Felségsértés

(Felségárulás szócikkből átirányítva)

A felségsértés (latinul crimen laesae Majestatis) monarchikus államformájú államokban az uralkodó személye vagy az állam elleni bűncselekmény. [1] Magyarországon az ezen a címen a büntetőjog által védett személyek köre az uralkodón túl a királyi ház tagjaira, 1920 után a kormányzóra is kiterjedt.

Az egykori magyar jog szerint szerkesztés

Régi hazai jogunk szerint az államkötelék elleni büntettek köréhez tartozott a felségsértés vagy felségárulás vagy pártütés, [2], valamint a hűtelenség, [3]. A Pallas nagy lexikona szerint "...a király személye ellen intézett olyan merénylet, amely őt uralkodói állásában támadja meg s uralkodói jogainak gyakorlatára képtelenné teszi, vagy azoknak gyakorlatában akadályozza; tehát jelesül a királynak meggyilkolása, megölése, vagy erre irányuló kísérlet; a király testi épségének megsértése, a királynak személyes szabadságától megfosztása a felségsértés fogalma alá esik."

Esetei szerkesztés

A felségsértés esetei a következők voltak:

  1. összeesküvés az ország ellen ([4];
  2. összeesküvés a király, nevezetesen épsége és méltósága ellen [5];
  3. összeesküvés megkísérlése [6];
  4. ilyen merényletben való közreműködés,azzal való egyetértés [7];
  5. a felségsértés feljelentésének elmulasztása biztos tudomás és bizonyíthatóság esetében [8];
  6. a király élete elleni törekvés;
  7. király személyének tettleges bántalmazása;
  8. a király tartózkodási helyének erőszakos megtámadása;
  9. belháború támasztása.

A Rákóczi-szabadságharc után alkották meg az 1715. évi VII. törvénycikket a felségsértés eseteiről [9], amely idézett bizonyos régibb törvényeket is [10]n. Ugyanakkor az 1715. évi XLIX. törvénycikk [11] a belháború fejeit, Rákóczit és Bercsényit felségsértésben [12] bűnösöknek mondta ki.

A felségsértés büntetése a halál volt, továbbá a bűnös osztályrészére eső, valóságos tulajdonában levő ingó és ingatlan javainak elkobzása. Sőt, az 1715. évi IX. t.c. a vagyonelkobzást még az ártatlan gyermekek vagyonrészére is kiterjesztette. Ezt a szigort csak az 1781. évi LVI. t.c. szüntette meg. A halálbüntetést régebben kerékbetöréssel és nem ritkán más súlyosbításokkal hajtották végre; a büntetés nem egyszer - jellegéből kivetkőzve -, a bűnös ártatlan hozzátartozóit sem kímélő bosszúvá fajult.

A felségsértés a Csemegi-kódexben szerkesztés

A magyar büntető törvénykönyv az elnevezést (felségsértés és hűtelenség) megtartotta, azonban lényegesen eltérő tartalommal.

Az 1878. évi magyar btkv. szerint a felségsértés az állam, illetőleg ennek leglényegesebb alkotórészei [13] megsemmisítésére irányuló erőszakos merénylet. Ezek a leglényegesebb alkotórészek a következúk voltak: I. az uralkodó, II. az alkotmány, III. a terület.

Az uralkodó sérelmére szerkesztés

I. A felségsértést, amelynek tárgya az uralkodó, az követi el

  1. aki a királyt meggyilkolja, szándékosan megöli vagy ezeknek a cselekményeknek valamelyikét megkísérli;
  2. aki a király testi épségét megsérti vagy őt az uralkodásra képtelenné teszi;
  3. aki a királyt az ellenség hatalmába adja, az uralkodásnak gyakorlatában akadályozza, vagy személyes szabadságától megfosztja;
  4. az előbbi 2 pontban meghatározott cselekmények valamelyikét megkísérli.

A bBüntetés az 1. pont esetében a halál, a 2. és 3. pont esetében életfogytig tartó, a 4. pont esetében 10-15 évig terjedő fegyház lehetett.

Az alkotmány sérelmére szerkesztés

II. Az alkotmány védelmében felségsértést képezett:

  1. a trónöröklés törvényes rendjének;
  2. a magyar állam alkotmányának, a magyar államot képező országok közt fennálló államközösségnek, a magyar állam és az osztrák-magyar monarchia másik állama között fennálló kapcsolat erőszakos megváltoztatására közvetlenül irányzott merénylet.
  • A büntetés mértéke 10-15 évig terjedő államfogház lehetett.

A terület sérelmére szerkesztés

III. A terület védelmében felségsértésnek minősült minden oly merénylet, amely közvetlenül arra irányult, hogy a magyar államnak vagy a monarchia másik államának területe erőszakkal idegen uralom alá jusson, vagy azon államtól, amelyhez tartozik, erőszakkal elszakítsák. Büntetése életfogytig tartó fegyház lehetett. Büntetés tárgyát képezte továbbá

  1. a felségsértés elkövetésére irányuló szövetség, amely létrejött, mihelyt két vagy több személy a felségsértés elkövetését közös egyetértéssel elhatározta, súlyosabb büntetési tétellel arra az esetre, ha a szövetségen felül előkészületi cselekményt is elkövettek;
  2. az I. alatti felségsértés elkövetésére szövetkezés nélkül tett előkészület;
  3. felségsértés elkövetésére intézett egyenes és nyilvános felhívás. A nyilvánosság alatt irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása is értetvén;
  4. a felségsértés feljelentésének elmulasztása, kivéve, ha a célba vett bűntettet abbahagyták. De valamint a büntetendőség határai a felségsértésnél tovább terjedtek, mint más bűncselekményeknél (a szövetségnek és az előkészületi cselekményekneka büntetendősége), úgy tágasabbak voltak a büntetlenség határai is. A felségsértés büntethetősége megszűnt a cselekmény felfedezése előtti önkényes elállás és a káros következményeknek önerejéből vagy a hatóságnak történt feljelentése folytán történt elhárítása esetében. A főbüntetésen felül a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is megállapítandó volt.

