A folyami géb (Neogobius fluviatilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj.

Folyami géb
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Benthophilinae
Nemzetség: Neogobiini
Nem: Neogobius
Iljin, 1927
Faj: N. fluviatilis
Tudományos név
Neogobius fluviatilis
(Pallas, 1814)
Szinonimák
  • Apollonia fluviatilis (Pallas, 1814)
  • Gobius fluviatilis Pallas, 1814
  • Gobius fluviatilis nigra Kessler, 1859
  • Gobius sordidus Bennett, 1835
  • Gobius steveni Nordmann, 1840
  • Neogobius fluviatilis fluviatilis (Pallas, 1814)
Elterjedés
Élőhelyei Európában
Élőhelyei Európában
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Folyami géb témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Folyami géb témájú médiaállományokat és Folyami géb témájú kategóriát.

A Neogobius csontoshal-nem típusfaja.

Előfordulása szerkesztés

 
Portré

A folyami géb a Fekete-, az Azovi- és a Márvány-tenger sekély partmenti részein él, ahonnan messzire felúszik a nagy folyókba. A Balatonban 1970 óta tömeges. Azóta Magyarországon néhány tóban és folyószakaszon is kialakultak állományai. Mára a magyarországi felső Duna szakaszon tömegesen fordul elő. 1997-ben elérte a lengyelországi Visztula folyó középső szakaszát.

Az általa újonnan meghódított helyeken, inváziós fajnak bizonyult.

Megjelenése szerkesztés

A hal testhossza 15-18 centiméter, legfeljebb 25 centiméter. 58-65 pikkelye van egy hosszanti sorban. Tarkója pikkelyezett; 26 pikkely található a fej és a hátúszó töve között. Első hátúszója tüskés sugarú.

Életmódja szerkesztés

Mérsékelt övi gébféle, amely egyaránt megél az édes- és brakkvízben is. A 4-20 Celsius-fokos hőmérsékletet kedveli. Megtalálható a folyókban, ezek torkolatvidékén, valamint a tavakban, lagúnákban és patakokban is. A homokos és iszapos medreket választja élőhelyül. Tápláléka főként apró rákok, puhatestűek és kishalak, valamint a fenéken élő apró állati szervezetek.

Legfeljebb 5 évig él.

Szaporodása szerkesztés

 
Hím nászruhában

Kétévesen válik ivaréretté. Az ívási időszak április–július között van, de helyenként, ha a hőmérséklet nem csökken 13 Celsius-fok alá, akár szeptemberig is eltarthat. Ebben az időszakban a nőstény több alkalommal is ívhat. A hím ekkortájt fekete színt ölt, úszói pedig sárga szélűek lesznek, továbbá és megnövekednek az állkapcsai, ami a területének védelmezését segíti.[1] Az íváshoz a hím vájja ki, a törmelékben a fészket, aztán pedig őrzi és gondozza az ikrákat.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Fekete szörnyhalat fogtak a Balatonban Archiválva 2019. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben – Bama.hu, 2019. július 12.

Források szerkesztés