Fernando Casado Arambillet, ismertebb nevén Fernando Rey (A Coruña, 1917. szeptember 20. – Madrid, 1994. március 9.) spanyol film-, színházi és televíziós színész, aki mind Európában, mind az Egyesült Államokban sikeres karriert futott be. Legismertebb szerepei a Luis Buñuel rendezte Tristana (1970), A burzsoázia diszkrét bája (1972), A vágy titokzatos tárgya (1977), valamint a Francia kapcsolat (1971) és a Francia kapcsolat II. (1975).

Fernando Rey
Fernando Rey.jpg
Született Fernando Casado Arambillet
1917. szeptember 20.[1][2][3][4][5][6][7]
A Coruña
Elhunyt 1994. március 9. (76 évesen)[1][2][8][9][10][3][4][5][6][7]
Madrid[11][12][13]
Beceneve Fernando Rey
Állampolgársága spanyol
Házastársa Mabel Karr (1960 – 1994. március 9.)
Foglalkozása
  • műfordító
  • karakterszínész
  • szinkronszínész
  • filmszínész
Iskolái Madridi Complutense Egyetem
Kitüntetései
Halál okabladder cancer
Sírhely Almudena Cemetery

A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando Rey témájú médiaállományokat.

Philip D'Antoni azt mondta róla, hogy ő „az utolsó ilyen joviális és udvarias srác”. 50 évesen volt karrierje csúcspontján: „Nagyon sajnálom, hogy csak ilyen későn futottam be – mondta a Los Angeles Timesnak. – Talán jobb lett volna, ha fiatalként érek be a pályára, mint például El Cordobés a bikaviadalban. Akkor előtted van az élet, hogy élvezd ezt az egészet.”[14]

ÉletrajzSzerkesztés

A kezdetekSzerkesztés

Rey A Coruñában, Spanyolországban született, egy kapitány, Casado Veiga fiaként. Építészetet tanult, de a spanyol polgárháború megszakította egyetemi tanulmányait, ami később a színészethez vezette.

Fájl:Viridiana 1962.JPG
Fernando Rey és Silvia Pinal a Viridiana című film forgatókönyvének borítóján
Fájl:Tarot 1972.JPG
Fernando Rey és Gloria Grahame a Tarot-ban (A varázsló, 1973)
Fájl:Don Quijote Rey.JPG
Fernando Rey mint Don Quijote és Alfredo Landa mint Sancho Panza a Don Quijote című filmben (1991)

1936-ban indult be színészi pályafutása. Ekkor választotta művésznévként a Fernando Reyt. Keresztnevét megtartotta, de anyja második vezetéknevét, a Reyt vette föl, annak rövidsége miatt (a ’rey’ spanyolul ’király’).

1944-ben alakította első jelentősebb szerepét, Alba herceget José López Rubio regényében. Filmbeli felesége Eugénia francia császárné volt. Négy évvel később I. Fülöpöt, a spanyol királyt vitte mozivászonra a Barátok és szerelmek (Locura de amor) című filmben.

Ezekkel a szerepekkel sikerült országos hírnevet szereznie. Összesen mintegy kétszáz filmben játszott. Rey nemcsak profi színész, hanem kiváló szinkronszínész is volt. Hangját intenzívnek és erősen hatónak tartották, épp ezért rengeteg szinkronszerepet kapott. Többek között ő volt a Luis García Berlanga által alkotott Isten hozta, Mr. Marshall! (1953) című film narrátora. De Ladislao Vajda Marcelino, kenyér és bor című 1955-ös filmjében és még az 1992-es megújított változatában is a cselekmény elbeszélője.

