A fekete amur (Mylopharyngodon piceus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Fekete amur
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Squaliobarbinae
Nem: Mylopharyngodon
W. K. H. Peters, 1881
Faj: M. piceus
Tudományos név
Mylopharyngodon piceus
(J. Richardson, 1846)
Szinonimák
Szinonimák
  • Barbus tonkinensis Sauvage, 1884
  • Leucisculus fuscus Oshima, 1920
  • Leuciscus aethiops Basilewsky, 1855
  • Leuciscus dubius Bleeker, 1864
  • Leuciscus piceus Richardson, 1846
  • Myloleuciscus aethiops (Basilewsky, 1855)
  • Myloleuciscus atripinnis Garman, 1912
  • Myloleucus aethiops (Basilewsky, 1855)
  • Mylopharyngodon aethiops (Basilewsky, 1855)
  • Mylopharyngodon pisceus (Richardson, 1846)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fekete amur témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete amur témájú médiaállományokat és Fekete amur témájú kategóriát.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása szerkesztés

A fekete amur lassú folyású, mély, iszapos vagy homokos medrű folyókban és tavakban él, Kína és Tajvan területén, ritkábban az Amur vidékén. A déli Volga-környékre, és a Fekete-tenger északi felének folyóiba (Dnyeszter, Dnyeper) betelepítették. Ily módon, más halakkal, került a Duna völgyébe (Magyarország, Románia).

Több helyre is, ahová betelepítették, károsnak bizonyult. Emellett ipari mértékű a halászata. Tenyésztik is.

Megjelenése szerkesztés

A hal teste erősen nyújtott, a fejes domolykóra emlékeztető, orra tömpe, az orrnyílások között kivágott. Szája gyengén alsó állású, bajuszszálak nélkül. Szemei kicsinyek. Hasoldala lekerekített. Pikkelyei nagyok, 39-42 a teljes oldalvonal mentén. Hátúszója 9, farok alatti úszója 10 sugarú; minden úszósugara puha, hajlékony, nem csontosodott el. Garatfogai egy-két sorosak, 4-5 vagy 1,4-4,1, erős őrlőfogakká fejlődtek. Háta sötét, csaknem fekete; oldalai csak kevéssel világosabbak; hasa piszkosfehér, gyenge ezüstös csillogással. Valamennyi úszója sötétszürke. Az átlagos testhossza 12,2-91,5 centiméter között van, azonban elérheti 180 centiméteres hosszt és a 35 kilogrammos testtömeget is.

Életmódja szerkesztés

A fekete amurt, mint „fekete növényevő halat” Európába is betelepítették. Ennek ellenére a hal csigákkal táplálkozik (különösen a Viviparus nembeli fiallócsiga-fajokkal), házukat erős garatfogaival őrli meg. Akár 30 méteres mélységekben is megtalálható. Legfeljebb 13 évig élhet.

Szaporodása szerkesztés

Az ívni készülő felnőtt hal, tavasszal és kora nyáron a sebes folyású szakaszokba úszik, és ott rakja le ikráit; melyek aztán szabadon sodrodnak.

Források szerkesztés