Főmenü megnyitása

Feodora Fjodorovna Kornyilova

Rákosi Mátyás felesége, jakut származású szovjet jogász, ügyész, keramikus

Feodora Fjodorovna Kornyilova (Oljokminszk, Jakutföld, Orosz Birodalom, 1903. november 16.Moszkva, 1980[1][2][3]), alternatív nevei: Fenya (Fjodorovna) Kornyilova, Rákosi Mátyásné, jakut (szaha) nyelven: Феодора Федоровна Корнилова, oroszul: Феодора Фёдоровна Корнилова, jakut származású szovjet jogász, ügyész, keramikus. Második férje Rákosi Mátyás, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke volt.

Feodora Fjodorovna Kornyilova
(Rákosi Mátyásné)
(Феодора Федоровна Корнилова)
Rákosiné 1953-ban
Rákosiné 1953-ban
Született Феодора Фёдоровна Корнилова
1903. november 16.
Oljokminszk, Orosz Birodalom
Elhunyt 1980 (76 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Állampolgársága szovjet
Nemzetisége jakut
Házastársa 1. Andrej Pahomov
2.Rákosi Mátyás
Gyermekei egy gyermek:
Li Andrejevics Pahomov
SzüleiFjodor Grigorjevics Kornyilov
Alekszandra Grjaznuhina
Foglalkozása jogász, ügyész, keramikus
Iskolái Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Sírhely Novogyevicsi temető 10-es parcella, jobb oldal 1. rész, 12. sor 14. sírhely

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Apja, Fjodor Grigorjevics Kornyilov (1879–1939), jakut származású zeneszerző, karmester, zenepedagógus volt, aki a jakut népzene kutatójaként írta be nevét Jakutföld művészettörténetébe.[4] Öccse később a jakut írószövetség elnöke, majd a Szovjetunió Legfelsőbb tanácsának a tagja volt.[5]

15 éves korában (1918) költöztek Jakutszkba, ahol már az 1920-as évek elején aktívan részt vett különböző oktatási-kulturális körök és műhelyek munkájában. Németül tanult, majd tanulmányait Moszkvában folytatta. Hamarosan a Kommunista Ifjúsági Internacionálé aktivistája és a Komintern Végrehajtó Bizottságának munkatársa, valamint a Bírák és Ügyészek Országos Szakszervezetének elnöke lett.[6] Ebben az időszakban, 1928-ban lépett be a kommunista pártba.[2]

Egyetemi évei alatt ismerte meg első férjét, Andrej Pahomov katonatisztet. A házaspárnak egy fia született, akit egy kínai kommunista tiszteletére Linek neveztek, de általában Ljovának becéztek. A pár eltérő karakterük miatt nem jött ki egymással, és még a Szovjetunió megtámadása[7] előtt elváltak egymástól.[2]

1940-ben a Moszkva melletti barvihai szanatóriumban ismerkedett meg Rákosi Mátyással, ahová Rákosit a mintegy 16 éves börtönbüntetése után egy államközi egyezmény eredményeként a Szovjetunióba kerülve regenerálódásra utalták be. Ebben az időben Kornyilova a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának tagja volt.[2] Moszkvai éveik alatt még Kornyilova fia velük élt, azonban mikor Magyarországra költöztek, nem hozták magukkal, egy katonaiskolai kollégiumban nevelkedett anyjától, de apjától is különváltan. Rákosi már 1945 elején Magyarországra érkezett, viszont Feodora felsőbb pártutasításra egy ideig még Moszkvában maradt,[8] illetve szovjet nyaralóhelyen kellett időznie.[9] 1945. május utolsó vasárnapján azonban már Budapesten volt, mert részt vett Bajcsy-Zsilinszky Endre ünnepélyes (újra)temetésén.[10]

Szerettek volna közös gyermeket. Kornyilova 39 éves, Rákosi 50 éves volt, mikor összeházasodtak, és Kornyilova a magyar nőgyógyászok szabotázsának tartotta, hogy nem szülhetett második férjének is gyermeket, pedig mindketten megvizsgáltatták magukat az akkori legjobbnak tartott szakemberrel.[11]

