Fekete József (író)

(1854–1928) magyar író, újságíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. február 28.

Fekete József, született Schwarz József[2] (Kecskemét, 1854. november 19.[3]Budapest, 1928. március 8.)[4] magyar író, újságíró.

Fekete József
SzületettSchwarz József
1854. november 19.
Kecskemét
Elhunyt1928. március 8. (73 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFiumei úti sírkert (37/1-3-2)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete József témájú médiaállományokat.

Sírja a Fiumei úti sírkertben (37/1-3-2)

Apja, Schwarz Ármin jómódú zsidó származású kereskedő, anyja Pfeifer Katalin volt. Iskoláit szülővárosában kezdte, a felső osztályokat Pesten az ágostai evangélikus gimnáziumban végezte. 1872-ben Berlinbe ment, onnan Lipcsébe, ahol az egyetemen jogot, államtudományokat és bölcseletet hallgatott. Egyik alapítója volt a Lipcsei Magyar Egyletnek, melynek két évig elnöke volt. 1874-ben kiadta a Deutsche Reichslaterne című folyóiratot. Vizsgái után, 1878-ban hazatért és a Kecskeméti Lapokat szerkesztette. 1884-ben Budapestre ment és Hevesi Józseffel együtt megalapította a Magyar Salont, valamint az Otthon című folyóiratot és szerkesztőjük volt 1893-ig. Fekete egyik alapítója volt az Otthon Írók és Hírlapírók Körének, a Vígszínháznak és a Nemzeti Szalonnak.

Felesége Raditz Irma (1865–1933)[5] volt.

Önállóan megjelent művei:

  • Az esküdtszéki intézményről (1884)
  • A magyar nemzet gazdasági története (1887)
  • Magyar festők műtermeiben (1888)
  • Három vígjáték (1889)
  • A vallástalanságról (1890)
  • Halandó Istenek (1890)
  • Magyar festők műtermeiben (1894)
  • A nőkérdés (1895)
  • Az erkölcs élettana (1902)
  • Az élet bölcselete (1903)
  • A világ egységes élettörvényei (1905)
  • A világ mechanikája (1905)
  • Darwin jubileuma (1907)