Wikipédia

Florence Welch

angol zenész, énekes, zeneszerző

Florence Leontine Mary Welch[1] (1986. augusztus 28.–)[2][3][4] angol zenész, énekes és zeneszerző, aki a Florence and the Machine nevű angol indierock-zenekar énekeseként vált híressé. A zenekar bemutatkozó albuma, a Lungs, 2009-ben jelent meg. 2010. január 17-én a lemez első helyre került az Egyesült Királyság lemezlistáján, miután 28 egymást követő héten is szerepelt rajta. A zenekar második albuma, a Ceremonials, 2011 októberében jelent meg, és az első helyen debütált az Egyesült Királyságban, míg az Egyesült Államokban a 6. helyen.

Florence Welch
Életrajzi adatok
Születési névFlorence Leontine Mary Welch
Született1986. augusztus 28. (37 éves)
Camberwell, London, England
SzüleiEvelyn Welch
Iskolái
Pályafutás
MűfajokIndie rock, barokk pop, art rock, indie pop, Soul
Aktív évek2007-jelen
Híres dalShake It Out, Dog Days Are Over
EgyüttesFlorence and the Machine
Hangszerének, zongora, dob, hárfa, gitár
Hangalt
TevékenységZenész, énekes, zeneszerző
KiadókIsland
Florence Welch weboldala
Együttesének weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Florence Welch témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gyermekkora és korai karrierje szerkesztés

Camberwellben született a szatíraíró Craig Brown[5] unokahúgaként, és a The Daily Telegraph egykori szerkesztő helyettesének, illetve a Daily Mail karcolatírójának, Colin Welchnek unokájaként.[6] Édesanyja Evelyn Welch, amerikai professzor, akinek a reneszánsz művészet a fő tárgya, és a londoni King's College Művészet és Tudományok karának aligazgatója.[7] Édesapja Nick Welch, egy hirdetési cég igazgatója.[5] A brit apától eredeztethető a rock and roll szeretete a családban: húszas éveiben London nyugati végében élt, ahol gyakran eljárt a Heathcote Williams által szervezett Squatters’ Ballra, ahol a The 101ers rendszeresen fellépett.[8] Apja hatására Florence is inkább Ramones-t hallgatott, mint Green Day-t.[8] Evelyn ugyanakkora hatással volt rá, de ő teljesen másképpen. Tinédzser korában egyszer ellátogatott édesanyja egyik órájára, ami mély benyomást gyakorolt rá. „Arra törekszem, hogy valami hasonlót hozzak össze, csak zenében. Remélem, hogy a zenéimben feltűnő nagy témák – szex, halál, szerelem, erőszak – még mindig az emberiség történelméhez fognak tartozni 200 év múlva” – magyarázta.[8]

Florence a Thomas's London Day Schoolban tanult, majd az Alleyn's Schoolban, Délkelet-Londonban, ahol jó tanuló volt.[1] Welch gyakran került bajba az iskolában rögtönzött éneklései miatt.[1] Welchet diszlexiával és dyspraxiával diagnosztizálták.[9] Később híressé válásának hatására meg kellett küzdenie a depresszióval is.[10] Florence a Camberwell College of Arts főiskolán tanult, mielőtt még abbahagyta a tanulást, hogy zenei pályafutására koncentrálhasson.[1] Tízéves korában Welch tanúja volt nagyapja és anyai nagyanyja (aki szintén művészettörténész volt) egészségének leromlásának; nagyanyja öngyilkos lett, amikor Florence 14 éves volt.[1] Nagyszülei halála után Florence elragadtatása erősödött a terror és végzet iránt. Amikor Welch 13 éves volt, ő és az anyja átköltözött a szomszédhoz, akinek három tizenéves gyereke volt. Welch a következőt nyilatkozta erről: „Briliánsan kijöttünk egymással, de valójában egy rémálom volt. Általában a szobámban maradtam, és táncoltam.”[11]