Az 1913. évi XXXIV. törvénycikk szerkesztés

A király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról szóló 1913. évi XXXIV. törvénycikk rendelkezései a korábbi szabályokat szigorították.

A királysértés szerkesztés

A király fokzott büntetőjogi védelmét a felségsértésen túl királysértés törvényi tényállása is szolgálta. A király iránt tartozó tiszteletnek megsértése ugyanis nem felségsérténeks, hanem királysértésnek minősült, míg a királynak tettleges bántalmazása (amennyiben nem képezett felségsértést), királybántalmazás címén volt büntetendő.

Mindez a folyománya volt a magyar történelmi alkotmánynak az 1848. III. t.-c. 1. §-ában foglalt azon alaptételének, amely szerint: «Ő felségének, a királynak személye szent és sérthetetlen».

A kivételes közjogi állás, amely alkotmányunk szerint a királyi családot, illetve a királyi házat megillette, a fokozott védelemnek a királyi család, illetve a királyi ház tagjaira kiterjesztését is indokolttá tette.

Az egykori magyar büntetőjog szerint ide tartozott

  1. a királynak tettleges bántalmazása, amennyiben a cselekmény felségsértést nem képez, mint bűntett 10-15 évig terjedhető fegyházzal, hivatalvesztéssel és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő;
  2. a király ellen elkövetett sértés mint vétség 2 évig terjedhető fogházzal, sajtó útján történt elkövetés esetében 3 évig terjedhető államfogházzal s mindkét esetben hivatalvesztéssel is büntetendő. A sértés fogalma nem azonos a becsületsértés fogalmával; a király iránt tartozó kiváló tiszteletnek bárminő megsértése büntetés alá esik;
  3. a királyi család valamely tagjának tettleges bántalmazása, amennyiben súlyosabb bűntettet nem képez, öt évig terjedhető fegyházzal, és 1. alatt említett mellékbüntetésekkel;
  4. a királyi ház valamelyik tagja ellen elkövetett sértés mint vétség 1 évig terjedhető fogházzal, sajtó útján történt elkövetés esetében 2 évig terjedhető államfogházzal büntetendő.

Értelmezési kérdések szerkesztés

A királyi család és a királyi ház fogalmait elfogadhatatlan eredmények kikerülése céljából azonos fogalmaknak kell vennünk, habár némelyek szerint a királyi ház tagjainak fogalma tágabb, akként, hogy a királyi családhoz a királyi háznak azon tagjai tartoznak csupán, akik nemcsak főhercegek, hanem cs. kir. fenségek is, mely címet csak I. Ferenc király fivéreinek és nővéreinek utódai viselték.

A kormányzósértés szerkesztés

A kormányzósértés egy bűncselekmény (vétség) volt a két világháború közötti magyar büntetőjogban.

Az 1920 : I. t. c. értelmében ugyanaz a büntetőjogi védelem illette meg Magyarország kormányzóját, mint a törvényes királyt. Ahol tehát a büntetőjogszabályok a királyt említették, ott egyben a kormányzó is értendő volt. A törvénycikk 14 §-a szerint „a kormányzó személye sérthetetlen és ugyanolyan büntetőjogi védelemben részesül, mint törvényeink szerint a király". Aki tehát a kormányzó ellen sértést követett el, vagy tényeit sértő módon bírálta, a király megsértéséről szóló törvény (1913:XXXIV. t.-c. 2. §.) rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával két évig, ha pedig a sértést sajtó útján vagy nyilvánosan szóval követte el, 3 évig terjedő fogházbüntetéssel volt büntethető.

Kormányzósértés címén ítélték el - többek között - Sztáron Sándort, Beniczky Ödönt és Hock Jánost.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Magyar nagylexikon 7. kötet, 797. old.
  2. latinul seu perduellionis
  3. latinul nota infidelitatis
  4. onspiratio in regnum
  5. conspiratio contra regis salutem aut dignitatem
  6. si quis conspirare aliquid tentaverit
  7. aut tentanti scienter consenserit
  8. vel siquis hujusmodi aliquem noverit et probare valens non indicaverit
  9. de Casibus Criminis laesae Majestatis
  10. Szt. István II.35. 51., Kálmán II.6.
  11. Címe: Bünbocsánat a szatmári megegyezésben kitüzött határidőn belől hazatértek részére, s másoknak, kik arra a határidőre vissza nem tértek, számüzetése
  12. in nefando atrocis Perduellionis Crimine
  13. korabeli szóhasználattal alkatrészei

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés

Angyal Pál: Felségsértés, királysértés, hűtlenség, lázadás, hatóságok büntetőjogi védelme. (1931)