Ragyogó alakítása továbbá a demotivált és kétes színész, Juan Antonio Bardem szerepe a Komikusokban (1954). Érdekesség, hogy miközben a film nagy siker lett, paradox módon, mivel magát a szerep valódi inkarnációjának látta, szakmai depresszióba esett, amelyből csak akkor szakadt ki, amikor néhány évvel később megismerkedett Luis Buñuellel. Rövid időn belül azonban újabb nehéz szakasz elé ért a karrierjében, ugyanis Buñuel egy nyugtalanító, nyilvános megjegyzést tett Rey teljesítményét illetően egy másik Bardem-film, a Szonáta (1959) kapcsán: „Imádom, ahogy ez a színész egy hullát játszik”, s ez a kijelentés rányomta bélyegét Rey későbbi pályafutására. Mindezek ellenére végül Rey lett Buñuel kedvenc színésze és legközelebbi barátja.

Nemzetközi karrierSzerkesztés

Rey első nemzetközi alakítása a A holdfény ékszerészei (Les bijoutiers du clair de lune) volt, egy 1958-as francia–olasz film, melyet Roger Vadim rendezett. Ray kiváló színészekkel dolgozhatott együtt, ugyanis Stephen Boyd, Marina Vlady és Brigitte Bardot is szerepet vállalt a filmben. Korábban egy amerikai televíziós sorozatban is játszhatott. A történet Spanyolországban játszódik, egy ott működő magándetektív kizsákmányolásának történetét mutatja be, aki segíti a bajba jutott amerikai turistákat.

1959-ben Rey együtt szerepelt Steve Reevesszel az olasz Kard és szandál (Pemplum), Christine Kaufmann-nal a Pompei utolsó napjai (The Last Days of Pompeii) című filmben.

1961-ben Rey játszott egy spagettiwesternben, a The Savage Gunsban, és amikor a műfaj népszerűsége az évtized folyamán növekedett, megjelent más filmekben is, köztük a The Power of Power (1969) politikai, a bizarr kultuszklasszikus Compañeros című filmben és két folytatásban, A hét mesterlövész, nevezetesen A hét visszatérése (1966) és A csodálatos hét fegyverei(1969).

Az 1960-as és 1970-es években Orson Wellesszel és Luis Buñuellel végzett munkája tette Reyt nemzetközileg kiemelkedővé; az első úgymond „nemzetközi spanyol színész” lett. Rey szerepelt Buñuel Viridiana (1961), Tristana (1970) és A burzsoázia diszkrét bája (Le charme discret de la burzsoázia) című, 1972-es filmben is (az utóbbi, eléggé szürreális film az, amely megkapta az 1972-es Oscar-díj a legjobb idegen nyelvű film díját). Wellesszel végül két filmben dolgozott együtt Rey, a Falstaffban (1966) és a Halhatatlan történetben (1968).

Rey emlékezetesen játszotta a francia gazembert is Alain Charnier-t William Friedkin (1971) című filmjében. Kezdetben azonban Charnier szándéka szerint Francisco Rabal lett volna Friedkin, de annyira tetszett neki Rey alakítása, miután Luis Buñuel A nap szépe (Belle de jour) című filmjében látta, hogy meggondolta magát, s végül Rey kaphatta meg a szerepet. Rey nem sokkal később New Yorkba repült, hogy Charnier-vel találkozzon. Amikor találkoztak, Charnier megfigyelte, hogy Rey nem beszél jól angolul, de franciául sem, azonban Rabal sem, így ennek ellenére is hozzájutott a szerephez, és ő játszhatta a kevésbé sikeres folytatást, a Francia kapcsolat II.-t is (1975).

Az 1970-es és 1980-as években Rey számos nemzetközi produkcióban játszott. Többek között: Lewis Gilbert - Kalandorok (1970), Mauro Bolognini - Dráma a gazdagokról (1974), Vincente Minnelli - Az idő kérdése (1976), Valerio Zurlini - A tatárok sivataga (1976), Robert Altman - Quintet (1979), J. Lee Thompson - Caboblanco (1980) és Frank Perry - Monsignor (1982). Rey egyik legnagyobb sikere ezekben az években az Elisa, vida mía volt, egy 1977-es spanyol filmdráma, amelyet Carlos Saura írt és rendezett.

