A feketefejű meztelencsiga (Krynickillus melanocephalus) Anatóliától a Kaukázusi területeken át, a Krím-félszigetig (Északkelet–Törökország, Észak–Irán) terjedő területeken őshonos,[1][2] de megjelent Oroszország egyéb területein,[3][4] Ukrajnában,[5][6] Lettországban,[7] Litvániában,[8] Fehéroroszországban[9] és Németország egyes területein is.[10] Magyarországon először 2019-ben észlelték a fajt, elsősorban a budapesti agglomerációból (Budakeszi, Alsógöd, Fót), de jelezték a Dunántúlról (Tata, Siófok) és a Tiszántúlról is (Bodrogkeresztúr).[11]

Feketefejű meztelencsiga
A feketefejű meztelencsiga külső morfológiája három irányból (fotó: Turóci Ágnes)
A feketefejű meztelencsiga külső morfológiája három irányból (fotó: Turóci Ágnes)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Rend: Nyelesszemű tüdőscsigák (Stylommatophora)
Család: Agriolimacidae
Nem: Krynickillus
Faj: K. melanocephalus
Tudományos név
Krynickillus melanocephalus
Kaleniczenko, 1851
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketefejű meztelencsiga témájú kategóriát.

Alföldektől a szubalpin zónákig előfordul. Gyakori erdőkben, vízforrások közelében, falevelek és fakérgek alatt. Jól alkalmazkodik az ember közelségéhez (szünantróp), urbánus területeken is megtalálható.[1]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza kinyújtózva 45 mm,[2] de újabb megfigyelések szerint elérheti a 60 mm-t is.[11] A feketefejű meztelencsiga könnyen felismerhető jellegzetes színezetéről. Piszkosfehér színű, néha kékes szürke vagy ólomszürke. A fej és a tarkó mindig mély fekete színű.[2] A talp világos, gyakran félig áttetsző, a belső szervek átlátszódhatnak. A köpeny hossza nem éri el a testhosszának egyharmadát. Nyálkája színtelen, vízszerű.

Életmódja szerkesztés

Életmódja nem tisztázott pontosan. A többi meztelencsigához hasonlóan friss és elhalt növényi részekkel, gombákkal táplálkoznak.

Károkozás szerkesztés

A faj sikeres terjedéséhez hozzájárulhatott az áruszállítás utóbbi évtizedekben tapasztalható bővülése, az emberi terjesztés is.[12] Kertészeti és egyéb mezőgazdasági szállítmányokkal hosszú utakat is túlélnek, hogy aztán az új területen stabil populációkat alapítsanak.[13] Magyarországi károkozásáról nincsen adat.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b „Welter-Schultes, F. (2012): European non-marine Molluscs, a Guide for Species Identification. – Planet Poster Editions, Göttingen, 1–674.”.  
  2. a b c „Wiktor, A. (2000): Agriolimacidae (Gastropoda: Pulmonata) – A Systematic Monograph. – Annales Zoologici 49(3): 347–590.”.  
  3. „Likharev, I. M. & Wiktor, A. J. (1980): The fauna of slugs of the USSR and adjacent countries (Gastropoda terrestria nuda). – Fauna SSSR (Novaja serija 122) 3(5): 1–437. (in Russian)”.  
  4. „Sysoev, A. & Schileyko, A. (2009): Land Snails and Slugs of Russia and Adjacent Countries. – Pensoft Series Faunistica, No 87. ISSN 1312-0174.”.  
  5. „Korol, E. N. & Kornjusin, A. V. (2002): Introduced Population of Krynickillus melanocephalus (Mollusca, Gastropoda, Stylommatophora) Recorded in Kyiv and Preliminary Results of its Helminthological Investigation. – Vestnik Zoologii 36(6): 57–59.”.  
  6. „Sverlova, N.V. & Son, M.O. (2006) Mollusks Invaders and Their Place in Urban Malacocenoses. Fauna, Ecology and Intraspecific Variability of Terrestrial Mollusks in Urban Environment Lvov. – Gos. Prirodoved. Muzei, pp. 42–59.”.  
  7. „Dreijers, E., Stalažs, A., Pilāte, D., Jakubāne, I. & Jundzis, M. (2017): Agricultural importance of Agriolimacidae slugs and the first notes on damage in horticulture made by Krynickillus melanocephalus Kaleniczenko, 1851 (Gastropoda: Agriolimacidae) in Latvia. – Zinātniski praktiskā konference „Līdzsvarota Lauksaimniecība”, 23.02.2017., LLU, Jelgava, Latvija. (in Latvian)”.  
  8. „Stalažs, A., Dreijers, E., Ivinskis, P., Rimšaitė, J. & Džiugelis, M. (2017): Records of Krynickillus melanocephalus Kaleniczenko, 1851 (Gastropoda: Agriolimacidae) in Lithuania. – Bulletin of the Lithuanian Entomological Society 1(29): 124–128.”.  
  9. „Ostrovsky, A. M. (2017): New records of synanthropic species of slugs Limacus flavus (Linnaeus 1758) and Krynickillus melanocephalus Kaleniczenko, 1851 (Mollusca, Gastropoda, Stylommatophora) in Belarus. – Ruthenica 27(14): 155–158.”.  
  10. „Bößneck, U. & Feldmann, A. (2003): Zur Ausbreitung von Neozoa im Stadtgebiet von Erfurt am Beispiel der Landschnecken Cernuella neglecta (Draparnaud, 1805), Monacha cartusiana (O. Müller, 1774) und Krynickillus melanocephalus Kaleniczenko, 1851 (Mollusca: Gastropoda). – Veröffentlichungen des Naturkundemuseums Erfurt 22: 115–125.”.  
  11. a b „Turóci, Á., Fehér, Z., Krízsik, V. & Páll-Gergely, B. (2020): Two new alien slugs, Krynickillus melanocephalus Kaleniczenko, 1851 and Tandonia kusceri (H. Wagner, 1931), are already widespread in Hungary. – Acta Zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae 66(3): 265–282. https://10.17109/AZH.66.3.265.2020”.  
  12. „Zemanova, M. A., Knopf, E. & Heckel, G. (2016): Phylogeographic past and invasive presence of Arion pest slugs in Europe. – Molecular Ecology 25: 5747–5764. https://doi.org/10.1111/mec.13860”.  
  13. „Bergey, E. A., Figueroa, L. L. & Mather, C. M., Martin, R. J., Ray, E. J., Kurien, J. T., Westrop, D. R. & Suriyawong, P. (2014): Trading in snails: plant nurseries as transport hubs for non-native species. – Biological Invasions 16: 1441–1451. https://doi.org/10.1007/s10530-013-0581-1”.