Feketeér
Feketeér, románul: Ficătar, ukránul: Фікетар, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
| Feketeér (Ficătar) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Rakovica |
| Rang | falu |
| Községközpont | Rakovica |
| Irányítószám | 307333 |
| SIRUTA-kód | 158289 |
| Népesség | |
| Népesség | 385 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 103 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 42′ 55″, k. h. 21° 41′ 53″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 55″, k. h. 21° 41′ 53″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Buziásfürdőtől északkeletre fekvő település.
Története szerkesztés
Feketeér nevét már 1320-ban említette oklevél Fyghatar néven a Bulyeni Márk comes és fia János, valamint Dala fia Miklós részére kiállított határjáró oklevélben. Nevét 1467-ben Feketheer, 1717-ben Vigetar, 1808-ban Fikatár, 1913-ban Feketeérnek írták.
1400 körül előbb a Nexafiak, majd a Remetei Himfiek, 1416-ban a Bár–Kalán nemzetségből való Szeri Pósa krassói ispán fiainak birtoka volt, és a béli kerülethez tartozott. 1468-ban a két Kaszainé Dési Péter fogadott fia Hollódi Fülöp, továbbá a Belinczi Bésánfiak és a Bélvidéki Nexafiak nevében is tiltakozik Jankó György leányai ellen, hogy Feketeér helységet az Iktári Bethleneknek elzálogosították. 1597-ben Báthory Zsigmond a Bésán-családnak adományozta. A török hódoltság alatt románok telepedtek le itt.
Az 1717. évi kamarai jegyzékben Vigetar alakban, a facseti kerületben, 18 házzal volt említve. 1723–1725 között Mercy térképén és az 1761. évi hivatalos térképen, a lugosi kerületben óhitűektől lakott helyként tüntették fel. A hódoltság után a kincstár foglalta le, és a csákovai tiszttartóság nagykövéresi uradalmához osztotta be. 1807-ben a vallás- és tanulmányi alap tulajdonába került.
1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Fikatár, oláh falu, Temes vármegyében a Temes partján, Temesvárhoz keletre 4 mérföldre, 1110 óhitű lakossal, s anyatemplommal. Határa igen termékeny, szép búzát terem, s 1750 holdra terjed, melyből majorsági földek 445 hold, szorgalomföld 15 hold, Van 4 fél, 53 negyed, 76 nyolcad telke. Bírja a királyi alapítvány.”
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Buziásfürdői járásához tartozott.
1910-ben 951 lakosából 915 román, 24 magyar, 12 német volt. Ebből 909 görög keleti ortodox, 21 római katolikus, 13 izraelita volt.
Nevezetességek szerkesztés
- Görög keleti temploma 1891-ben épült.
Hivatkozások szerkesztés
Források szerkesztés
- Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.
- Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}