Ferencfalva (Horvátország)

község Horvátországban

Ferencfalva (horvátul: Feričanci) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Feričancin kívül Gazije, Valenovac és Vučjak Feričanački települések tartoznak hozzá.

Ferencfalva (Feričanci)
A Szentlélek plébániatemplom
A Szentlélek plébániatemplom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségFerencfalva
Jogállásközség
PolgármesterAntun Glavaš (HDSSB-HNS)
Irányítószám31512
Körzethívószám+385 031
Népesség
Teljes népesség1725 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság128 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 32′, k. h. 17° 59′Koordináták: é. sz. 45° 32′, k. h. 17° 59′
Ferencfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferencfalva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Eszéktől légvonalban 54, közúton 63 km-re nyugatra, Nekcsétől légvonalban 9, közúton 11 km-re északnyugatra, a Szlavóniai-síkság szélén és a Krndija-hegység északi lejtőin, az Eszékről Varasdra menő főút és az Eszékről Verőcére menő vasútvonal mentén fekszik.

Története szerkesztés

A település már a középkorban is létezett. 1472-ben „Ferenczfalwa” alakban szerepel a matucsinai vár uradalmához tartozó falvak között.[2] A középkorban a Krndija és Papuk lábánál fekvő területek ritkán lakottak és nehezen járhatók voltak. A sűrű erdők, a rossz utak és a vizenyős területek megnehezítették az itteni lakosok életét, akik többnyire szegényes kunyhókban laktak. A török 1537 körül szállta meg ezt a területet. A lakosság nagy része a környező erdőkben keresett menedéket, azt itt maradtak pedig idővel áttértek az iszlám hitre. A térség továbbra is szegény és ritkán lakott maradt és csak a ferences szerzetesek tartották a kapcsolatot az itteniek és az ország többi része között.

A török uralom 1687-ig tartott, amikor Savoyai Jenő keresztény serege Nagyharsánynál nagy győzelmet aratott a török felett és a Dráván átkelve egészen a Száváig felszabadította a szlavón területeket. A katonai erők kivonulása után főként Boszniából mintegy negyvenezer keresztény települt be a nagyrészt üres szlavón falvakba, köztük Ferencfalvára is. Birtokosai a 18. század első felében a Pejácsevich grófok voltak, akiktől 1742-ben 35 ezer forintért Dimitrije Mihajlović vásárolta meg. 1745-ben megépült a települést átszelő út, 1777-ben megalapították a plébániát, majd 1787-ben megnyílt az első iskola is. A század végére felépült a Mihajlović család új kastélya. 1800-ban ide látogatott Vrhovac püspök, aki indítványozta új templom építését. Az építés a Mihajlović család támogatásával 1801-ben indult meg és 1803-ban fejeződött be. A templomot 1821-ben szentelték fel a Szentlélek tiszteletére.

A 19. században a faluban jelentős gazdasági és kulturális fellendülés ment végbe. A magyar és a német kézművesek, valamint kereskedők bevándorlásával növekedett gazdasági ereje. Létrehozták a kézműves céheket, és az 1819-ben kapott kiváltságokkal Ferencfalva évente öt nagyszabású vásárt tarthatott. A középosztálybeli polgári lakosság erős befolyása tükröződött a társadalmi életben is. Már 1891-ben megkezdte működését az önkéntes tűzoltó egyesület, majd zenei, ének és amatőr egyesületek alakultak.

Az első katonai felmérés térképén „Fericsancze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ferichancze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ferichancze” néven 151 házzal, 986 katolikus, 20 ortodox és 11 zsidó vallású lakossal az oppidumok között találjuk.[4] A 19. század végén Likából horvát családok települtek ide.

A településnek 1857-ban 1044, 1910-ben 2189 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 78%-a horvát, 15%-a magyar, 3%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a német és a magyar lakosságot elüldözték, helyükre a háború után Dalmáciából horvátok érkeztek. A lakosság folyamatos csökkenése az 1960-as évektől indult meg és ma is tart. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 1626, a községnek összesen lakosa 2134 volt.

Lakossága szerkesztés

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.044 1.262 988 1.381 1.504 2.189 2.296 2.319 2.424 2.640 2.707 2.557 2.146 2.092 1.854 1.626

Gazdaság szerkesztés

A falu gazdasági szerkezete földrajzi elhelyezkedésén alapszik. A mezőgazdaság mindig az első helyen állt és csak a szomszédos nagyobb településeken található gyárak építése zavarta némileg a mezőgazdaság elsőségét. A ferencfalviak azonban soha nem hagyták el teljesen a földművelést, de nem voltak kizárólagosan földművesek sem. Megmaradt a szőlőtermesztés régi tradíciója is. A falu kedvező fekvése mindig is elősegítette a szőlőtermesztést, melynek kezdetei egészen a tizenharmadik századig, a templomos lovagok idejéig nyúlnak vissza. Története során a földbirtokosoktól a társadalmi tulajdon különböző formáin át a mai modern Feravino vállalatig fenntartották a fejlett szőlészet és borászat helyi hagyományát.

