Felkai Eszter

(1942) magyar színésznő, koreográfus

Felkai Eszter (névvariáns: Felkay) (Budapest, 1942. november 20. –) Déryné- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, koreográfus, a Békéscsabai Jókai Színház örökös tagja.

Felkai Eszter
Az 1970-es években (Martin Gábor felvétele)
Az 1970-es években (Martin Gábor felvétele)
Életrajzi adatok
Született1942november 20. (81 éves)
Budapest
Származásmagyar magyar
HázastársaGálfy László
Pályafutása
Híres szerepeiTitánia Shakespeare: Szentivánéji álom
Goneril Shakespeare: Lear király
Mirandolina Goldoni: Mirandolina
Ranyevszkaja Ljubov Andrejevna Csehov: Cseresznyéskert
Vojnyickaja Csehov: Ványa bácsi
Blanche Williams: A vágy villamosa
Mary Cavan Tyrone Eugene O’Neill: Utazás az éjszakába
Alice Postic Thomas-Popplewell: A hölgy fecseg és nyomoz
Orbánné Örkény: Macskajáték
Díjai
További díjakSZOT-díj (1985)
Jászai Mari-díj (1987)
Déryné-díj (1993)
Magyar Teátrum Életműdíj (2019)

Felkai Eszter IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Felkai Eszter témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Széplaky Endrével a békéscsabai Jókai Színház egyik előadásán az 1970-es években

Életpályája szerkesztés

Budapesten született 1942. november 20-án. Táncosként kezdte pályáját. A hazug című Goldoni darabban szerepelt először a Madách Színházban, melyet Vámos László rendezett. Az előadás harlekines táncbetétjeinek koreográfiáit Eck Imre készítette. Erről korábban így nyilatkozott:

Túlmozgásos gyerek voltam, édesanyám ezért ötéves koromban beíratott balettiskolába. Megszenvedtem a táncért, nem voltam hajlékony, kötöttek az izmaim. Tizenöt éves koromban kiválasztottak a Madách Színház egyik előadásába táncolni. Ekkor lettem színházi gyerek. Egymás után kerültem be azokba az előadásokba, amelyekben volt táncbetét.[1]

Pályájának következő állomása a Tarka Színpad. Itt Bogár Richárd koreográfiáiban már revütáncosként lépett színpadra.

A Dohány utcában működött a Tarka Színpad, Medveczky Ilona ott kezdett, én pedig a karban táncoltam mögötte, heti tíz előadásban.”

Énekelni Gyulai Erzsébettől, az Operettszínház tanárától, színpadi beszédet Montágh Imrétől, a Színművészeti Főiskola beszédtanárától tanult. A Tarka Színpad öltözőjébe kopogtatott be Berényi Gábor színigazgató, aki 1962-ben szerződtette Szolnokra, ahol három főszerepet is eljátszhatott. 1963-tól a szolnoki Szigligeti Színházban már színésznőként lépett színpadra. Itt ismerkedett meg férjével, Gálfy László színművésszel. 1965-től egy évadot a győri Kisfaludy Színházban töltött. 1966-tól a Békés Megyei Jókai Színház társulatának művésze. A színészet mellett számos előadáshoz koreográfiákat is készített, és tanítással is foglalkozott.

1985-ben SZOT-díjat, 1987-ben Jászai Mari-díjat, 1993-ban Déryné-díjat kapott. 2008-ban elköszönt a békéscsabai színháztól, de 2016-ban Örkény: Macskajáték című darabjában, Orbánné szerepében ismét visszatért. Születésnapján, a díszelőadáson a Békéscsabai Jókai Színház örökös tagja címet is megkapta.

Fontosabb színházi szerepei szerkesztés

Filmek, tv szerkesztés

  • Lopott boldogság (1962)
  • Sztyepancsikovo falu és lakói (1986)
  • Égető Eszter (1989)
  • Margarétás dal (1989)
  • Valami szépet (2006)
  • Szerafina (2007)
  • Szájhősök (2012)

Önálló est szerkesztés

  • A Szegedi Televízióban

Koreográfiáiból szerkesztés

Több mint 60 előadáshoz készített koreográfiát. Néhány közülük:

  • Zerkovitz: Csókos asszony
  • Szírmai-Bakonyi: Mágnás Miska
  • Ábrahám: Viktória
  • Molière: Dandin György

Díjak, elismerések szerkesztés

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés