Főmenü megnyitása

Fehéregyháza (románul Albești, 1924-ig Ferihaz, helyi ejtés szerint Feriaz,[3] németül Weißkirch bei Schäßburg) falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében. Fehéregyháza község központja.

Fehéregyháza (Albești)
A segesvári csata emlékműve 2008 májusában
A segesvári csata emlékműve 2008 májusában
Fehéregyháza címere
Fehéregyháza címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
Rang községközpont
Irányítószám 547025
SIRUTA-kód 114612
Népesség
Népesség3546 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság685 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság370 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Fehéregyháza (Románia)
Fehéregyháza
Fehéregyháza
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 14′ 20″, k. h. 24° 51′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 14′ 20″, k. h. 24° 51′ 30″
Fehéregyháza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fehéregyháza témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Segesvártól keletre, vele összeépülve, a Nagy-Küküllő bal partján fekszik.

Nevének eredeteSzerkesztés

Fehér falú templomáról nevezték el. A román nyelvterületen másutt előforduló Albești helységnevet hivatalos névadással alkalmazták a településre, szótöve a román alb 'fehér' szó. Első írásos említései: Albae Ecclesie (1231), Feyereghaz (1315), Wyskyrch (1432).

TörténeteSzerkesztés

Az Árpád-korban a mai falutól három kilométerre délre, egy hegy tetején egy földvár épült.[4] 1270 körül székely lakosságát szászok váltották fel. 1449-ben kőből épült nemesi udvarházát említették. A 14. században ferences kolostora is volt, melyben 1535-ben 19 szerzetes élt. Ugyanekkor apácakolostor és beginaház tartozott hozzá. 1553-ban a falu új földesurával, a Haller családdal együtt protestánssá lett és 1556-ban a kolostort lebontották. A 16. század második felében a háborúkban és a pestisjárványokban szász lakossága elpusztult. 1603-ban itt táboroztak Székely Mózes hadai.

1610-ben Haller István katolikus hitre tért. Ő telepítette újra a falut román jobbágyokkal. 1643-ban Karánsebesről hozatott ferenceseket és újraalapította rendházát, I. Rákóczi György rendeletére azonban a szerzeteseknek nemsokára távozniuk kellett. 1662. január 19-én itt, Haller Pálnál szállt meg Kemény János, hogy Ibrahim Matts pasa hadait kiűzze Segesvárról. 22-ére ide hívta össze seregeit és innen is indult Nagyszőlősre.

1672-től, Apafi rendelete alapján a román parasztok a református papjának tartoztak dézsmát fizetni, aki a földesúri udvar által foglalkoztatott magyarokat gondozta. 1704-ben várkastélyát a császáriak átadták a kurucoknak. 1715-ben 57 jobbágy, 13 zsellér és 7 cigány családfőt számoltak össze, a parasztok 178 juhot, 98 ökröt és 97 tehenet birtokoltak. 1762-ben hat unitus családot vettek számba pappal és 102 ortodox családot templommal, de pap nélkül. 1720 és 1780 között a református parókia üresen állt. 1801-ben református egyháza egyesült a sárpatakival, hogy közösen eltarthassanak egy papot. 1835-ben Haller János és Kleisch Zsuzsanna esküvőjük előtt közösen áttértek a református vallásra és egyháza ezután indult ismét növekedésnek. 1820-ban a Czirakyana Conscriptio 113, román nevű jobbágycsaládot írt össze.[5]

 
Bem apó emlékműve az obeliszk parkjában.

1848 októberében román lakói feldúlták a Haller-kastélyt és felgyújtották a templomot, majd a férfiak mindannyian csatlakoztak a közeli erdőkben táborozó, Vasile Moldovan vezette légióhoz. Október 27-én bosszúból a székely népfölkelők felgyújtották a falut, Haller Ferenc október és április között 22 parasztot végeztetett ki.[6]

1849. július 31-én itt állt fel Bem József főserege. A segesvári csata délelőtt 11-kor indult magyar ágyúzással. A Livadia határrészben a magyarok visszaszorították az orosz gyalogságot, azonban azok erősítést kaptak, és az Ördög-patak völgyében több órás szuronyharc bontakozott ki. Délután öt órakor az oroszok mindkét szárnyon rohamozni kezdtek és oldalba támadták a magyar gyalogosokat. A magyarok visszavonultak, ráadásul felhőszakadás tört ki, és az oroszok bekerítették őket. Kb. 400 magyar honvéd esett el és 900 esett fogságba. Egyes beszámolók szerint Petőfi Sándort menekülés közben a Héjjasfalva felé vezető úton, az Ispánkút közelében szúrták le.

