Kasmíri légykapó
A kasmíri légykapó (Ficedula subrubra) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Ficedula subrubra (Hartert & Steinbacher, 1934) | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kasmíri légykapó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kasmíri légykapó témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Ernst Hartert és Friedrich Steinbacher írták le 1934-ben, a Muscicapa nembe Muscicapa parva subrubra néven.[3]
Ez a madárfaj, egyike azoknak, melyeknek az adatait Richard Meinertzhagen, brit ezredes és ornitológus meghamisította, de Pamela Cecile Rasmussen, amerikai ornitológusnő és kutatótársa Prys-Jones helyreállítottak.[4]
Előfordulása szerkesztés
Pakisztánban és Kasmírban költ, telelni az indiai Nyugati-Ghátok, Bhután, Nepál és Srí Lanka területére vonul. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények és vidéki kertek.[5]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 13 centiméter, testtömege 9-12 gramm.[6] Testalkata nagyon hasonlít a nála valamivel kisebb kis légykapóéra. A hím háti része szürkésbarna színű; torka, begye és testének oldalai narancssárgás-vörösek. A torkot és a begyet fekete sáv határolja. A tojónak és az első teles madárnak barna a háta, míg a hímnél élénk elülső rész, náluk csak rózsaszínes árnyalatú.
 |
Életmódja szerkesztés
Kertekben, teaültetvényeken, erdőszéleken és ritkás erdőkben telel át; általában 750 méteres tengerszint fölötti magasságban. Szeptemberben hagyja el a költőterületét, és Srí Lankára, körülbelül októberben érkezik meg. Késő márciusban újra útra indul, de most már fordított irányba. A szigetországban, főleg a Nuwara Eliya nevű város Victoria Parkjában figyelhető meg.
Az éneke rövid, dallamos szvít-ít szvít-ít-dih, míg vészkiáltása éles csáák.
Szaporodása szerkesztés
A sűrű aljnövényzetű, lombhullató erdőkben költ. Fészkét faodvakba készíti. A tojó 3-5 tojást tojik, melyeket ő maga költ ki.
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe kicsi és erősen széttagolt, egyedszáma 1500-7000 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[5] Az élőhelyének elvesztése az erdőirtás és a mezőgazdaság veszélyezteti.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 3.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 3.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 3.)
- ↑ Rasmussen, Pamela C (May–June 2005). „On producing Birds of South Asia” (PDF). Indian Birds 1 (3), 50–56. o. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 24.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. november 3.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kashmir flycatcher című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési térképe
- Birds of India by Grimmett, Inskipp and Inskipp, ISBN 0-691-04910-6
- Die Vogel der palaarktischen Fauna. 3: 233.
