Főmenü megnyitása

Fehér Ernő (Palánk 1916. – Tüskevár 2010. október 19.) tartalékos őrvezető, a Magyar Királyi Honvédség tagjaként a második világháborúban részt vett Don melletti harcokban. Ottani kimagasló vitézi haditettének köszönhetően a Magyar Arany Vitézségi Érem birtokosa.

Fehér Ernő
Az életéről készült könyv
Az életéről készült könyv
Született 1916.
Palánk
Meghalt 2010. október 19. (94 évesen)
Tüskevár
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Fegyvernem gyalogság
Szolgálati ideje 1939-1945
Rendfokozata őrvezető
Egysége 2. magyar hadsereg 4. Honvéd Gyalogezred II. zászlóalj, 4. század
Csatái második világháború
Kitüntetései a Hadtörténeti Múzeumban

Tartalomjegyzék

Katonai életrajzSzerkesztés

Korai éveiről nincs információ. A második világháborúban a 2. magyar hadseregben harcolt. 1942. decemberében vezényelték a Donhoz, itt a soproni 4. Honvéd Gyalogezred II. zászlóalj, 4. századában szolgált. A doni harcok során kiemelkedett, hogy 1942. augusztus 6-án megindított szovjet támadás során tizenegy harckocsit lőtt ki. Ebből kilenc kiégett, kettő lánctalpsérüléssel harcképtelenné vált. Ez a hadicselekedet a magyar honvédek körében egyedülálló volt. A magyar királyi honvédelmi miniszter 1943. január 7-én az 1329. eln./8. sz.1943. rendeletével Fehér Ernő címzetes őrvezetőt az Arany Vitézségi Érdeméremmel tüntette ki. Kimagasló katonai tettét pedig a Honvéd Zsebnaptár 1943. évi számának 82. oldalán részletesen közzétették.[1][2]

Vitéz Fehér Ernő őrvezető így emlékszik vissza: „1942 augusztus 6-án Szalnejovónál állomásoztunk a Don mellett. Hajnalban nagyon erős támadás kezdődött ellenünk. Én mint őrvezető egy előretolt páncéltörő ágyú irányzója voltam. Állásunk egy kis magaslaton volt - napraforgótáblában. Jól láttuk a 60 darab T-34-est, amint átkeltek a Donon és felénk tartottak. 40 percen át tartott a küzdelem, s kilőttem 11 tankot. Az utolsót egészen közelről 30 méterről, mert ilyen közel kellett engedni, hogy biztos legyen a találatom, s nekem nem volt több gránátom. Ha akkor tévesztek…., de nem így történt. Az ellenség megtorpant, és egy egész hadosztály (10 ezer ember) menekült meg a közvetlen pusztulástól. Végül is ezért kaptam 1943 januárjában a vitézségi aranyérmet.”[1]

A későbbi harcok során súlyosan megsérült Peskovatka közelében. Egy repesz a fején találta el, és széttépte a szájpadlását. Kassára került sérülése miatt hadikórházba, majd Németországban Sonnenbergben épült fel Dr. Eril Sándor vezérőrnagy orvos professzor betegeként.[1]

Vitéz Fehér Ernő életéről Vaczkó László: Rendületlenül címmel könyvet írt.[2]

KitüntetéseiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c dr. Szentváry-Lukács János: Vitézségi Érem. akm.jjsoft.hu. [2010. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 21.)
  2. a b Vaczkó László. Rendületlenül. Tüskevár : Önkormányzat ; (2007) 

További információkSzerkesztés