Fiorella Mannoia

olasz énekesnő

Fiorella Mannoia (Róma, 1954. április 4. –) olasz énekesnő.

Fiorella Mannoia
Fiorella Mannoia.jpg
Életrajzi adatok
Született 1954. április 4. (68 éves)[1][2][3]
Róma, Olaszország
Pályafutás
Műfajok könnyűzene, pop, kortárs zene
Aktív évek 1968-
Híres dal Quello che le donne non dicono, Come si cambia
Hangszer
Hang kontraalt
Díjak
  • Az Olasz Köztársaság Érdemrendje (2005)
  • "Mia Martini" Critics Award
Tevékenység
Kiadók Carisch, It, RCA Italiana, Dischi Ricordi, CGD, Ariston, DDD, Sony

Fiorella Mannoia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fiorella Mannoia témájú médiaállományokat.

Énekesi karrierje 1968-ban kezdődött el, négy alkalommal részt vett a Sanremói dalfesztiválon, két alkalommal elnyerte a Kritikusok díját is a fesztiválon. A Club Tenco díját - amely a Sanremói dalfesztivál során az énekes-dalszövegírók munkáját segítő klub - hat alkalommal nyerte el. 2005. május 2-án Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök átadta neki az Olasz Köztársaság Érdemrendjét.

ÉletrajzaSzerkesztés

Fiatalkora és a színészetSzerkesztés

Édesapja Luigi Mannoia szicíliai származású kaszkadőr volt. Két testvére van: Maurizio Stella és Patrizia. Testvéreivel együtt kezdetben apja mesterségét űzték: kaszkadőrként és dublőrként dolgoztak, több olasz filmben: az 1968-as Non cantare, spara filmben Fiorella Lucia Mannucci színésznő dublőre volt.[4] Kaszkadőre volt emellett Monica Vittinek, az 1971-es Vadászat fimben pedig Candice Bergen kaszkadőrje.

A zenei életben 1968-ban debütált, amikor részt vett a Castrocaroi Fesztiválon, nem aratott győzelmet, ám a fesztivál után sikerült lemezszerződést kötnie. A Ho saputo che partivi/Le ciliegie kislemezzel debütált.[5]

1970-es évekSzerkesztés

1970-ben megismerte Memmo Foresit akivel lemezszerződést kötött az It nevű kiadónál, ebben az évben jelent meg Mi gira la testa/Ore sei kislemeze. 1972-ben az RCA kiadóval kötött szerződést, ahol kiadták Ma quale sentimento/Che cos'è kislemezét és első nagylemezét is Mannoia Foresi & co. címen. Az 1974-ben megjelent Ninna Nanna/Rose című kislemezről a Rose dal egy sorát cenzúrázni kellett, mert a szüzesség elvesztéséről énekelt. 1976-ban a Dischi Ricordi kiadóval kötött szerződést 3 kislemez megjelentetésére: 1976-ban Piccolo/Che sete ho, 1977-ben Tu amore mio/Viva és 1978-ban Scaldami/Cover Girl című kislemezek jelentek meg.[5]

1980-as évekSzerkesztés

1981-ben szerepelt először Sanremói dalfesztiválon Caffé nero bollente dalával, aminek szövegét Mimmo Cavallo és Rosario De Cola írták, a dalversenyen a 11. helyet érte el. Az ez évi Festivalbaron E muoviti un po' kislemezével szerepelt.[5]

1983-ban ismét fellépett a Fesitvalbaron, ahol a Torneranno gli angeli című dalát adta elő. A CGD kiadónál megjelent második nagylemeze Fiorella Mannoia címen, elkészítésében Mario Lavezzi énekes-dalszövegíró segített. Lavezzi olyan énekesnők sikerén dolgozott mint többek közt Loredana Bertè, Anna Oxa és Ornella Vannoni.[6]

1984-ben kötött szerződést az Ariston Recordsszal, az ez évi Sanremói dalfesztiválon énekesi pályájának egyik legismertebb dalát adta elő a Come si cambia dalt. 1985-ben és 1986-ban is részt vett a Festivalbaron: L'aiuola és Sorvolando Eilat dalokkal, amiket Mario Lavezzi és Mogol dalszövegírók írtak.

1987-ben ismét részt vett a Sanremói dalfesztiválon, amin a Quello che le donne non dicono (Amit a nők nem mondanak ki) című dalt énekelte el, amit eredetileg Fiordaliso énekesnőnek szántak. A dalt a 8. helyezést ért el és elnyerte a Kritikusok Díját. 1988-ban ismét szerepelt a fesztiválon és elnyerte újból a Kritikusok Díját a Le notti di maggio dallal, amit Ivano Fossati írt.[7]1989-ben megjelent Di terra e di vento nagylemeze. A lemez elkészítésében Ivano Fossatti mellett Enrico Ruggeri és Francesco De Gregori neves énekes-dalszövegírók is közreműködtek.

1990-es évekSzerkesztés

1992-ben megjelent I treni a vapore nagylemezén Ivano Fossatti, Francesco De Gregori és Enrico Ruggeri dolgozott. Az 1994-es Gente comune nagylemezén már Samuele Bersani is dolgozott.

1999-ben megjelent a Certe piccole voci lemezből 200 ezer példányt adtak el, így platinalemez lett belőle. A lemez tartalmazza a Sally dalt, amit eredetileg Vasco Rossi rockénekes adott elő.

2000-es évekSzerkesztés

2000-ben vendégelőadóként szerepelt a Sanremói dalfesztiválon.2001-ben megjelent Fragile nagylemezéből platinalemez lett, több mint 200 ezer eladott példány után. A lemezen Fossatin és De Gregorin kívül Fabrizio De André is dolgozott, akivel az Il Pescatore című dalát átdolgozták.

2005. június 2-án Carlo Azeglio Ciampi átadta neki az Olasz Köztársaság Érdemrendjét. Július 2-án fellépett a Live 8 római koncertjén, ahol a Sally, Clandestino és Mio fratello che guardi il mondo dalokat énekelte el.[8]

2006. november 10-én jelent Onda tropicale lemeze, amiken ismert brazil énekesek dalainak a feldolgozása hallható, és duettet énekelt Gilberto Gil, Carlinhos Brown és más brazil énekesekkel is.

 
Fiorella Mannoia az Amiche per l'Abruzzo koncerten énekeli a Quello che le donne non dicono dalát Laura Pausinivel, Gianna Nanninival, Elisával és Giorgiával.

2009. június 21-én Laura Pausini kezdeményezésére több olasz énekesnővel együtt fellépett az Amiche per l'Abruzzo jótékonysági koncerten, aminek bevételét az l'aquilai földrengés áldozatainak megsegítésére fordították. A koncerten Laura Pausinivel, Gianna Nanninival, Elisával és Giorgiával együtt énekelték el a Quello che le donne non dicono dalát.[9]

2017-ben ismét részt vett a Sanremói dalfesztiválon. Che sia benedetta (Hogy legyen áldott) című dalával bekerült a döntőbe, és a második helyen végzett.

LemezeiSzerkesztés

StúdióalbumokSzerkesztés

Élő lemezfelvételekSzerkesztés

VálogatáslemezekSzerkesztés

Cover lemezekSzerkesztés

Hangfekvése és stílusaSzerkesztés

Fiorella Mannoiának kontraalt hangja van. Az ő hangját sokan mindig is inkább férfiasnak minősítették. Hangfekvéséhez hasonló olasz női énekesek Paola Turci és Noemi énekesnők.[10]

ForrásokSzerkesztés

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. http://www.allmusic.com/artist/fiorella-mannoia-mn0000633883
  4. Gaetano Lo Presti: ADDIO A VIRGILIO SAVONA, LO ZELIG MUSICALE DEL “QUARTETTO CETRA”. gaetanolopresti.wordpress.com, 2009. augusztus 29. (Hozzáférés: 2016. december 17.)
  5. a b c Fiorella Mannoia. biografieonline.it. [2016. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 17.)
  6. MARIO LAVEZZI. narniblacksoul.com. [2016. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 17.)
  7. Sanremo 1987, quel tragico e indimenticabile festival. music.fanpage.it, 2016. február 8. [2017. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 17.)
  8. FIORELLA MANNOIA. radioairplay.fm. [2016. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 17.)
  9. Amiche per l'Abruzzo. amicheperlabruzzo.com. [2016. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 17.)
  10. FIORELLA MANNOIA: HO IMPARATO A SOGNARE SENZA STECCATI. gaetanolopresti.wordpress.com, 2010. március 20. (Hozzáférés: 2016. december 17.)