Fehér libatop

növényfaj

A fehér libatop (Chenopodium album) a disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj, a magyarországi kertek, szántóföldek egyik leggyakoribb gyomnövénye. Fiatal levelei és megőrölt magja ehető, Észak-Indiában régóta termesztett haszonnövény.

Fehér libatop
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Csoport: Valódi kétszikűek
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak
Család: Disznóparéjfélék
Alcsalád: Libatopformák
Nemzetség: Libatop
Faj: C. album
Tudományos név
Chenopodium album
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehér libatop témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér libatop témájú médiaállományokat és Fehér libatop témájú kategóriát.

Egyéb elnevezései szerkesztés

Fehér libatalp, lágyparéj, libaparéj, lisztes laboda, burján, libatop, cigányparéj, fostos paréj, laboda, lisztes paraj, östörparéj, pulykakása. Mind magyar, mind tudományos (hen: liba, podion: lábacska) nevét libalábra emlékeztető fiatal leveleiről kapta.

Külseje szerkesztés

A fehér libatop egyéves, kétszikű, magról kelő növény. Szára egyenes, felálló, a talaj nedvességétől és tápanyagtartalmától függően 20–200 cm magas, erősen elágazó; oldalágai is felfelé törekvőek. Zöld szárán tompa, néha bepirosodó, hosszanti barázdák láthatók. Gyökere vastag, erőteljesen elágazó karógyökér. Levelei változatos alakúak, rombuszos-tojásdadtól a lándzsásig, szélük egyenetlenül fogazott. Az alsó levelek kb. olyan szélesek, mint amilyen hosszúak; a szár közepén már kétszer hosszabbak szélességüknél. A levelek kopaszak, elsősorban a fonákjukon erősen "lisztesek" (viaszosak).

Június közepétől késő őszig virít. Virágzata piramis alakú, gomolyos fürtvirágzat. Apró virágai zöldek, szirom nélküliek és a levelekhez hasonlóan fehéren lisztporosak; porzót és bibét egyaránt tartalmaznak.

Magjai aprók, feketék, kissé csíkozottak, folyamatosan érnek. Egy növény akár 20 ezer magot is hozhat.

Kromoszómaszáma n=9, de többnyire különböző poliploid változataival lehet találkozni. Az általánosan elterjedt vad formája hexaploid (6n=54), míg a termesztett változat tetraploid (4n=36), de 18-108 között többféle kromoszómaszámú növény megtalálható.

Elterjedése és termőhelye szerkesztés

A fehér libatop ma az egész világon elterjedt a mérsékelt és szubtrópusi zónában: Eurázsiában, Amerikában, Afrikában, Ausztráliában és Óceániában. Eredeti hazája talán a Himalája térségében lehetett. Pakisztánban egészen 4300 m magasságig nő. A megbolygatott, nagy tápanyagtartalmú talajokban érzi jól magát és gyomnövényként tömegesen fordul elő. Már a neolitikum óta kíséri az emberi kultúrákat. Magyarországon az egyik leggyakoribb egyéves gyomnövény, szántóföldeken, kertekben, parlagon hagyott területeken, útszéleken mindenütt közönséges. A talaj pH-ját 4,5-8,3 között tolerálja.

Észak-Indiában és Dél-Afrikában termesztett kultúrnövény.

Felhasználása szerkesztés

Bár rendszeresen irtott gyomnövény, a fehér libatop ehető is; magas kalcium-, vas- és fehérjetartalmával a spenóthoz hasonlóan felhasználható levélzöldségféle lehet (csak fiatal 20–30 cm-es példányai vagy később hajtáscsúcsai). Salátának és levesnek lehet felhasználni, kissé hosszabb főzési időt igényel, mint a spenót. Összegyűjtött, megszárított és megőrölt magvai a hajdinaliszthez hasonlóan alkalmazhatóak a konyhában.

Takarmányozásra is alkalmas, de ha oxálsavtartalma magasabb, nagy mennyiségben etetve a háziállatokkal akár toxikus tüneteket is okozhat. Az oxálsav főzés közben részben lebomlik, de vesekő, köszvény, hiperacidózis esetén nem javasolt a fogyasztása. A növény kisebb mennyiségben mérgező szaponinokat is tartalmaz, de ezek csak kevéssé szívódnak fel és tüneteket többnyire nem okoznak. A túlműtrágyázott talajokban növő libatop leveleiben nitrátokat halmoz fel.

Források szerkesztés