Flavius Magnus Magnentius

Flavius Magnus Magnentius (Samarobriva, 303 – Lyon, 353. augusztus 11.) elrómaiasodott frank hadvezér.

Magnentius
Flavius Magnus Magnentius
Magnentius pénzérméje az arcképével
Római Birodalom császára
Uralkodási ideje
350. január 18. – 353. augusztus 11.
Elődje	Constans
Utódja	II. Constantius
Életrajzi adatok
Született	303 Samarobriva
Elhunyt	353. augusztus 11. Mons Seleucus
Testvére(i)	Decencio
Házastársa	Iustina
A Wikimédia Commons tartalmaz Magnentius témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A Római Birodalom 337 szeptemberében. Constantinus három fia – II. Constantinus, Constans, és II. Constantius – egymás között osztotta fel a birodalmat. II. Constantinus a nyugati provinciákat örökölte, Galliát, Britanniát és Hispániát. Constans Itália, Illyricum, az afrikai provinciák és Macedónia felett uralkodott, míg II. Constantius a birodalom keleti felét kapta. Ezeken kívül mostohatestvére, Dalmatius hasonló nevű fiának és idősebb Dalmatius öccsének, Hannibalianus hercegnek is juttatott egy-egy országrészt.

Vetranio pénzérméje

I. Constantinus római császár császár 337. május 22-én bekövetkezett halála után három fia – II. Constantinus, Constans, és II. Constantius – egymás között osztotta fel a birodalmat. Magnentius testőrparancsnok volt és Constantinus császár harmadik fiának Constans császárnak a zsoldjában állt. Constanst, mint zsarnokot és kéjencet katonái megvetették és a katonák lázadása elől, ami Galliában tört ki, menekülnie kellett, útközben azonban Magnentius, aki a testőrség vezetője volt, 350-ben meggyilkolta. Ezután Magnentiust 350. január 18-án a galliai Augustodunumban császárrá kiáltották ki. Magnentius pogány volt. Azonnal engedélyezte a betiltott éjszakai áldozatokat és gyorsan megszerezte a még túlnyomórészt pogány arisztokrácia támogatását. Ugyanakkor az érméi hátlapjára egy nagy krisztogramot veretett, amivel a keresztényeket sikerült megnyugtatnia.

Constans halálának hírére Illyricumban az illíriai csapatok parancsnoka, Constantius nővére, Constantina kérésése Vetranio császárrá kiáltotta ki magát. Constantius először elfogadta Vetraniót uralkodótársnak, ám 350. december 25-én a társuralkodók közös beszéde alkalmával a légiók előtt megfosztotta őt a császári bíbortól. Életét megkímélte, ami az ilyen aktusoknál nem jellemző.

A kedvezőtlen hírek miatt II. Constantinus félbeszakította a perzsák elleni hadműveleteit, és Illíriába sietett. Vetranio a seregével együtt csatlakozott hozzá, akit lemondatott, kárpótlásként azonban tisztes nyugdíjat adott neki. Az összecsapásra készülő ellenfelek mindketten caesart neveztek ki. Magnentius frank rokonát, Magnus Decentiust a Rajnához, II. Constantius pedig unokatestvérét, a 337. évi vérengzés egyik túlélőjét, Flavius Constantius Gallust Antiochiába, akihez Constantina nővérét is hozzáadta. Constantius ezután a trónbitorló Magnentius ellen vonult, aki közben magához ragadta a római birodalom összes tartományait, egészen az illír határig.

A mursai csata

Magnentius a Constantius császárral folytatott harcban a Mursa (a mai Eszék) melletti véres csatát 351. szeptember 28-án elvesztette.

A mons seleucusi csata

Amikor két évre rá 353-ban a mons seleucusi csatában ismét megverték, felakasztotta magát Lyonban.

Források

• Magnentius. A Pallas nagy lexikona. (Hozzáférés: 2011. július 15.)

Külső források

• An Online Encyclopedia of Roman Emperors - Magnentius (350-353 A.D) and Decentius (351-353 A.D.)

Elődei: Flavius Sergius és Flavius Nigrinianus

Consul 351 collega: Gaiso (nyugat, keleten nincs consul)

Utódai: Decentius és Paulus (nyugat) és II. Constantius és Gallus (kelet)

Elődei: Decentius és Paulus (nyugat) és II. Constantius és Gallus (kelet)

Consul 353 collega: Decentius (nyugat) II. Constantius és Gallus (kelet)

Utódai: II. Constantius és Gallus

Előző uralkodó: Constans

Római császár 350–353

Következő uralkodó: II. Constantius