1947-ben a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság (MSZMT) elnöki tanácsának tagjává választották.[12]

1948-ban beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára keramikus szakra,[13] 1950. júniusban a Nemzeti Szalonban rendezett Ifjúsági Képzőművészeti és Iparművészeti Kiállításon mint másodéves kerámikusnak egy csempeképét és egy vázáját állították ki.[14]1952-ben együtt végeztünk – kezdte a páros emlékezést Garányi József és Staindl Katalin. – Néhány hónapos késéssel került közénk Rákosi felesége, akit mi csak elvtársnőnek szólítottunk. Már elég jól beszélt magyarul, de mániákusan tanulta a nyelvet. Ha hallott egy érdekesebb kifejezést – mondjuk: Csípje meg a kakas! –, egész nap hajtogatta. Olvasgatta klasszikusainkat, és ha valamit nem értett, tőlünk kérdezgetett. [15] Nagy szerepe volt abban, hogy 1953-ban magyarul kiadták a jakut író Nyikolaj Morgyinov Kikelet[16] című könyvét.[6]

A Rákosi-házaspár 1949-ben a zuglói villájából egy Istenhegyi úti házba költözött, és Kornyilova itt fogadta Kovács Margit keramikusművészt, valamint a magyartanárait.[17] Kornyilova megszerette azt a luxust, ami Magyarország első asszonyának kijárt, gyakran evett kaviárt és libamájat, valamint drága szövetekből sok ruhát varratott magának, míg Rákosi a régi ruháit és bútorait szerette.[18] A házaspár külön szobában aludt.[19]

Festeni is megtanult, de a szigorúan őrzött villában modellek híján a személyzet nőtagjait festette le. Az időközben megnősült fia, Ljova időnként eljött a feleségével Magyarországra meglátogatni, és később magukkal hozták unokáját is.[20] Néha elkísérte férjét a vadászatokra, de inkább a vadászházban maradt és olvasott, vagy a rajzeszközeivel vonult ki a vadászatra, hogy lefesse a vadakat, amivel éppen a vadakat riasztotta el.[21] Sokszor kezet csókoltak neki a különböző társadalmi rétegekből származó emberek.[22]

A Magyar Nők Országos Szövetségének díszelnöke volt. Nem vette fel a magyar állampolgárságot, magyarországi tartózkodása alatt is szovjet állampolgár maradt.[23] A „Rákosi Mátyásné” névre kiállított magyar diplomataútlevelét sohasem használta, ehelyett csak a még Kornyilova névre kiállított szovjet útlevelével utazott.[24]

Rákosi 1956. július 18-ai lemondatása után nyolc nappal, július 26-án hajnalban hagyták el Magyarországot, és repültek a Szovjetunióba.[25]

Kornyilova még október elején férje megbízásából visszatért Budapestre, és Gerő Ernővel, valamint Kádár Jánossal együtt utazott haza, akiknek Rajk László újratemetésén az érintettségük okán nem volt ajánlatos részt venni.[26] Éppen október 23-án hagyta el Budapestet a forradalom kitörése előtt nem sokkal.[27]

1957-ben a moszkvai emigrációba menekült korábbi pártelit tagjaival együtt Rákosi Mátyás és felesége is szabályosan az MSZMP tagja lett.[28] Rákosiné kitartott férje mellett a száműzetésükben. A Rákosi haláláig tartó 15 évben először Moszkvában, majd Krasznodarban, Tokmokban, Arzamaszban és végül Gorkijban (ma Nyizsnyij Novgorod) éltek. Kornyilova egy rövid ideig a krasznodari ügyészségen dolgozott. 1958-ban nyugdíjba ment.[2] Rákosi 1971-es halálát követően ő is elkísérte egykori férje földi maradványait Budapestre, „[...] és mindenkitől azt kérdezgette: – Mondják, hát ezt érdemelte az én uram?”[29] Végül visszatért Moszkvába, és szerény nyugdíjából élt haláláig.

