Ferdinand de Saussure

svájci nyelvész

Ferdinand de Saussure [ejtsd: szoszűr] (Genf, 1857. november 26.Vufflens-le-Château, Vaud kanton, 1913. február 22.) svájci nyelvész. Indogermán és általános nyelvészettel foglalkozott, a nyelvtudományban új korszak megteremtője.

Ferdinand de Saussure
Született 1857. november 26.[1][2][3][4][5]
Genf[6]
Elhunyt 1913. február 22. (55 évesen)[7][8][1][2][9]
Vufflens-le-Château
Állampolgársága svájci
Házastársa Marie Faesch
Gyermekei
  • Raymond de Saussure
  • Jacques de Saussure
SzüleiHenri de Saussure
Foglalkozása nyelvész
Iskolái

Ferdinand de Saussure aláírása
Ferdinand de Saussure aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand de Saussure témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

"A strukturalizmus atyjának őt tekintik. A hagyományos történeti (diakron) kutatásokkal szemben ő kezdeményezte a szinkron kutatásokat. A nyelv számára nem egymástól elszigetelt mozzanatok összessége, hanem egy sajátos jelrendszer. A tudomány tárgya ez az önálló nyelvi rendszer (langue) és nem a konkrét és történetileg változó beszéd (parole). Egy hasonlattal élve a langue olyan, mint a sakkjátszma szabályrendszere, a parole pedig mint az egymást követő lépések egy-egy sakkjátszmában. E szabályrendszerben [ti. a szövegorientált hermeneutikai megközelítésben] a viszonyok hálózatát, struktúráját kell tanulmányozni, s mivel a jelek rendszere objektív, ezért minden személyes mozzanat tudatos kiküszöbölése biztosítja a tudományos igényt. Saussure nyelvészeti felismerései gyorsan tért hódítottak majdnem minden humán tudományban és hamarosan a Biblia értelmezésében is."

Hermeneutikai Füzetek 3. – "Mi az olvasóközpontú kritika?" in: Fabinyi Tibor: Szóra bírni az írást, Hermeneutikai kutatóközpont, Budapest, 1994

Fontos tanításai szerkesztés

  1. A nyelvnek minden jelensége között összefüggés van.
  2. Egy nyelvközösségen belül használt nyelv egészén (nyelvezet=langage) belül a nyelv (langue) vizsgálatát külön kell választani a nyelvi érintkezésben a nyelvi eszközök egyéni, illetve alkalmi felhasználásának (parole=beszéd) vizsgálatától.
  3. A leíró nyelvvizsgálatot (szinkronia) el kell különíteni a nyelvtörténettől (diakronia).
  4. A nyelv egy rendszer, és az elemei egymáshoz képest határozhatóak meg.
  5. Változás mindig az elemen megy végbe.
  6. Egyidejűleg létező elemeket kell vizsgálni, így lehet rendszer a nyelv.

A nyelv jelen állapotát akarta leírni.

1916-ban készült a Bevezetés a nyelvtudományba című műve (hallgatói és tanítványai szerkesztették a neve alá).

A nyelv nem szubsztancia, hanem tiszta forma.
A semmi is lehet valami. Az elem semmi, az oppozíció minden.

Magyarul szerkesztés

  • Bevezetés az általános nyelvészetbe; ford. B. Lőrinczy Éva; Gondolat, Bp., 1967
  • Bevezetés az általános nyelvészetbe. Egyetemi tankönyv; utószó Herman József, ford. B. Lőrinczy Éva, bev., jegyz. ford. Balogh Péter; Corvina, Bp., 1997 (Egyetemi könyvtár)

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Internet Philosophy Ontology project (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b GeneaStar
  3. Babelio (francia nyelven)
  4. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  5. Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  8. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 26.)
  9. Roglo

Források szerkesztés

  • Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1962.
  • ELTE BTK magyar szak, Bevezetés a nyelvtudományba 1. óra jegyzetei