Farkassügér

A farkassügér (Dicentrarchus labrax) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjéhez, ezen belül a Moronidae családjához tartozó faj.

Farkassügér
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Percoidei Család: Moronidae Nem: Dicentrarchus Faj: D. labrax
Tudományos név
Dicentrarchus labrax (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Centropomus lupus Lacepède, 1802 Centropomus mullus Lacepède, 1802 Dicentrarchus elongatus (É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1817) Dicentrarchus lupus (Lacepède, 1802) Labrax diacanthus (Bloch, 1792) Labrax elongatus (É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1817) Labrax labrax (Linnaeus, 1758) Labrax linnei Malm, 1877 Labrax lupus (Lacepède, 1802) Labrax vulgaris Guérin-Méneville, 1829-38 Morone labrax (Linnaeus, 1758) Perca diacantha (Bloch, 1792) Perca elongata É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1817 Perca labrax Linnaeus, 1758 Perca punctata (non Linnaeus, 1758) Perca sinuosa É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1817 Roccus labrax (Linnaeus, 1758) Sciaena diacantha Bloch, 1792 Sciaena labrax (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Farkassügér témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Farkassügér témájú médiaállományokat és Farkassügér témájú kategóriát.

Előfordulása

A farkassügér elterjedési területe az Atlanti-óceán keleti és az Északi-tenger déli fele, a Földközi- és Fekete-tenger. A Balti-tengerben ritka. Még megtalálható a Shkodrai-tóban és a Nílusban is.

Megjelenése

A hal testhossza 40-70 centiméter, legfeljebb 103 centiméter. Súlya legfeljebb 12 kilogramm. 65-80 apró, fésűs pikkelye van egy hosszanti sorban. A szemek között a pikkelyek kerekdedek. Kopoltyúfedői felső peremén 2 erős tüske van. Az elő-kopoltyúfedő hátulsó szegélye fogazott. Oldalvonala feketés.

Életmódja

A fiatalok kis rajokban, az idősebb példányok magányosan élnek. Nyáron a partok közelébe és a folyótorkolatokba vonulnak. Tápláléka apró rajhalak, például Szardínia; a fiatalok főként férgeket, rákokat, tintahalakat és ikrát fogyasztanak. 100 méteres mélybe is lemerülhet.

Legfeljebb 15 évig él.

Szaporodása

A Földközi-tengerben január - márciusban, a La Manche csatornában március - júniusban ívik.

Rokon faj

A farkassügér legközelebbi rokona és a Dicentrarchus nem másik faja a pettyes farkassügér (Dicentrarchus punctatus).

Források

• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
• http://www.fishbase.org/summary/Dicentrarchus-labrax.html - Fishbase