Főmenü megnyitása

A folyamatos múlt (lat. imperfectum, olasz imperfetto, spanyol imperfecto, francia imparfait, angol Past Continuous stb.) bizonyos nyelvekben olyan múltbéli cselekvést vagy történést kifejező igeidő, amely hosszú időn át tartott, a múltban rendszeresen ismétlődött, illetve kezdete és vége a szövegkörnyezetben ismeretlen vagy a beszélő számára nem bír jelentőséggel. A folyamatos múltat gyakran egy másik eseményhez viszonyítva használják, amely azt fejezi ki, hogy mialatt A esemény megtörtént (vagy tartott), B esemény éppen folyamatban volt (vagyis nem tudjuk, hogy B esemény a múltban mikor kezdődött és mikor ért véget, csupán az a fontos, hogy A esemény megtörténte alatt folyamatos volt).

A folyamatos múlt leginkább az indoeurópai nyelvek, azokon belül is a latin, az újlatin, illetve a germán nyelvek jellemzője. Megtalálható volt a régi magyar nyelvben is (például vár vala, ír vala), azonban mára kiveszett. Képzése történhet egyszerű, illetve összetett igealakkal is.

A latinbanSzerkesztés

A latinban az imperfectum jellegzetes képzője a -ba-, amely az indoeurópai alapnyelvi *bhu- tőre vezethető vissza (vö. perzsa bud ’volt’, orosz bilo ’volt’ és budet ’lesz’, angol be ’lenni’ stb.). Szintén ebből a tőből származnak a latin létige (esse) befejezett múltjának (praesens perfectum) fu- alakjai.

Az alábbi esetekben használatos:

  • Legesleginkább jelenre ki nem ható, régi, múltbéli, hosszas, ismétlődő cselekményekre (vö. angol "used to" szerkezet):
    • Erat Miseni classemque imperio praesens regebat. (Plinius, Epistulae, 6, 16; 4)
    • Misenumban volt akkor, és a flottát személyesen vezette.
  • Folyamatos cselekvésekre, amelyek még tartottak, amikor egy másik befejeződött:
    • Librum legebam, cum tu intravisti.
    • Épp könyvet olvastam, mikor te bejöttél.
  • Sikertelen próbálkozások kifejezésére:
    • Id Helvetii ratibus ac lintribus iunctis transibant.(Caesar, De bello Gallico, I, 12, 2)
    • Ott a helvétek a tutajok és a bárkák összekapcsolásával próbáltak átkelni.
  • A szükségességet (debeo, oportet, necesse est) kifejező igéknél feltételes múlt időt (valószínűleg grécizmus):
    • Etsi tali tuo tempore me aut consolandi aut iuvandi tui causa scribere ad te aliquid pro nostra amicitia oportebat... (Cicero, ad Fam. XIII, 1)
    • "Habár ilyen idődben vagy vigasztalásul vagy segítségül neked valamit írnom kellett volna..."

Példák a perfectum ragozására:

  • cantare ’énekelni’ → cantabam, cantabas, cantabat, cantabamus, cantabatis, cantabant
  • complere ’megtölteni’ → complebam, complebas, complebat, complebamus, complebatis, complebant
  • audire ’hallani’ → audiebam, audiebas, audiebat, audiebamus, audiebatis, audiebant
  • esse (létige) → eram, eras, erat, eramus, eratis, erant.

Az olaszbanSzerkesztés

Az olasz imperfetto egyszerű igeidő, a ragozott formáknak önmagukban is van jelentése.

