Fodor Ferenc (geográfus)
Fodor Ferenc (Tenke, 1887. március 5. – Budapest, 1962. május 23.)[4] geográfus, kartográfus-történész.
| Fodor Ferenc | |
| Született | 1887. március 5.[1] Tenke |
| Elhunyt | 1962. május 23. (75 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Fenczik Vira (h. 1913–1962) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1910) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (6/16-1-51/52)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésFodor Ferenc és Ivánka Etelka gyermekeként született a Bihar vármegyei Tenkén.
1910-ben a Budapesti Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet, majd 1911-től 1919-ig a karánsebesi főgimnázium tanára volt.
1920-ban egyetemii magántanár és Teleki Pál mellett adjunktus volt a budapesti közgazdasági egyetemen, 1928-ban egyetemi tanár, 1940-1946 között pedig tankerületi főigazgató. Gazdasági, tájföldrajzi, vízrajzi, kartográfia-történeti tanulmányok és monográfiák szerzője. Teleki Pál munkatársa volt néprajzi és gazdasági térképei szerkesztésében.
Felesége Fenczik Vira volt, akit 1913-ban Ungváron vett nőül.
Munkássága
szerkesztésFő területe a gazdaság-tájföldrajz volt. Idősebb korában nagy jelentőségű térképészettörténeti munkásságot fejtett ki, mellyel áttekinthetővé vált a hazai térképészet korai anyaga. Tájföldrajzi, tájtörténeti munkái maradandó értéket rejtenek, néprajzi vonatkozásai gazdagok, melyek jelentős hatással voltak a kortárs etnográfusokra.
Főbb művei
szerkesztés- Magyarország gazdasági földrajza (Budapest, 1924)
- Szülőföld és honismeret (Budapest, 1926)
- A Szörénység tájrajza (Budapest, 1930, az MTA dicséretével kitüntetett munka)
- Egy palócfalu (Nagyvisnyó) életrajza (Budapest, 1930)
- A Jászság demográfiája a XVII. században (Budapest, 1934)
- Adatok a magyar gyepük földrajzához. Hadtörténelmi Közlemények 1936, 113-144
- Magyar föld, magyar élet (Budapest, 1937)
- Az elnemsodort falu (Tenke-Bélfenyér) (Budapest, 1940)
- A Jászság életrajza (Budapest, 1942 az MTA Serbán-díjával és az Akadémiai emlékéremmel jutalmazott mű)
- Egy magyar táj asszimiláló ereje. In: Temesy Győző (szerk.) 1944: Földrajzi zsebkönyv 1944. Budapest, 103-113.
- A magyar térképírás (1952–1954)
- Az "Institutum Geometricum" (Budapest, 1954)
- A magyar kéziratos vízrajzi térképek katalógusa 1867-ig (I–III. Budapest, 1954–1956)
- A magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben végzett felmérései és azok eredményei (Budapest, 1957. az MTA által jutalmazott pályamunka).
- A magyar földrajztudomány története. (Az eredeti kézirat alapján sajtó alá rendezte Dövényi Zoltán MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2006)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XI. kerületi állami halotti akv. 464/1962. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 5.)
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. ISBN 963-05-1287-4
- Földrajzi Értesítő 2007. LVI. évfolyam 1–2. füzet, 136-139. old.
