Fodor István (villamosmérnök, 1856–1929)
Fodor István János (Etienne de Fodor) (Pozsony, 1856. november 8.[3] – Budapest, 1929. november 5.)[4] villamosmérnök, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület alapító tagja, a Budapesti Általános Villamossági Rt. igazgatója, Edison, és Puskás Tivadar munkatársa.
| Fodor István | |
 | |
| Fodor István | |
| Született |
1856. november 8.[1] Pozsony |
| Elhunyt |
1929. november 5. (72 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |
magyar  |
| Szülei | Fodor Ambrus Gottl Róza |
| Foglalkozása | villamosmérnök |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fodor István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete Szerkesztés
Fodor István családja szűkös anyagi viszonyok között élt, ezért csak az alsó reáliskolát tudta elvégezni. A napi munka mellett szorgalmasan képezte magát, műszaki tanulmányokat folytatott, és nyelveket tanult. Céljainak és gondolatainak az Edison-találmányok szabtak irányt. 1880-ban Párizsba utazott, tanulmányait a Gramme és Jablochkoff műhelyben folytatta, ahol a szükséges gyakorlati ismereteket elsajátította. Edisonnal Puskás Tivadar révén került kapcsolatba, aki akkor Párizsban élt és Edison európai érdekeit képviselte. Edison, aki kizárólag a villamos világítás megoldásával foglalkozott, alkalmazta Fodort. Az Edison cég az 1881. évi párizsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon kívánta bemutatni az izzólámpás városi világítási rendszert. Puskás és Fodor együtt dolgozott a kiállítás előkészítésén.
Az 1881. augusztus 1-jén megnyitott bemutató átütő sikert hozott. Üzembe helyezték, az akkor óriásnak számító 125 lóerős Edison-dinamót, melyről a szakma, mint világcsodáról beszélt. Ez volt a híres Jumbó, melyet Puskás a Barnum cirkusz elefántjáról nevezett el. A világítási eszközök gyártói a kiállítás mellett is versenyezhettek egymással. Az intéző bizottságában helyet kapott Charles Garnier is, a párizsi Nagyopera világhírű építésze, aki aggódva látta a gázvilágítás káros hatását remekműve értékeiben. Elérte, hogy több világítási rendszer egyidejű kipróbálása magában az Operaházban történjen meg. Az Edison-rendszer számára a „foyer du public” elnevezésű 54 méter hosszú, 13 méter széles, 18 méter magas termet jelölték ki. Az Operaház sarkán felállított fabódékban helyezték el a dinamókat. Az 1881. október 18-án lefolytatott kísérlet bebizonyította az ívlámpák alkalmatlanságát, és Edisonék teljes győzelmét hozta.
Ez volt az izzólámpákkal való világítás első nagy sikere Európában. A siker meghozta a rendeléseket: Gare de Strasbourg főépületének világítására került sor. Hamburgban lerakatot alapítottak, majd Antwerpenben létesült fióktelep, melynek vezetésével Fodort bízták meg. Egyidejűleg irányította a Belgiumban és Hollandiában a szerelési munkákat, majd visszahívták Franciaországba, ahol az Ivri sur Seine-ben létesülő gyártelep felszerelését, beüzemelését irányította. Ezután Oroszország következett. 1882-ben Szentpéterváron több ipari létesítmény mellett a cári luxusjacht, és az uralkodói palota egy részének világítására is sor került. 1885-ben Magyarországon is dolgozott, Diószegen egy cukorgyárban, majd kiment Tirolba, Grenoblébe, majd Észak-Afrikában is megfordult.