 
Petőfi szobra Fehéregyházán, a segesvári csata emlékművénél

A szabadságharc leverése után Haller Józsefet a Josephstadtba zárták, Haller Ferenc uradalmát pedig elkobozták.

1857-ben alapították ortodox és református népiskoláját. 1873-ban épült meg a vasút. 1875-ben az itt Haller Louise által nemesített és Bécsben bemutatott példányok hívták fel a világ figyelmét az erdélyi kopasznyakú tyúkfajtára. 1887-ben református egyháza a megalakuló segesvári egyházközség leányegyháza lett.

1890-re a Haller-birtok csődbe ment. 1892-ben a Siebenbürger Vereinbank 1380 holdat megvásárolt a birtokból és szász, illetve Zsombolya környéki sváb családokat telepített le rá. 1893-ban belviszály következtében a svábok, 18991900-ban az áradások miatt aztán a szászok is elköltöztek. A bank azonban újabb telepítési akcióba kezdett és 1899-ben 28 szász családot költöztetett be Küküllőmagyarósról, Cikmántorról, Szénaverősről, Fületelkéről és Hétúrról, a falu Héjjasfalva felé eső végébe.

Az ötvenedik évfordulón, 1899. július 31-én zajlott le az első, hagyományteremtő Petőfi-ünnepség, tízezer résztvevővel. Az érdeklődést a magyar közvéleménynek a „szász terjeszkedés”-től való riadalma is fokozta, de a résztvevők közül a legtöbben az itt házhelyet kapó székelyek rokonai voltak. A Haller-birtok másik darabját ugyanis az állam vásárolta meg és 19031905-ben nyolc mátisfalvi, nyolc székelyszenterzsébeti, öt agyagfalvi, öt kisújfalvi (Esztergom vármegye), négy etédi, két héjjasfalvi és egy kézdialbisi református magyar családot telepített le rá. 1910-ben ismét önállósult református egyháza. A magyar lakosságú Telep a falu déli részén, a vasút túloldalán alakult ki.

1899 és 1913 között azon erdélyi falvak közé tartozott, ahonnan a legtöbben vándoroltak ki Amerikába.

Kezdetben Fehér, majd Felsőfehér vármegyéhez, 1876-tól Nagy-Küküllő vármegye Segesvári járásához tartozott. 1906-ban kisközségből nagyközséggé alakult.[7]

19461948-ban a korábban a református templom mellett a Küküllő felé folyó Sárpatakot keletebbre vezették.

1930-tól evangélikus iskola, a szocializmus alatt német óvoda működött. 1945-ben 39 szász férfit vittek kényszermunkára a Szovjetunióba. Az 1970-es1980-as években szász lakossága kivándorolt Németországba. Az első falutalálkozójukat 1983-ban rendezték a Nürnberg melletti Herpesdorfban.

Az 1990-es évek közepén több száz, Segesváron kilakoltatott cigány települt le a falu szélén.

NépességeSzerkesztés

  • 1850-ben 976 lakosából 683 volt román, 231 cigány és 62 magyar nemzetiségű; 914 ortodox és 61 református vallású.
  • 1900-ban 1868 lakosából 1190 volt román, 248 magyar, 246 cigány és 184 német anyanyelvű; 1421 ortodox, 189 református, 165 evangélikus, 51 római katolikus, 19 unitárius és 18 görögkatolikus vallású.
  • 2002-ben Fehéregyházi völggyel, Határpatakkal és Sárpataki völggyel együtt 3525 lakosa volt, közülük 2539 román, 726 magyar és 250 cigány nemzetiségű; 2688 ortodox, 506 református, 145 római katolikus, 75 unitárius és 41 adventista vallású.

