Fenékjáró küllő

halfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. augusztus 21.

A fenékjáró küllő (Gobio gobio) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Fenékjáró küllő
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Gobioninae
Nem: Gobio
Cuvier, 1816
Faj: G. gobio
Tudományos név
Gobio gobio
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
  • Bungia nigrescens Keyserling, 1861
  • Cobitis fundulus Wulff, 1765
  • Cyprinus gobio Linnaeus, 1758
  • Gobio fluviatilis Cuvier, 1842
  • Gobio fluviatilis Fleming, 1828
  • Gobio fluviatilis cynocephalus (non Dybowski, 1869)
  • Gobio fluviatilis lepidolaemus Kessler, 1872
  • Gobio gobio acutipinnatus (non Menschikov, 1939)
  • Gobio gobio albanicus Oliva, 1961
  • Gobio gobio balcanicus Dimovski & Grupche, 1977
  • Gobio gobio brevicirris (non Fowler, 1976)
  • Gobio gobio brevicirris (non Berg, 1914)
  • Gobio gobio bulgarica (non Drensky, 1926)
  • Gobio gobio carpathicus (non Vladykov, 1925)
  • Gobio gobio carpathicus krymensis Delyamure, 1937
  • Gobio gobio feraeensis (non Stephanidis, 1973)
  • Gobio gobio gobio (Linnaeus, 1758)
  • Gobio gobio gymnostethus (non Ladiges, 1960)
  • Gobio gobio holurus (non Fowler, 1976)
  • Gobio gobio insuyanus (non Ladiges, 1960)
  • Gobio gobio intermedius (non Battalgil, 1944)
  • Gobio gobio katopyga Berg, 1914
  • Gobio gobio kovatschevi (non Chichkoff, 1937)
  • Gobio gobio krymensis (non Banarescu & Nalbant, 1973)
  • Gobio gobio lepidolaemus Kessler, 1872
  • Gobio gobio lepidolaemus lindbergi Turdakov & Piskarev, 1955
  • Gobio gobio lepidolaemus skadarensis (non Karaman, 1937)
  • Gobio gobio longicirris Berg, 1914
  • Gobio gobio magnicapitata Gundriser, 1967
  • Gobio gobio microlepidotus (non Battalgil, 1942)
  • Gobio gobio muresia Jászfalusi, 1951
  • Gobio gobio nikolskyi Turdakov & Piskarev, 1955
  • Gobio gobio ohridana (non Karaman, 1924)
  • Gobio gobio prosopyga Berg, 1914
  • Gobio gobio saramaticus Berg, 1949
  • Gobio gobio sarmaticus (non Berg, 1949)
  • Gobio gobio sibiricus (non Nikolskii, 1936)
  • Gobio latus Anikin, 1905
  • Gobio lepidolaemus Kessler, 1872
  • Gobio lepidolaemus caucasica (non Kamensky, 1901)
  • Gobio obtusirostris (non Valenciennes, 1842)
  • Gobio phoxinoides De la Pylaie, 1835
  • Gobio saxatilis Koch, 1840
  • Gobio vulgaris Heckel, 1837
  • Leuciscus gobio (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fenékjáró küllő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fenékjáró küllő témájú médiaállományokat és Fenékjáró küllő témájú kategóriát.

Előfordulása

szerkesztés

A fenékjáró küllő egész Európában előfordul, de folyamatos elterjedéséről nem beszélhetünk. Állományai szigetszerűen előfordulnak a magyarországi folyókban, patakokban, homokos vagy kavicsos aljzatú állóvizekben, csatornákban. Viszonylag gyakori, de visszaszorulóban lévő faj. Franciaországtól a Baltikumig, valamint Ukrajnáig sokfelé megtalálható.

Megjelenése

szerkesztés
 
Akváriumi példány

A hal teste megnyúlt, oldalról és a hasi részen kissé lapított csaknem hengeres, faroknyele rövid, magas. Feje rövid, zömök, viszonylag magas szemei közepes nagyságúak és a fejtetőhöz közel ülnek, orra tömpe, szája alsó állású, vaskos.Szájszegletében 1-1 rövid bajuszszál van, amelyek visszahajtva legfeljebb a szem közepéig érnek. Pikkelyei nagyok, puhák, számuk 40-45 az oldalvonal mentén. Hátúszója 9-10, farok alatti úszója 8-9 sugarú; farokúszója villás. Garatfogai kétsorosak (2)2.5-5.3(2). A fenékjáró küllő átlagos testhossza 8-14 centiméter, legfeljebb 21 centiméter. 39-41 csigolyája van. E halfaj háta feketés, zöldes vagy kékes árnyalatú barna; oldalai szürkéssárgák enyhe ezüstös csillogással, az oldalvonal mentén 6-14 sötét vagy fekete folttal; hasa csillogóan fehér. Páratlan úszóin és a farok alatti úszón sötét pettyek vannak, amelyek csak erre a küllőfajra jellemzőek.

Életmódja

szerkesztés

A hal a patakok, folyók gyors és lassú folyású részeit kedveli, de előfordul a homokos vagy kavicsos medrű, oxigéndús tavak partjánál is. Rajban élő fenékhal, a nyári hónapokban a sekély vizekbe, télen a mélyebb részekbe húzódik. Tápláléka férgek, rákok, rovarlárvák, alkalmilag halikra is.

Szaporodása

szerkesztés

Ivarérettségét 2-3 éves korában éri el.Ívási időszaka április-júniusra esik, ilyenkor a hímek fején és testük elülső részén nászkiütések jelennek meg. A nőstény ragadós, körülbelül 1.5 milliméter átmérőjű ikráit a sekély, elöntött részeken kövekre vagy növényekre rakja. Egy nőstény 1000-3000 ikrát rak. A kelési idő 3-5 nap. A kikelő lárvák 5-6 milliméter hosszúak.