Feld Irén
Feld Irén, született Rosenfeld Irén (Budapest, 1880. június 15.[3] – Budapest, 1944. október 19.)[4] magyar színésznő. Feld Zsigmond színházigazgató leánya, Feld Mátyás színész és Föld Aurél újságíró testvére.
| Feld Irén | |
 | |
| Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1929) | |
| Született |
Rosenfeld Irén 1880. június 15.[1] Budapest |
| Elhunyt |
1944. október 19. (64 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Feld Zsigmond |
| Foglalkozása | színész |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1898) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
ÉleteSzerkesztés
Feld Zsigmond és Plesch Katalin lánya. Már gyermekként is szerepelt az apja által vezetett Fővárosi Gyermekszínházban. 1898-ban elvégezte a színiakadémiát. 1900-ban fellépett a budapesti Nemzeti Színházban, 1901-ben a Vígszínházban, 1908-ban újra a Nemzeti Színházban (Ibsen: Nóra, címszerep, május 12.; Shakespeare: Othello, Desdemona szerepében, június 11.). Rövid ideig a Magyar Színház tagja volt.
1910-ben Kamarajáték(ok) néven előadássorozatot szervezett és rendezett, előadásain főszerepeket is alakított. Ez valójában irodalmi, kísérleti jellegű színház volt, többé-kevésbé állandó társulattal, amely változó helyszíneken és időpontokban játszott. Az első alkalommal, 1910. február 10-én August Strindberg Júlia kisasszony című drámáját mutatták be az Uránia Színházban. A további előadásokat 1910 novemberétől 1911 márciusáig a Zeneakadémián, 1911 novemberétől 1912 februárjáig a Várszínházban tartották szombaton és vasárnap, az utolsót 1913. október 13-án a Budapesti Színházban. Feld Irén mutatott be magyar színpadon először néhány skandináv: Strindberg- és Ibsen-művet, és ő mutatott be elsőként Csehov-drámát, a Sirályt, bár gyönge szereposztásban.
Az előadások azonban nem vonzottak nagy közönséget, és a sorozatnak vége szakadt. „Feld Irén előnytelen külsejével, színészi és irodalmi ambícióival, tehetségével hiába kopogtatott a Nemzeti Színház és a Vígszínház ajtaján, ez a típus nem illett egyik színház világába sem. Ezért választott olyan műfajt, ahol a külső nem számított, ahol a színjáték nem követelte meg a hivatalos színház konvencióit.”
Önálló szavalóestekkel gyakran fellépett vidéken. Később sokáig gyermekszínházat vezetett: 1926 és 1928 között, majd 1930-tól a Zeneakadémián, 1928-tól 1930-ig pedig fővárosi magánszínházakban. Könyvet írt Szerelmi csirkefogók címmel (Budapest, 1929). 1944-ben származása miatt a nyilas terror áldozata lett.
Főbb szerepeiSzerkesztés
- Tóth Ede: A falu rossza – Boriska
- Georges Ohnet: A vasgyáros – Claire
- ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy – Gauthier Margit
- Strindberg: Júlia kisasszony – Júlia
- Ibsen: Rosmersholm – Rebeka.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ FamilySearch (angol nyelven)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 16.)
- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 862/1880. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)
- ↑ Feld Irén. Magyar Életrajzi Index. (Hozzáférés: 2014. augusztus 19.)
ForrásokSzerkesztés
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 268. o. Online elérés
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Szerk. Schöpflin Aladár. Magyar színművészeti lexikon, 19. o. (1929–1931). Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 20.
- szerk.: Székely György: Magyar színháztörténet II. 1873–1920. Budapest: Magyar Könyvklub – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 646. o. (2001)
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