Stuart Rosenberg Az átkozott út című filmjében (1976) végzett munkájáról Rey egyszer kijelentette: „Brúzi [kubai] elnököt játszottam. Nagyon sok pénzt fizettek nekem a kevesebb mint hatórás forgatásért a barcelonai tőzsde épületében James Masonnal. Több pénzt kaptam, mint Orson Wellesnél, aki nagy szerepet játszott.”[15]

Visszatérés SpanyolországbaSzerkesztés

Az ezt követő időszakban Rey inkább a Spanyolországban dolgozott, olyan sikerekkel, mint Francisco Regueiro Padre Nuestro (1985) filmje vagy José Luis Cuerda El bosque animadoja (1987) és Jaime de Armiñán Al második lado del túnelje (1992), valamint Don Quijote fölelevenítésében, visszatérésében is nagy szerepet vállalt. Ezen felül sorozatokban is szerepelt, amelyek a Spanyolországi Nemzeti TV adásában futottak.

Utolsó szerepe a képernyőn egy spanyol fekete komédiában, az El cianuro...-ban volt 1994-ben.

Díjak, kitüntetésekSzerkesztés

1971-ben Fernando Rey elnyerte a legjobb színésznek járó díjat a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztiválon a Rafael Gil által rendezett La duda ban nyújtott alakításáért, amely a Viridiana és a Tristanahoz hasonlóan Benito Pérez Galdós regényén alapult.

Rey és Buñuel együttműködésének másik sikere az, hogy A vágy titokzatos tárgyát 1977-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű filmért. Ugyanebben a kategóriában egy Aranygömbre is jelölték, bár a film nem nyert. Rey hangját egyébként Michel Piccoli adta Franciaországban.

A Lina Wertmüller által rendezett Hét szépséget (1975) szintén jelölték Oscar-díjra.

A Világszép Pasqualino című, 1975-ös filmben Rey Pedro az anarchista szerepét játszotta, aki a filmben végül megöli magát, mert nem bírja a náci elnyomást.

Rey elnyerte a legjobb színész díját az 1977-es Cannes-i Filmfesztiválon az Elisa vida míaban nyújtott alakításáért.

1988-ban ismét elnyerte a legjobb színészi díjat a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztiválon, ezúttal két filmben való alakítása miatt: a Francisco Regueiro által rendezett Otthon a világban (1988), valamint az Antonio Isasi-Isasmendi rendezte A bűn illata című filmje miatt.

Fernando Rey elnyerte a Spanyol Filmművészeti és Tudományos Akadémia aranyérmét is.

1992-ben őt választották a Spanyol Tudományművészeti Akadémia elnökévé.

Magánélete és halálaSzerkesztés

1960-ban Rey feleségül vette Mabel Karr argentin színésznőt. Egy fiuk született, aki a Fernando Casado Campolongo nevet kapta.

1994. március 9-én halt meg hólyagdaganatban Madridban.[16]

Felesége 2001. május 1-jén hunyt el. Fia 2018. szeptember 25-én erősítette meg a hírt, miszerint a halál okát egy, a tüdőben megjelent nyirokcsomó okozta.

FilmszerepeiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Diccionario biográfico español (spanyol nyelven), 2011. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Brockhaus (német nyelven)
  8. http://www.aveleyman.com/ActorCredit.aspx?ActorID=14529
  9. http://www.aveleyman.com/FilmCredit.aspx?FilmID=8604&Extra=Y
  10. http://www.aveleyman.com/FilmCredit.aspx?FilmID=9887&Extra=Y
  11. http://www.movieactors.com/actors/fernandorey.htm
  12. http://www.spainisculture.com/en/artistas_creadores/fernando_rey.html
  13. http://www.western-locations-spain.com/r7/fernando-rey/seite.htm
  14. Olive. „Fernando Rey, 76; Debonair Film Star”, Los Angeles Times, 1994. március 20. (Hozzáférés ideje: 2015. december 17.) 
  15. Cebollada, Pascual, Fernando Rey, Madrid 1992 page 299.
  16. Fernando Rey dies of cancer”, Star-News, 1994. március 10., 22. oldal (Hozzáférés ideje: 2019. július 25.) 

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fernando Rey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.