Zenei pályafutása szerkesztés

Korai évek szerkesztés

Welch állítása szerint „A Florence and the Machine úgy indult, mint egy személyes vicc, ami kicsúszott a kezünkből. Zenéket írtunk a barátommal, akit Isabella Machine-nek neveztem, számára pedig Florence Robot voltam. Még akkor sem volt nevünk, amikor már csak fél óra volt hátra az első fellépésünkig, szóval azt mondtam: »Oké, akkor mi leszünk Florence Robot/Isa Machine«. Ekkor még nem tudtam, hogy a név hosszúsága később az őrületbe fog kergetni.”[1][12] 2006-ban Welch kis londoni helyeken lépett fel Summersszel Florence Robot/Isa Machine néven, és lassan felkeltették az emberek figyelmét.

2007-ben Welch egy Ashok nevű zenekarral készített felvételeket, és meg is jelent egy albumuk Plans címmel a Filthy Lucre/About Records kiadónál. Ez az album tartalmazta a későbbi sikerszámot a „Kiss with a Fist”-et, aminek ekkor még „Happy Slap” volt a címe.[13] Aláírt egy szerződést az Ashokkal, de úgy érezte, hogy ez nem a megfelelő együttes számára, így felmondta a megállapodást.[1] A Florence and the Machine-t Mairead Nash kezdte menedzselni (a Queens of Noize nevű DJ-duó tagja), aki úgy döntött, hogy felkarolja Florence-et, amikor találkozott egy klub vécéjében a részeg énekesnővel,[1][9] aki épp Etta James 1962-es dalát, a „Something's Got a Hold on Me”-t énekelte.[5]

2008–jelen: Florence and the Machine szerkesztés

A Florence and the Machine bemutatkozó albuma, a Lungs, 2009. július 6-án jelent meg az Egyesült Királyságban. Az album hivatalosan egy fellépés keretében jelent meg a Rivoli Ballroomban, Délkelet-Londonban. Az album első lett az Egyesült Királyságban és második Írországban. 2009. augusztus 6-ig több mint 100 000 lemezt adtak el csak az Egyesült Királyságban, és augusztus 10-ig már öt hete volt második az eladási listákon.[14][15] Miután 2009. július 25-én letölthetővé tették az Egyesült Államokban, az album a 17. helyre került a Billboard „Heatseekers Albums” listáján,[16] és végül az első helyet is elérte.[17] Az album fizikailag október 20-án jelent meg az Egyesült Államokban, az Universal Republic kiadásában.[18] Az album producerei James Ford, Paul Epworth, Steve Mackes és Charlie Hugall voltak.[19]

 
Florence a Berkeley Greek Theaterben énekel a Lungs turnéján 2011-ben

Welch énekelt David Byrne és a Fatboy Slim 2010-es albumán, a Here Lies Love-on, ami Imelda Marcos tiszteletére készült.[20] 2011 januárjában Welch Drake-kel dolgozott együtt.[21]

Az együttes második albuma, a Ceremonials, 2011. október 31-én jelent meg. Első helyen debütált a UK Albums Charton, és második helyen az amerikai Billboard 200 listán.[22][23] 2012 január 12-én a Florence and the Machine-t két Brit Awards-díjra is jelölték. A díjátadót 2012. február 12-én tartották a londoni O2 Arénában.[24] 2012. április 26-án az együttes kiadta a „Breath of Life” című számot, amit a Hófehér és a vadász filmzenéjének készítettek.[25][26] 2012. július 5-én megjelent az ötödik kislemez a lemezről, ami a „Spectrum (Say My Name)” remixe volt. A skót Calvin Harris feldolgozása az együttes első dala volt, ami az Egyesült Királyságban listavezető lett.[27] Florence azt nyilatkozta akkor, hogy izgalommal várja a harmadik album felvételét, amit valószínűleg 2012 szeptemberének végén kezdenek el rögzíteni, amint az együttes befejezi a turnézást.[28]

2012. október 12-én megjelent Harris „Sweet Nothing” című kislemeze, amit Florence közreműködésével rögzített, és rákerült a 18 Months című albumra is. A dal első helyen debütált a Brit kislemezlistán, ezzel ez lett a második közös listavezető daluk.[29] A „Sweet Nothing” Írországban szintén első, míg Ausztráliában és Új-Zélandon második lett. A „Sweet Nothing” Ausztráliában platina minősítést kapott.

Stílusa szerkesztés

Welch mezzoszoprán hanggal bír. Hangterjedelme C♯3-B6 közötti, azaz összesen 3 oktáv és 6 hang.[30][31] Florence Welchet olyan énekesekhez hasonlítják, mint Kate Bush,[32][33] Siouxsie Sioux,[32][33] PJ Harvey,[32] és Björk.[33] Egy interjúban Florence azt nyilatkozta, hogy Grace Slick van rá legnagyobb hatással.[34] A Florence and the Machine stílusát „sötétnek, robusztusnak és romantikusnak” jellemezték.[32] A zenéjük a „klasszikus soul és a letisztult angol art rock keveréke”.[32] Welch állítása szerint a dalszövegei leginkább reneszánsz művészekhez köthetők: „Mi ugyanazokkal a dolgokkal foglalkozunk, mint amivel ők foglalkoztak – szerelem és halál, idő és fájdalom, pokol és mennyország”.[35] 2008-tól Welch Stuart Hammonddal járt, egy irodalmi szerkesztővel; átmeneti szakításuk inspirálta a Lungs dalainak nagy részét.[36]

Imázs szerkesztés

Öltözködési stílusáról azt nyilatkozta Florence, hogy „Színpadon olyan a megjelenésem, mintha Lady Shalott és Ophelia találkozna... egy rémisztő gót denevérnővel keverve. De a való életben pedáns vagyok”.[37] Welch névjegyévé vált vörös haja (bár eredeti hajszíne barna)[38][39] és a stílusa, amit merésznek, de egyben hanyagnak jellemeznek. Tizenéves korában gyakrabban olvasott divatmagazinokat, mint zenei magazinokat. Zenei karrierjének kezdetén fiúsan öltözködött. 2011-ben a Gucci öltöztette őt a nyári turnéján és a Chanel divatbemutatján a Párizsi Divatheteken.[40] Welch stílusának mentoraiként az 1970-es transzvesztita színtársulatot, a The Cockettest és a francia énekest, Françoise Hardy-t nevezte meg.[41] Welchre a Fleetwood Mac énekese, Stevie Nicks is hatással volt mind zeneileg, mind a divatot illetőleg. A Huffington Post az alábbiakat idézte tőle: „Egészen a megszállottja vagyok Stevie Nicksnek, a stílusától kezdve a hangjáig. Szeretem nézni őt és régi fellépéseit a YouTube-on; ahogy mozog, és úgy általában mindent”. Welch-et néha látni lehet koncertjein a Nicks által elhíresült hullámos ruhákban. A Sweet Nothing című dal klipjének elején Florence férfinek van öltözve, és később, ahogy leveszi a ruhákat, női megjelenése lesz.[42]

Magánélete szerkesztés

2008-tól Welch Stuart Hammonddal járt, egy irodalmi szerkesztővel; átmeneti szakításuk inspirálta a Lungs dalainak nagy részét.[36] Florence azt nyilatkozta erről, hogy „Kérte, lehetőleg ne beszéljek az esetről. Vicces ezután erről énekelni.”[14] 2011-ben a pár hírül adta, hogy közös megállapodás alapján szakítottak, mivel sok konfliktusuk volt karrierjüket illetőleg. Ez a szakítás szolgált alapanyagul a Florence and the Machine második albumához, a Ceremonials-hoz.[43]

Diszkográfia szerkesztés

 Bővebben: Florence and the Machine-diszkográfia

Közreműködő előadóként szerkesztés

Kislemez Év Elért listahely Minősítés Album
UK AUS BEL (FL) CAN DEN GER IRL NZ SWE SWI US
"Here Lies Love"
(David Byrne & Fatboy Slim, közreműködik Florence Welch) 		2010 — — — — — — — — — — — Here Lies Love
"Sweet Nothing"
(Calvin Harris, közreműködik Florence Welch) 		2012 1 2 80 15 10 19 1 2 53 36 10 18 Months

Közreműködés albumokon szerkesztés

Cím Év Album
"I Come Apart"
(ASAP Rocky, közreműködik Florence Welch) 		2013 Long. Live. ASAP

Filmes szereplések szerkesztés

Források szerkesztés

  1. ↑ a b c d e f g h Patterson, Sylvia. „Behind the success of Florence and the Machine”, The Sunday Times, Times Newspapers, 2009. szeptember 20. (Hozzáférés: 2010. március 7.)  mirror Archiválva 2013. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. ↑ Florence And The Machine open Reading Festival with secret birthday gig. NME. IPC Media, 2009. augusztus 28. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  3. ↑ Florence Welch. Glamour. Condé Nast Publications. [2013. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  4. ↑ Gannon, Louise. „'The only time my dad worried about me was when Pete Doherty proposed': The world according to Florence Welch”, Daily Mail, Mail Online, 2010. augusztus 14. (Hozzáférés: 2011. június 18.) 
  5. ↑ a b c Ryan, Francesca. „Florence and the Machine interview: sound and vision”, The Daily Telegraph, Telegraph Media Group, 2009. június 4. (Hozzáférés: 2010. május 2.) 
  6. ↑ http://www.dailymail.co.uk/debate/article-2043091/Jonathan-Aitken-Disgraced-MP-event-convicted-drug-dealer.html
  7. ↑ New Vice-Principal for Arts & Sciences at King's. King's College London. (Hozzáférés: 2013. január 22.)
  8. ↑ a b c Odell, Mike (2010. May). „Florence Attacks!”. Q (286), 46–52. o, Kiadó: Bauer Media Group.  
  9. ↑ a b Hussey, Patrick: Interview: Florence & The Machine. Run Riot, 2008. május 15. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
  10. ↑ Florence: My Meltdown. Sky Living HD. BSkyB, 2010. március 23. (Hozzáférés: 2011. március 14.)
  11. ↑ Brinton, Jessica. „Florence and the Machine: Wild at Heart”, The Sunday Times, Times Newspapers, 2009. május 31. (Hozzáférés: 2009. június 2.) 
  12. ↑ Bell, Sean: A piece of my mind: Florence Welch of Florence and the Machine. The Herald. Herald & Times Group, 2009. július 26. (Hozzáférés: 2010. március 6.)
  13. ↑ Parkin, April: Ashok – 'Plans' (Filthy Lucre). Gigwise. Giant Digital, 2007. április 4. [2018. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  14. ↑ a b INTERVIEW: Florence and the Machine. Yorkshire Evening Post. Yorkshire Post Newspapers, 2009. augusztus 6. [2013. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
  15. ↑ Sexton, Paul: Michael Jackson Extends U.K. Album Chart Run, Tinchy Stryder Notches Second Top Single. Billboard. Prometheus Global Media, 2009. augusztus 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)
  16. ↑ Heatseekers Albums – Week of July 25, 2009. Billboard. Prometheus Global Media. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  17. ↑ Florence + the Machine Album & Song Chart History – Heatseekers Albums. Billboard. Prometheus Global Media. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  18. ↑ Tartanella, Emily: Florence and the Machine: Lungs. PopMatters, 2009. július 7. (Hozzáférés: 2009. július 12.)
  19. ↑ Rey, Benedicte: Florence + The Machine: the voice that bewitched pop. AFP. Google News, 2009. november 16. [2010. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 17.)
  20. ↑ Brown, Helen. „Here Lies Love: David Byrne and Fatboy Slim, CD review”, The Daily Telegraph, Telegraph Media Group, 2010. április 1. (Hozzáférés: 2010. április 8.) 