A következő esetekben szokás használni:

  • A múltban történt folyamatos cselekvés kifejezésére:
    • Ballavano con rapidi passi (gyors léptekkel táncoltak)
  • Egy olyan múltbéli állapot, ami ma már nem tart:
    • Guardavo il televisore tutto al giorno all'estate. (nyáron egész nap a tévét néztem)
  • Congiuntivo-nál
    • Pensavo che fosse intelligente (azt gondoltam, hogy intelligens)
  • Időjárás leírására:
    • Pioveva tutto il giorno (egész nap esett)

KépzéseSzerkesztés

-are: parlare
  • parlavo
  • parlavi
  • parlava
  • parlavamo
  • parlavate
  • parlavano
-ere: vendere
  • vendevo
  • vendevi
  • vendeva
  • vendevamo
  • vendevate
  • vendevano
-ire: partire
  • partivo
  • partivi
  • partiva
  • partivamo
  • partivate
  • partivano
essere (létige)
  • ero
  • eri
  • era
  • eravamo
  • eravate
  • erano
Megjegyzés: Az avere ige ragozása nem rendhagyó

Az imperfetto és a passato prossimo közti különbségekSzerkesztés

Míg a passato prossimo azt fejezi ki, hogy egy bizonyos cselekvés megtörtént, addig az imperfetto arra fekteti a hangsúlyt, hogy ez a cselekvés, állapot létezett egy bizonyos időtartamig.

A következő mondatok a magyar fordítás révén szemléltetik a különbséget, mert nem mindegy, hogy milyen esetben mit használunk, ugyanis félreértésekhez vezethet.

Egyszerű mondatokSzerkesztés

  • Leggevo un libro
    • Olvastam egy könyvet. (A múltnak valamely szakaszát azzal töltöttem, hogy ezt a könyvet olvasgattam. Lehet, hogy már kiolvastam, de lehet, hogy csak a második oldalnál tartok.)
  • Ho letto il libro
    • Kiolvastam a könyvet. (A cselekvés lezárult, nem számít, hogy meddig tartott, a lényeg az, hogy minden fejezetet elolvastam.)

Összetett mondatokSzerkesztés

  • Parlavo di politica quando Pietro mi ha chiesto il tempo (egy múltbéli folyamatos cselekvés egyik pillanatában (beszéltem) volt egy pillanatig tartó másik cselekvés (megkérdezte). A mondat nem fejezi ki, hogy zavart-e, amikor Pietro megkérdezte az időt, vagy egyáltalán figyeltem-e rá.
    • Éppen a politikáról beszéltem, amikor Pietro megkérdezte (tőlem), hogy mennyi az idő.
  • Parlavo di politica mentre Pietro telefonava.
    • A politikáról beszéltem, miközben Pietro telefonált (a két cselekvésnek arról a pillanatáról beszélünk, amikor egyidejűleg történt a kettő. Meglehet, hogy előbb kezdtem el beszélni, mielőtt Pietro telefonálni kezdett volna, de az is lehet, hogy fordítva. A lényeg az, hogy volt olyan pillanat, amikor a két cselekvés egyhuzamban történt.)

A spanyolbanSzerkesztés

A spanyolban használata hasonló az olasz nyelvéhez.

KépzéseSzerkesztés

Az I. ragozású (-ar végű) igéknél a -ba- képzővel történik:

  • cantar ’énekelni’ → cantaba, cantabas, cantaba, cantábamos, cantabais, cantaban.

A II. és III. ragozású (-er és -ir végű) igéknél a -b- kiesik:

  • comer ’enni’ → comía, comías, comía, comíamos, comíais, comían;
  • vivir ’élni’ → vivía, vivías, vivía, vivíamos, vivíais, vivían.

A franciábanSzerkesztés

A francia imparfait használata hasonló az olasz imperfetto és a spanyol imperfectoéhoz.

Az angolbanSzerkesztés

Az angolban a folyamatos múlt (Past Continuous vagy Past Progressive) összetett igeidő, képzése a to be ige múlt idejével, valamint a határozói igenévvel (ING-es alak) történik: például He was reading a book when I entered the room. ’Éppen könyvet olvasott, amikor beléptem a szobába.’.

Fontos megjegyezni, hogy míg az újlatin nyelvekben a folyamatos múlt kifejezhet múltbeli szokásos, ismétlődő cselekvést, addig az angolban erre a célra nem a folyamatos múltat, hanem az egyszerű múlt időt (Past Simple), illetve a used to szerkezetet használják. Például:

Télen sokat olvastam:

olasz: D'inverno leggevo molto. (Imperfetto)

angol: In winter I read (vagy: I used to read) a lot. (Past Simple)