LátnivalókSzerkesztés

 
Magyar nyelvű szöveg a csata emlékművének szobortalapzatán
  • A Petőfi-emlékmű az Ispánkútnál, a költő feltételezett elestének helyén, közvetlenül az országút mellett áll. 1969-ben állították föl, Hunyadi László alkotása.
  • A 2000-ben felújított kis Petőfi-múzeumot Haller Louise grófnő alapította. 1916-ban Petőfi-ereklyéit elmenekítették a román hadsereg elől. 1918-ban a múzeumot megszüntették, 1940 és 1944 között az ünneplést is tiltották. 1945. július 29-én fényes ünnepségek csúcspontjaként nyitották meg ismét. A Segesvárról idáig tartó menetben részt vettek a román kormány prominens tagjai, a magyar írók képviseletében pedig Illyés Gyula, Kárpáti Aurél és Gergely Sándor. Ezután az évenkénti hivatalos ünnepségek hagyománya csak 1987-ben szakadt meg, amikor ismét betiltották a megemlékezést. 1998-ban a múzeum gondozását a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vette át. Kertjében Petőfi és Bem újabban fölállított szobra áll.
  • A falu szélén, az országúttól 3 km-re délre, egy kis dombon áll a csatában elesett honvédek turulmadaras obeliszkje, valószínűleg a költő is alatta nyugszik. A tömegsír helyét Haller Ferenc 1867-ben bekerítette és ő ültetett köré hársfákat. Az emlékművet 18871888-ban Alpár Ignác, a tetején lévő turult 1897-ben Köllő Miklós készítette. A csata színhelyét 1900-ban a magyar állam vásárolta meg nyilvános árverésen Haller Louise-tól.
  • A segesvári határban, az erdőszélen áll a csatában elesett Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin orosz vezérezredesnek fekvő oroszlános síremléke.
  • A református templom 1440-ben épült, gótikus stílusban, a 15. században ez volt a ferencesek kolostortemploma. 1721-ben Bethlen Kata javíttatta. 1994-ben restaurálták. Falán Szabó T. Attila emléktábláját Kós András készítette és 1996-ban avatták föl.
 
Az egykori kastély (1863)
  • A református lelkészlak a 19. században épült, 1910-ig ispáni lakás volt.
  • Az egykori várkastélyból ma már csak az 1816-ban emelt (sátorteteje későbbi), 1998-ban felújított emeletes gloriett látható. A kastély a falu közepén állt és a 17. század első harmadában Haller János és István építtette. Később a Sárpatak egykori völgye és az országút (a mai Str. Lungǎ/Hosszú u.) által alkotott háromszögben parkot alakítottak ki, tóval és üvegházzal. A szabadságharc után Haller Ferenc 1870-re helyrehozta a parkot, állatkertet hozott létre benne, faiskolát alapított és gyümölcsöt nemesített. A kastély fokozatosan dőlt romba és az 1950-es évekre legnagyobb részét már elbontották.
  • Evangélikus temploma 1813-ban épült és eredetileg a Hallerek háromszintes csűre volt. 1906-ban a szász telepesek számára alakították át templommá és látták el huszártoronnyal.
  • Római katolikus kápolnáját 1969-ben emelték a Monostordombon, az egykori ferences kolostor helyén. Az 1960-as–1970-es években 50-60, főleg magyar család települt át Sárpatakról, ők alapították újra katolikus egyházát.
  • Az unitárius templom 1993 és 1999 között épült.
  • Jellegzetes 19. századi parasztházak a főút (Str. Lungǎ) 70. és 151. számú, jellegzetes telepesházak a Telepes utca 15. és 24. számú épületei.

GazdaságaSzerkesztés

  • Üveg- és fajanszgyár. Fajanszgyár már az 1900-as években is működött a településen. A mai gyárat 19571961-ben alapították.
  • A zománcedénygyár 1978-ban jött létre.
  • Az 1942-ben alapított lenfeldolgozó mára rommá vált, de a településen működik egy textilüzem.

Híres emberekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
  3. Emil Petrovici: Material onomastic din Atlasul lingvistic român II. Anuar de lingvistică și istorie literară 32 (1988–91), A. köt., 164. o.. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 31.)
  4. Ioan Țiplic: Istoria fortificațiilor medievale timpurii din Transilvania (927/934-1257) între mit, naționalism și arheologie. Institutul European, 2007, 121–2. o.
  5. freepages.genealogy.rootsweb.ancestry.com
  6. Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 16–17. o.
  7. Belügyi Közlöny 1906, 283. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Lovas Sándor: A legujabb állami telepitések Magyarországon. Budapest, 1908
  • Egyed Ákos: Erdély 1848–1849. Csíkszereda, 1998–1999
  • Máthé Attila: Fehéregyháza története. Fehéregyháza, 1999

Külső hivatkozásokSzerkesztés