Főmenü megnyitása
Vitorlavirág (Spathiphyllum sp.) fehér fellevele (buroklevele)

A fellevél vagy tudományos nevén hipszofillum, hypsophyllum (ógörög ὕψος ’magas’ + φυλλον ’levél’) a lomblevelek szintje felett, közvetlenül a viráglevelek tája alatt kifejlődő, a virágzatot védő levél. Gyakran a rendszertani családba való besorolás kritériuma, egy adott fajra jellemző bélyeg (például a perjefélék toklásza). Néhány fajnál virágbiológiai szerepe is van, amennyiben az általa óvott és rejtett virágzathoz színével, illatanyagával csalogatja a megporzást elősegítő rovarokat.

A fellevél típusaiSzerkesztés

  • Murvalevél (bractea): Alakjában és méretében a lomblevéltől eltérő fellevél, amely a hónaljában megbújó virágzatot már bimbós korától védelmezi. A színes murvalevél (bractea colorata) színe és illatanyaga feltűnő, így csalogatja a rovarokat az elrejtett virágzathoz (pl. tátogatófélék). A lomblevéltől morfológiájában nem vagy alig eltérő, a virágzatot védelmező fellevél elnevezése murváskodó levél. Speciális murvalevél az ernyős virágzat ernyősugarainak tövén elhelyezkedő gallérlevél.
  • Toklász (palea): A perjefélékre jellemző fellevél, amely a magányos vagy a kettesével-hármasával kalászkákba, füzérkékbe tömörült virágzatot védi. Két részre oszlik: belső (palea superior) és külső toklászra (palea inferior). Ez utóbbi gerincéről vagy csúcsáról serteszerű függelék, ún. szálka (arista) ered. A kettesével-hármasával kalászkákba tömörült virágok tövét általában további, kagylóhéjszerű fellevélképlet, a hártyás vagy pergamenszerű pelyva (gluma) borítja.
  • Fészekpikkely (squama): A fészkesvirágúakra jellemző fészekvirágzat alsó oldalán elhelyezkedő fellevelek, amelyek a fészektányéron kifejlődő virágzatot már bimbós korában is védelmezik. A fészekpikkelyek együttes elnevezése fészekörv (periclinium, involucrum).
  • Kupacs (cupula): A kupacsosok makktermését védő sajátos képződmény, amely a szorosan egymás mellé rendeződött, fásodott fellevelekből, ritkán a kocsányból alakult ki. Gyakorta teljes burkot képez, esetenként csésze alakú, illetve levélszerű örvként veszi körbe a termést (pl. mogyoró). Felülete lehet sima, tövises-tüskés (pl. szelídgesztenye) és bibircses-pikkelyes (pl. tölgy).

Egyfajta fellevél-módosulás a nyitvatermők virágzatán, a tobozon elhelyezkedő fedőpikkelyek is.

KépekSzerkesztés

Felhasznált forrásokSzerkesztés

  • Biológiai lexikon I. (A–F). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1975. 337, 679, 706. o. ISBN 963-05-0530-4
  • Biológiai lexikon II. (G–K). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1975. 533. o. ISBN 963-05-0531-2
  • Biológiai lexikon III. (M–R). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1977. 153, 355. o. ISBN 963-05-0532-0
  • Biológiai lexikon IV. (S–Z). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1978. 101, 316. o. ISBN 963-05-0533-9
  • Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 792. o. ISBN 963-85773-5-5