Farkassügér

A farkassügér (Dicentrarchus labrax) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a Moronidae családjába tartozó faj.

Farkassügér
Akváriumi példányok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Csoport: Percomorpha Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei) Család: Moronidae Nem: Dicentrarchus Gill, 1860 Faj: D. labrax
Tudományos név
Dicentrarchus labrax (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák Centropomus lupus Lacepède, 1802 Centropomus mullus Lacepède, 1802 Dicentrarchus elongatus (É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1817) Dicentrarchus lupus (Lacepède, 1802) Labrax diacanthus (Bloch, 1792) Labrax elongatus (É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1817) Labrax labrax (Linnaeus, 1758) Labrax linnei Malm, 1877 Labrax lupus (Lacepède, 1802) Labrax vulgaris Guérin-Méneville, 1829-38 Morone labrax (Linnaeus, 1758) Perca diacantha (Bloch, 1792) Perca elongata É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1817 Perca labrax Linnaeus, 1758 Perca punctata (non Linnaeus, 1758) Perca sinuosa É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1817 Roccus labrax (Linnaeus, 1758) Sciaena diacantha Bloch, 1792 Sciaena labrax (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Farkassügér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Farkassügér témájú médiaállományokat és Farkassügér témájú kategóriát.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

A farkassügér elterjedési területe az Atlanti-óceán keleti és az Északi-tenger déli fele, a Földközi- és Fekete-tenger. A Balti-tengerben ritka. Még megtalálható a Shkodrai-tóban és a Nílusban is.

Megjelenése

A hal testhossza 40-50 centiméter, legfeljebb 103 centiméter. Testtömege legfeljebb 12 kilogramm. 65-80 apró, fésűs pikkelye van egy hosszanti sorban. A szemek között a pikkelyek kerekdedek. Kopoltyúfedői felső peremén 2 erős tüske van. Az elő-kopoltyúfedő hátulsó szegélye fogazott. Oldalvonala feketés. A hátúszóján 8-10 tüske és 12-13 sugár van, míg a farok alatti úszóján 3 tüske és 10-12 sugár látható.

Életmódja

A fiatalok kis rajokban, az idősebb példányok magányosan élnek. Nyáron a partok közelébe és a folyótorkolatokba vonulnak. Tápláléka apró rajhalak, például szardínia; a fiatalok főként férgeket, rákokat, tintahalakat és ikrát fogyasztanak. 100 méteres mélybe is lemerülhet.

Legfeljebb 30 évig él.

Szaporodása

A Földközi-tengerben január-márciusban, a La Manche csatornában március-júniusban ívik.

Rokon faj

A farkassügér legközelebbi rokona és a Dicentrarchus halnem másik faja a pettyes farkassügér (Dicentrarchus punctatus).

Források

• Dicentrarchus labrax (Linnaeus, 1758) FishBase
• Smith, C.L., 1990. Moronidae. p. 692-694. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2.
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 13.)