Fidibusz (gyújtóeszköz)
A fidibusz a gyufa elterjedése előtt pipa vagy szivar meggyújtására használt összecsavart papírszelet vagy faforgács.[1]
A fidibuszt különböző formákban gyártották. „A fidibusz- és szivargyújtók salétrommal és ólomcukorral áztatott papírból v. papírlemezből készülnek, mely a taplóhoz hasonlóan parázzsal ég. A fidibusz összehajtott papírszelet, melynek egyik végén kevés gyújtókeverék van,” írta gyújtó szócikkében A Pallas nagy lexikona.[2]
Az 1920-as évektől elektromos fidibuszok készültek bakelitből, porcelánból vagy fémből.
A szó a német diáknyelvből terjedhetett el.[3] Eredete nem ismert, egy etimológia szerint a latin fidelibus fratribus kifejezés összevonása.[4] Egy másik magyarázat szerint Horatius egy verssorából származhat: „Et ture et fidibus iuvat placare deos”.[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Tolnai világlexikona I–VIII. Budapest: Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap- és Könyvkiadó-vállalat. 1912–1919.
- ↑ Bokor József (szerk.). Gyujtó, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. június 13.
- ↑ Értelmező kéziszótár[halott link]
- ↑ Bokor József (szerk.). Fidibusz, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. június 13.
- ↑ Gedanken zum Feuer