Főmenü megnyitása

A Ficedula subrubra a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.[1]

Infobox info icon.svg
Ficedula subrubra
A madár hátulról
A madár hátulról
és elölről
és elölről
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Részalrend: Passerida
Öregcsalád: Muscicapoidea
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Légykapóformák (Muscicapinae)
Nem: Ficedula
Brisson, 1760
Faj: F. subrubra
Tudományos név
Ficedula subrubra
(Hartert & Steinbacher, 1934)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ficedula subrubra témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ficedula subrubra témájú kategóriát.

RendszertanaSzerkesztés

Korábban úgy vélték, hogy a kis légykapó (Ficedula parva) alfaja, azonban újabban önálló fajként van elfogadva.

Ez a madárfaj, egyike azoknak, melyeknek az adatait Richard Meinertzhagen, brit ezredes és ornitológus meghamisította, de Pamela Cecile Rasmussen, amerikai ornitológusnő és kutatótársa Prys-Jones helyreállítottak.[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

A Ficedula subrubra az Indiai szubkontinensen lévő Kasmír régióban költ, de vándormadárként az indiai Nyugati-Ghátokban, valamint Srí Lankán telel át.

Az élőhelyének elvesztése az erdőirtás és a mezőgazdaság miatt veszélyezteti a fajt. Körülbelül 2500-10 000 példányra becsülik a világszintű állományát.

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 13 centiméter. Testalkata nagyon hasonlít a nála valamivel kisebb kis légykapóéra. A hím háti része szürkésbarna színű; torka, begye és testének oldalai narancssárgás-vörösek. A torkot és a begyet fekete sáv határolja. A tojónak és az első teles madárnak barna a háta, míg a hímnél élénk elülső rész, náluk csak rózsaszínes árnyalatú.

ÉletmódjaSzerkesztés

Kertekben, teaültetvényeken, erdőszéleken és ritkás erdőkben telel át; általában 750 méteres tengerszint fölötti magasságban. Szeptemberben hagyja el a költőterületét, és Srí Lankára, körülbelül októberben érkezik meg. Késő márciusban újra útra indul, de most már fordított irányba. A szigetországban, főleg a Nuwara Eliya nevű város Victoria Parkjában figyelhető meg.

Az éneke rövid, dallamos szvít-ít szvít-ít-dih, míg vészkiáltása éles csáák.

SzaporodásaSzerkesztés

A sűrű aljnövényzetű, lombhullató erdőkben költ. Fészkét faodvakba készíti. A tojó 3-5 tojást tojik, melyeket ő maga költ ki.

JegyzetekSzerkesztés

  1. BirdLife International: 'Ficedula subrubra'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. Rasmussen, Pamela C (May–June 2005). „On producing Birds of South Asia” (PDF). Indian Birds 1 (3), 50–56. o. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2010. április 24.)  

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kashmir flycatcher című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés

  • Birds of India by Grimmett, Inskipp and Inskipp, ISBN 0-691-04910-6
  • Die Vogel der palaarktischen Fauna. 3: 233.