Főmenü megnyitása

Farkas Sándor (műrepülő)

műrepülő

Farkas Sándor, "Sam" (Újpest, 1936. január 2. –) műrepülő, berepülő pilóta, oktató.

Farkas Sándor
Született 1936. január 2. (83 éves)
Újpest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása pilóta
Az antarktiszi tudományos expedíció Polár 2 nevű Dornier Do-228-as repülőgépe Friedrichshafenben, a Dornier-Museumban

ÉletpályájaSzerkesztés

Mindig is szíve vágya volt a repülés. Ezzel kapcsolatos első élménye 1949. húsvét hétfője, mikor életében először ülhetett egy Vöcsökbe, csűrözni.

Az első műrepülő fogásokat 1955 tavaszán Mandl Ernő felügyelete alatt hajtotta végre. 1961-től 1964-ig Békéscsabán volt repülőtér parancsnok. 1964-től az MHSZ budapesti elnökségén dolgozott motoros főelőadóként.

1967-ben Nyíregyházán megnyerte a Magyar Nemzeti Műrepülő Bajnokságot. 1968-ban Erdős Mihállyal, Kovács Pállal, Farkas Gyulával, Durucz Jenővel együtt, tagja volt a Magdeburgban rendezett V. Műrepülő Világbajnokság magyar csapatának.

1968 novemberében egy Győrben megrendezett továbbképzésen elhangzottak hatására érlelődött meg benne az elhatározás, hogy külföldre távozik: még az év decemberében elhagyta az országot. Németországban műrepülést kezdett oktatni. Tanítványai közül az egyik, Manfred Strößenreuther többszörös német, majd Európa- és világbajnok lett. Berepülő pilóta szakszolgálati engedélyt szerzett és a Messerschmit-Bölkow repülőgépgyárnál helyezkedett el, mint tesztpilóta. Később saját repülőgéppel kezdett vállalkozást.

1969-1978 közötti években a német bajnokságok 3-4. helyezettje volt váltakozva. Ekkoriban részt vett többek között a Carcassonne-i, Rochford-i és Zadari Európa-bajnokságon, valamint több más nemzetközi versenyen is.

1978-ban Afrikába szerződött oktatónak Nigériába a Nigerian Air Force-hoz, ahol 4 éven keresztül képezte ki tanítványait Dornier Do 28D2 Skyservant gépen. Németországba visszatérve 1983-ban Dornier Do 228-as Polár 2 nevű, tudományos munkát végző különleges repülő laboratóriumával az Antarktiszon első magyar pilótaként részt vett az Alfred Wegener Intézet antarktiszi expedícióján, a Polarstern kutatóhajón és a Neumayer I kutatóállomáson tartózkodva, közben gépével az Antarktisz fölött repülve sokszor nagyon nehéz időjárási helyzetekben radarberendezéssel jégviszonyokat, a jég hasadékait mérték és speciális kamerákkal készítettek térképészeti felvételeket. Később a GROB cégnél helyezkedett el, ahol a G 112-es és G 115-ös típus berepülését végezte. Ezután a német Szövetségi Légügyi Hivatalhoz (LBA) került, ahol projektmenedzserként típusalkalmassági vizsgálatokat, hatósági berepüléseket hajtott végre egészen a nyugdíjkorhatárig (65). 2002-ben költözött haza Magyarországra.

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar Szárnyak XXX. évfolyam 2003. 31. szám Magyar János: Volt egy csapat. ISSN 1416-6577
  • Gépmadarak a szabolcsi égen (Bp. 2005) ISBN 963 460 6261
  • Népszabadság 1984. augusztus 5: Repülő laboratóriumokkal az Antarktiszon

HivatkozásokSzerkesztés

  • Neumayer I station [1]