Tapasztalatait a Bécsben megjelent 1885-ben kiadott „Das Glühlicht” könyvében foglalta össze. Athénben a város villanytelepének építését irányította, itt alkalmaztak először - Fodor javaslatára - hármas vezetékrendszert, majd 1889-ben Fodor vezetésével kezdett meg működni. Fodor István írta az első európai elektromos hegesztési szakkönyvet, mely 1892-ben jelent meg Az elektromos hegesztés és forrasztás címmel. 1893-ban megoldotta a Korinthoszi-csatorna világítását. A tervezésbe, és kivitelezésbe megpróbálta bevonni a Ganz céget is, de ez Edison váltakozóáram-ellenessége miatt meghiúsult, így Fodor kénytelen visszatérni a megszokott Edison-rendszerhez. A görög király a Megváltó-rend lovagkeresztje kitüntetéssel jutalmazta. Rövid Törökországi munka után hazahívták Magyarországra. A Budapesti Általános Villamossági Rt. igazgatója lett 1894-ben. A BÁV Rt.-nek szüksége volt egy nagy tapasztalattal rendelkező, nemzetközi tekintélyű szakemberre az egyenáramú villamosítás terén, mivel az 1893-ban megindult közcélú áramszolgáltatás terén komoly hátrányba került a Magyar Villamossági Rt.-vel szemben.
Fodor több, mint két évtizedes céltudatos tevékenységének eredményeként alakult ki a BÁV Rt. mintaszerű egyenáramú rendszere. 1909-ben a BÁV Rt. saját költségére felszerelt 38 darab ívlámpából álló utcai közvilágítást a Rákóczi útnak a Múzeum körút és Erzsébet körút közötti szakaszán. A közmegelégedésre elvégzett munka után 1911-ben a Teréz, Erzsébet, József, Ferenc körutakon, Andrássy úton, Kossuth Lajos utcában, 1912-ben a Városligetben építették ki a közvilágítást. Fodor 1918-ig állt a Társaság élén. A Székesfőváros élt megváltási jogával, a rendszer Budapest Székesfőváros Elektromos Művei tulajdonába került, és Fodor műszaki tanácsadóként működött tovább. Az egyenáramú áramszolgáltatás 1962-ig működött. Fodor hosszú betegség után hunyt el 1929-ben Budapesten.
Tudományos tevékenysége Szerkesztés
- Das Glühlicht című könyve (Bécs, 1855) volt az első izzólámpa-világításról írott könyv.
Számos elektrotechnikai, általános műszaki és közgazdasági könyvet, tanulmányt írt, előadásokat tartott. Könyvei főleg német nyelven Bécsben jelentek meg. Magyar nyelven: „A füstnélküli város és ipar” (1907).
Elismerése Szerkesztés
- Ferencz József várkonyi előnévvel, nemességgel ismeri el.
- Magyar királyi udvari tanácsos címet kap.
- Ferencz József rend középkeresztje kitüntetés
- Görögország: Megváltó-rend lovagkeresztje kitüntetés
- 1911-ben eszményképét (Edisont) Budapesten, majd Pozsonyban is vendégként üdvözölhette. A látogatás megszervezése kizárólag Fodor érdeme. Az eredeti körút Bécsig volt tervezve, de Fodor meggyőzte, hogy érdemes néhány napos látogatás keretében megismerkednie Magyarországgal.
| „ | Köszönöm önnek, hogy elhozott Magyarországra... Mindig becsültem és szerettem a magyarokat és ez az érzés még erősebben él mostantól a lelkemben, Fodor, ön büszke lehet a nemzetére! | ” |
| – Edison | ||
Jegyzetek Szerkesztés
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03975/04547.htm, Fodor István, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
- ↑ Születési bejegyzése a pozsonyi Szent Márton dóm keresztelési akv. 546/1856. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 3.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 2984/1929. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 3.)
Források Szerkesztés
- Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó Kht. 2005). ISBN 963 219 794 1
- Etienne de Fodor:Die elektrische Schweissung und Löthung (A. Hartleben, S. Verlag, Wien, Pest, Leipzig, 1892)
- Elektro-technische Bibliothek XLIV. Band
- Fodor István (magyar nyelven). História - Tudósnaptár. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
További információk Szerkesztés
- Fodor István (Etienne de Fodor), (magyar nyelven). mek.niif.hu. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
- Fodor István (magyar nyelven). Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2011. november 6.)