Hivatalos tisztségeiSzerkesztés

  • A Magyar Nők Országos Szövetségének díszelnöke

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Egyes források halálának évét 1979-re teszik. Rákosi, Mátyásné: Teáskanna fedéllel (készlet része) - a budapesti Szabadság-szobor ábrázolásával (magyar nyelven). Iparművészeti Múzeum. (Hozzáférés: 2016. április 21.)
  2. a b c d e Якутская сүпруга венгерского диктатора. Якутск вечерний. [2016. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 23.)
  3. Корнилова-Ракоши Феодора Фёдоровна (1903-1980) (orosz nyelven). boza.m-necropol.hu
  4. Кузница кадров якутской интеллигенции (orosz nyelven). АНО «Православие и Мир» (pravmir.ru), 2011. december 19.
  5. Pünkösti Árpád. Rákosi Mátyás a hatalomért (1945–1948). Hozzáférés ideje: 2016. április 27. 
  6. a b Судьба необыкновенной женщины из Якутии, закончившей жизнь изгоем в собственной стране (orosz nyelven). Информационное агентство SakhaNews, 2009. március 8.
  7. A hivatkozott forrásban Nagy Honvédő Háború szerepel.
  8. Lásd Nemere (2003: 80).
  9. Lásd Nemere (2003: 88).
  10. szerk.: Kovács Tibor: Fisli Éva: „A nemzet halottja”, 1945 Bajcsy-Zsilinszky (újra)temetése, Folia Historica 24., 191. o. (2006) 
  11. Lásd Nemere (2003: 93).
  12. Gönyei Antal. A MAGYAR-SZOVJET MŰVELŐDÉSI TÁRSASÁG III. RENDES ÉVI KÖZGYŰLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ÉS AZ ÚJJÁVÁLASZTOTT ELNÖKSÉG NÉVSORA, Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948. Új Magyar Központi Levéltár, 235–241. o. (1988). ISBN 963 7357 22 X. Hozzáférés ideje: 2016. április 26. 
  13. Fenya (Feodora) Fjodorovna Kornyilova (magyar nyelven). Geni. (Hozzáférés: 2016. április 21.)
  14. A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957/Ifjúsági képzőművészeti és iparművészeti kiállítás. Hungaricana, 1950
  15. Pünkösti, Árpád: Rákosi Mátyásné, a keramikus, 2004. május 26. (magyar nyelven). Artportal. (Hozzáférés: 2016. április 21.)
  16. Ford.: Magos László, Gyöngyi László. Verseket ford.: Illyés Gyula. Ill.: Csergezán Pál.) Bp., Új Magyar Könyvkiadó. 1953. 635 p. Illyés Gyula Archívum és Műhely: Könyvjegyzék az Archívumba került könyvállományról. Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet. (Hozzáférés: 2016. április 27.)
  17. Lásd Nemere (2003: 103).
  18. Lásd Nemere (2003: 104).
  19. Lásd Nemere (2003: 105).
  20. Lásd Nemere (2003: 105).
  21. Lásd Nemere (2003: 111).
  22. Lásd Nemere (2003: 111).
  23. Lásd Nemere (2003: 99).
  24. Lásd Nemere (2003: 121).
  25. Lásd Nemere (2003: 111).
  26. Lásd Nemere (2003: 161).
  27. Lásd Nemere (2003: 162).
  28. Feitl István (1991). „A moszkvai emigráció és az MSZMP (Rákosi Mátyás 1956–1958 között)”. Múltunk – politikatörténeti folyóirat 36. (4.), 18.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 27.)  
  29. Lásd Nemere (2003: 196).
  30. Szerencsés Károly (1994). „ÁLLAMFORMA ÉS ÁLLAMFŐI JOGKÖR MAGYARORSZÁGON 1944-1949”. Századok, 1279–1280. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 25.)   Föglein Gizelle azonos című könyvének ismertetése (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993)
  31. (1956. április 4.) „Ünnepélyesen kiosztották az 1956. évi irodalmi és művészeti díjakat”. Népszava (81.), 7.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 21.)  

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés