Fock Jenő

(1916–2001) magyar szocialista politikus

Fock Jenő (Budapest, 1916. május 16.Budapest, 2001. május 22.) magyar szocialista politikus, 1967-től 1975-ig a Minisztertanács elnöke. Elsősorban arról ismert, hogy miniszterelnöksége idején zajlott az új gazdasági mechanizmus bevezetése, melynek kidolgozásában a Kállai-kormány miniszterelnök-helyetteseként ő maga is részt vett.

Fock Jenő
1972-ben
1972-ben
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 10. elnöke
Hivatali idő
1967. április 14. – 1975. május 15.
Előd Kállai Gyula
Utód Lázár György

Született 1916. május 16.
Budapest
Elhunyt2001. május 22. (85 évesen)
Budapest
Párt Magyar Szocialista Munkáspárt

Foglalkozás politikus

Díjak Grand Cross of Honor for Services to the Republic of Austria (1970)
A Wikimédia Commons tartalmaz Fock Jenő témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

Fock Jenő géplakatos és Kohn Margit (1894–1947)[1] gyermekeként született.[2] Apja tagja volt a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak és a kommün alatti szerepvállalásáért nyolc hónap fogságot szenvedett, majd 1940-ben 14 hónap börtönre ítélték.

1931-ben csatlakozott a szakszervezeti ifjúsági mozgalomhoz és a következő évtől részt vett az illegálisan működő Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége és a Vörös Segély munkájában. Ugyanebben az évben tagja lett az MSZDP-nek. 1939-ben behívták katonai szolgálatra. 1940-ben letartóztatták és az SZDP-n belüli kommunista szervezkedésért három év fegyházat kapott. 1944-ben megszökött alakulatától és a szovjet csapatok megérkezéséig Pesten bujkált. 1945 elején belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1955 és 1957 között a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) titkára volt. 1957 és 1961 között az MSZMP KB titkára, 1961–67 között miniszterelnök-helyettes. 1967-től 1975-ig a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Kormányfőként az ő nevéhez fűződött az új gazdasági mechanizmus bevezetése. A reformok híveivel, Aczél Györggyel, Fehér Lajossal és Nyers Rezsővel együtt állították félre: 1975. május 15-én nyugdíjazták. Az MSZMP KB tagja 1956-tól, a Politikai Bizottság tagja 1957–80 között. 1980. április 25-től 1989. december 15-ig a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) elnöke volt.

A rendszerváltást követően elvonultan élt. Otthonában hunyt el.

Műve szerkesztés

  • Alkalmazzuk bátran a kongresszusi verseny tapasztalatait; Budapest Ny., Bp., 1951 (Magyar Technika kis könyvtára)
  • Gazdaságpolitikánk néhány kérdése és a hároméves terv; Kossuth, Bp., 1958 (Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiája)
  • Biszku Béla–Fock Jenő–Kállai Gyula: Az SZKP 21. kongresszusáról; Kossuth, Bp., 1959 (Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiája)
  • A magyar népgazdaság a szocializmus építésének útján; Kossuth, Bp., 1963
  • A Lengyel Egyesült Munkáspárt 4. kongresszusa. 1964. jún. 15-20. Wladyslaw Gomulka beszámolója, Nyikolaj Viktorovics Podgornij és Fock Jenő beszéde; Kossuth Bp., 1964
  • A reform: eszköz, a dolgozók jobb élete: cél. Az Országgyűlés 1967. júl. 12-14-i ülésszakának anyagából; Fock Jenő, Nyers Rezső beszédeivel; Kossuth, Bp., 1967
  • Népgazdaságunk helyzete és időszerű kérdései; in: Országos Agitációs és Propaganda Tanácskozás. 1970. febr. 5-7.; Kossuth, Bp., 1970
  • A szocializmus építésének gazdaságpolitikája. Beszédek és cikkek 1963–1972; Kossuth, Bp., 1972
  • A Portugál Kommunista Párt 9. kongresszusa Lisboa , 1979. május 31–június 3.; beszámoló Alvaro Cunhal, hozzászólás Fock Jenő, ford. Árkus István; Kossuth, Bp., 1979

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés


Elődje:
Kállai Gyula
Magyarország miniszterelnöke
1967–1975
 
Utódja:
Lázár György