Nevezetességei szerkesztés

A plébániatemplom[7] építése a Mihajlović család anyagi támogatásával 1801-ben indult meg és 1803-ban fejeződött be. A templomot 1821-ben szentelték fel a Szentlélek tiszteletére. A templom barokk stílusban épült román építészeti elemekkel. 1817-ben a templomot földrengés pusztította, boltívei megrepedtek. 1907-ben az épületet teljesen megújították. Az új tornyon kívül elkészült a belső festés is, mely Rikard Rajnik zágrábi mester alkotása. Mind a három oltárt Ausztriában készítették. Felszereléséből említésre méltó egy 1742-ben készített rokokó monstrancia és kehely. A templom előtt Szent Flórián 1869-ben készített szobra áll.

A Mihalović család későbarokk-klasszicista kastélya[8] 1793-ban épült. Egyemeletes épület, téglalap alaprajzzal, és az udvar homlokzaton kialakított terasszal. A szimmetrikus homlokzatok fölött kontytető emelkedik, cserépborítással.

A ferencfalvi régi borospince és magtár[9] egy hosszan elnyúló, egyemeletes gazdasági épület, amelyet a 18. és 19. század fordulóján építettek. Az épület földszintjén egy dongaboltozatos borospince található, amely az épület területének kétharmada alatt húzódik. A magtár épületének belső szerkezete fagerendából áll. A padlózat kétszintes. A tetőszerkezet fából készült, nyeregtetős, oromfalas, cserépborítással. A borospince és a magtár épülete a Mihalović nemesi család egyetlen fennmaradt gazdasági épületeként történeti értékkel bír.

Kultúra szerkesztés

A település kulturális életének régi hagyományai vannak. Már 1925-ben a Horvát Királyság ezredik évfordulójának tiszteletére felléptek a falu énekesei, táncosai, színjátszói és szavalói. A Križara tamburazenekar 1936-os működéséről beszámoltak az akkori népszerű horvát újságok a Hrvatski list és a Hrvatska tamburica is. Míg a tamburazenekar már nagyon korán kezdett működni szervezett módon, a folklórcsoport csak 1957-ben kezdte meg folyamatos működését. Ezáltal megteremtődtek a feltételek a kulturális és művészeti egyesület megalakulásához. Az egyesület eredetileg „Matija Gubec” néven alakult meg, majd az 1970-es évektől KUD „Vladimir Nazor” névvel működött. 1996. szeptember 5-én az egyesület egykori tagja, a Vukovár védelmében elesett Manuel Grgurić tiszteletére a HKD Manuel Feričanci nevet vette fel.

Oktatás szerkesztés

A település első iskoláját 1787-ben nyitották meg. Épülete egy régi parasztház volt, amely nem sokban különbözött a többitől. 1840-ben új iskolaépületet nyitottak meg, amelynek építését maguk a helyiek végezték. 1905-ben új iskolai épületet vásároltak meg a Pejačević utcában, amely ma is létezik és óvodaként szolgál. Így a helyi oktatás hagyománya immár több, mint 200 éves.

Sport szerkesztés

  • Az NK FEŠK Feričanci labdarúgóklubot 1927-ben alapították.
  • Az ŠK Feričanci sakk-klub 1966-ban alakult.
  • Tigar Feričanci taekwondo klub.
  • FEŠK-Feravino bocsaklub
  • A "Viking" Feričanci rekreációs egyesületet 2013-ban alapították.
  • A község sportszövetségét 2008-ban alapították.
  • Egy időben kézilabdaklub is működött a településen, melyet azóta sikertelenül próbáltak újra alapítani.

Egyesületek szerkesztés

  • DVD Feričanci önkéntes tűzoltó egyesületet 1891-ben alapították.
  • Agape Feričanci segítő egyesület.
  • Szőlő és gyümölcsetermesztők egyesülete.
  • Vállalkozói tanácsadó társaság
  • "Prijateljstvo" Feričanci diákok, fiatalok és fogyatékkal élő tanulók szövetsége
  • "Sokol" Feričanci hegymászó egyesület.
  • Feričanci - Dalmatinska Zagora egyesület.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés