Főmenü megnyitása

Fischhof Adolf (Óbuda, 1816. december 8.Emmersdorf, 1893. március 24.) orvos

Fischhof Adolf
(Adolf Fischhof)
Adolf Fischhof.jpg
Született 1816. december 8.
Óbuda
Elhunyt 1893. március 24. (76 évesen)
Emmersdorf
Állampolgársága osztrák
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos
Tisztség osztrák birodalmi gyűlés tagja
Iskolái Bécsi Egyetem
Sírhely Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Fischhof Adolf témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Fischhof József és Löwy Rozália fia volt. Apja jómódú kereskedő volt Óbudán. 12 éves koráig gondos nevelésben részesült; ettől fogva szülei átköltöztek Pestre, sorsuk rosszabbra fordult s a 14 éves fiú leckeadással volt kénytelen szülein segíteni. Az ötödik gimnáziumi osztályban feltűnt már egy latin versével és a 6-ikban egy szapphói odájával, melyet tanulótársai ki is nyomattak és megzenésítettek. 1836-ban befejezte filozófiai tanulmányait és zsebében 10 forinttal Bécsbe ment, ahol az orvosi tudományokat hallgatta; 1844-ben szigorlatot tett, azután az ottani közkórházban másodorvos volt és 1848. március 13-án a bécsi forradalomban az általános figyelmet magára vonta, az országház előtt az ő szava volt az első szabad szó Ausztriában; a bécsi tanulók küldöttségével Pozsonyba ment. A közbiztonsági választmányban vezérszerepet vitt. Midőn a birodalmi gyűlés megalakult, ő a matzleinsdorfi kerületet képviselte és a császár visszatérése és a halálbüntetés eltörlése mellett szónokolt; augusztus 5-én, augusztus 25-én, augusztus 29-én, október 6-án és október 9-én is felszólalt különböző ügyekben, különösen a robot eltörlése s Theodor Baillet von Latour megmentése tárgyában; 1849. január 8. szintén beszélt Pinka képviselő felszólalása ellen. Képviselői működése alatt a belügyminisztériumban mint miniszteri tanácsos is volt alkalmazva és Galíciába, ahol a kolera kiütött, utazott. Később ezen állásáról lemondott. A kremsieri birodalmi gyűlés feloszlatása után (1849. március 7.) elfogták és csak háromnegyed év múlva bizonyítékok hiánya miatt engedték szabadon. Ezután orvosi gyakorlatot folytatott Bécsben. Az alkotmányos élet kezdetekor ismét a publicisztikai pályára lépett, a dualisztikus állam és a magyar kiegyezés mellett írt; utolsó nyilvános föllépése volt, amikor Ausztria érdekében a népbéke és a cseheknek a németekkel való kibékítése mellett küzdött.

MunkáiSzerkesztés

  • Oesterreich und die Bürgschaft seines Bestandes. Politische Studie. Wien, 1869.
  • A Magyarországgal folytatott kiegyezés idején a Pestere Lloydban is számos cikke jelent meg, melyekben a kiegyezési javaslatokat birálta.
  • Ungerrel együtt egy röpiratot tett közzé a magyar kérdés megoldásáról és ezenkívül még több röpirata és cikke jelent meg Bécsben.

Arcképe: kőnyomat Kriehubertől, nyomt. 1848-ban Höfelich J. Bécsben, rézmetszet (Zeitgenossen. N. F. XVII. sz. hely és év n.)

ForrásokSzerkesztés