  21. ↑ Perpetua, Matthew: Drake to Collaborate With the xx and Florence and the Machine. Rolling Stone. Wenner Media, 2011. január 13. (Hozzáférés: 2011. január 17.)
  22. ↑ Florence and the Machine album takes number one. BBC News Online, 2011. november 7. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  23. ↑ Caulfield, Keith: Justin Bieber's 'Mistletoe' Brightens Billboard 200 With No. 1 Debut. Billboard. Prometheus Global Media, 2011. november 9. (Hozzáférés: 2012. március 17.)
  24. ↑ Brit awards 2012: nominations in full. The Guardian, 2012. január 12. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
  25. ↑ Florence And The Machine debut new song 'Breath Of Life'. NME. IPC Media, 2012. április 26. (Hozzáférés: 2012. április 28.)
  26. ↑ Bell, Crystal: Florence And The Machine, 'Breath Of Life': Singer Releases New 'Snow White And The Huntsman' Track (AUDIO). The Huffington Post, 2012. április 26. (Hozzáférés: 2012. április 28.)
  27. ↑ Saunders, Louise: Worth the wait! Florence and the Machine score first ever UK number one single with Spectrum (Say My Name). Daily Mail, 2012. július 16. (Hozzáférés: 2012. július 18.)
  28. ↑ Florence Welch: 'My live shows are like an exorcism'. NME. IPC Media, 2012. július 31. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
  29. ↑ Calvin Harris & Florence Welch’s 'Sweet Nothing' debuts at UK No.1: Pressparty
  30. ↑ The Range Place
  31. ↑ YouTube link
  32. ↑ a b c d e Rosen, Jody: Ceremonials. Rolling Stone. Wenner Media, 2011. november 15. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
  33. ↑ a b c Simpson, Dave: Florence and the Machine: Lungs. The Guardian, 2009. július 3. (Hozzáférés: 2011. november 15.)
  34. ↑ Grier, Amy: Florence Welch – My London. Evening Standard, 2009. július 30. (Hozzáférés: 2012. március 17.)
  35. ↑ Visionary Vixen. Los Angeles Times Magazine. Los Angeles Times Communications, 2011. január 3. (Hozzáférés: 2013. március 11.)
  36. ↑ a b Whiteley, Jessica: Florence Welch: Splitting from my man was so painful. NOW. IPC Media, 2010. június 25. (Hozzáférés: 2010. augusztus 17.)
  37. ↑ Marcus, Laura: Style Idol: Florence Welch. Venus Zine, 2010. augusztus 9. [2012. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.)
  38. ↑ de Burca, Demelza. „Red hot; Fiery look that top stars are rooting for”, Daily Mirror, 2011. február 4. 
  39. ↑ Absolute Radio interview 4 February 2009
  40. ↑ Ellison, Jesse: Florence's Dark Side of Fame Newsweek 23 October 2011. The Daily Beast. The Newsweek Daily Beast Company, 2011. október 23. [2011. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
  41. ↑ Florence Welch's Fashion: 'It's Not Inner Turmoil. It's Total Escapism' Billboard 4 October 2011. Billboard.com. (Hozzáférés: 2011. november 21.)
  42. ↑ Edgar, Michelle. „Behind the Scenes with Florence and The Machine: Music Unites Interviews Florence Welch”, Huffington Post, 2011. május 25. 
  43. ↑ Jesse Ellison: Florence's Dark Side of Fame Newsweek. Thedailybeast.com, 2011. október 23. [2011. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 21.)
  44. ↑ ARIA Charts > Accreditations > 2012 Singles. Australian Recording Industry Association. (Hozzáférés: 2012. szeptember 11.)
  45. ↑ RIANZ Top 40 Singles. Recording Industry Association of New Zealand. [2011. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 7.)
  46. ↑ Gold & Platinum. Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége, 2013. január 31. (Hozzáférés: 2013. január 31.)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Florence Welch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Florence_Welch&oldid=27004558”