Felsőapsa

település Ukrajnában, Kárpátalján, a Rahói járásban

Felsőapsa (ukránul: Верхнє Водяне [Verhnye Vogyane], románul: Apşa de Sus) falu Kárpátalja Rahói járásában.

Felsőapsa (Верхнє Водяне)
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás
KözségNagybocskó község (2020–)
Rangfalu
Alapítás éve1947
Irányítószám90611
Körzethívószám3132
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság393 m
Terület8,908 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 00′ 34″, k. h. 23° 58′ 05″Koordináták: é. sz. 48° 00′ 34″, k. h. 23° 58′ 05″
Felsőapsa (Kárpátalja)
Felsőapsa
Felsőapsa
Pozíció Kárpátalja térképén

Földrajz szerkesztés

Átfolyik rajta az Apsica, melybe itt torkollik a Tyusag.

Általános információk szerkesztés

Közigazgatásilag hozzátartozik: Almáspatak (Sztrimba): 90612, valamint önálló irányítószám nélkül Rika (település) (Ricsana) és Tyuság (Tjusag).

Nevének eredete szerkesztés

Nevét a hagyományok szerint az Apeczka havasokban eredő Apsa folyóról kapta, mely keresztülfolyik rajta.

Története szerkesztés

Felsőapsa nevét 1406-ban említette először oklevél Superior Apcha néven. A magyar alapításúnak tartott település az 1300-as évek utolsó évtizedeiig a Kusalyi Jakcs család birtokai közé tartozott. 1387-ben Zsigmond király a Kusalyi Jakcsoktól csere útján Szász fia Máramarosi János-nak adta, később pedig az Urmezei családé lett.

1429 után helybeli román nemesek birtoka volt, de a század végén a ruszin falukkal rendelkező csebi Pogány családé lett, kiknek birtokában eloroszosodott, de a településnek a 16. században még tekintélyes magyar lakossága is lehetett. Felsőapsa ismert birtokosai voltak még: 1550-ben Brodarics Máté, 1600-ban Pogány György, Pogány Péter, Pernyeszi Imre.

A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott.

1910-ben 4704 lakosából 50 magyar, 1027 német, 3594 román volt. Ebből 3646 görögkatolikus, 1029 izraelita volt.

Lakóinak száma (2003): összesen 6873 fő, Felsőapsa = 5219 fő; Almáspatak (Sztrimba) = 1320 fő, Rika + Tyuság = kb. 300 fő.

Források szerkesztés