), Franklin Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, Budapest (1882) 
  15. Molnár András. A fiatal Deák Ferenc. (2003). Osiris. 260. o.
  16. "farkas%20jános"&pg=41&layout=s Csány László reformkori iratai 1817-1848 - Zalai gyűjtemény 66. (Zalaegerszeg, 2009)I. Csány László levelei, beszédei, írásai 1817-1848 - 1834. szeptembere után - Csány László levele ismeretlen barátjához
  17. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 517. o.


előző (helyettes) első alispán:
kehidai
Deák Ferenc

Zala vármegye (helyettes) első alispánja

1832. október 1., 1833. április 15., 1835. február 23.

következő első alispán:
zalabéri
Horváth János