Főmenü megnyitása
A fontainebleau-i ediktum egy lapja

A fontainebleau-i ediktumot 1685 októberében adta ki XIV. Lajos francia király. Az ediktum a nantes-i ediktum eltörlésére is szolgált, illetve lényege a hugenották ellehetetlenítse a Francia Birodalmon belül. A Napkirály a hugenották ellen vívott háború lezárásaként tekintett rá, és az egységes birodalom képét akarta igazolni vele.

Tartalomjegyzék

ElőzményeSzerkesztés

XIV. Lajos álma egy egységes birodalom volt, mind politikai, mind vallási tekintetben is. Ennek érdekében trónra kerülése után körülbelül 10 évre megkezdette a vallási egységesítést, amely két időszakra osztható. Elsőként 1656-1679 között jogilag próbálta lehetetlenné tenni a hugenották életét. A nantes-i ediktumban foglaltakat a legszigorúbban vették, azaz, ami nem volt megengedve az 1598-as ediktumban, az nem is volt megengedve a hugenottáknak. 1665-ben foglalt rendelkezések szerint a református szülők gyermekei szülői engedély nélkül térhettek át katolikus hitre.

1666-ban pedig megszabták, hogy a lelkészek csak suttogva beszélhetnek a börtönben levő rabokhoz, illetve a temetéseken tilos zsoltárokat énekelni, s csak reggel és késő délután szabad temetni. 1671-ben szabályozták a református iskolákat. A király ez idő alatt korlátozta a hugenották polgári tevékenységeit is, ugyanis megtiltotta, hogy bármilyen mesterségnek a mesterei legyenek, így csak kereskedelemmel és földműveléssel foglalkozhattak.

 
A dragonyosok addig maradtak egy-egy családnál, amíg az át nem tért katolikus hitre. Az esemény az európai történetírásban „dragonnades” néven maradt fenn

A második időszak 1679 után következett, ezek az erőszak évei voltak. A király dragonyos katonákat küldött minden református családba. Számukra minden erőszak megengedett volt, akár eladhatta a család tulajdonait, vagy leégethette a házukat is. A dragonyosok addig maradtak egy-egy családnál, amíg az át nem tért katolikus hitre. Az esemény az európai történetírásban „dragonnades” néven maradt fenn. A király betiltotta továbbá a vegyes házasságokat, a gyerekek áttérését már 7 éves kortól engedélyezte. Ezt követően megnőtt az áttértek száma, és radikálisan csökkent a reformátusoké. Az uralkodó pedig biztosnak érezte sikerét, így került sor a fontainebleau-i ediktumra.

A fontainebleau-i ediktum tartalma összefoglalóanSzerkesztés

  • 1. cikkely: A birodalmon belüli összes református templom lerombolását határozta meg.
  • 2. és 3. cikkely: Mind a két cikkely betiltja a „reformált vallás”, azaz református vallás gyakorlásának minden formáját.
  • 4. cikkely: Amely lelkipásztor nem tér át a katolikus hitre, annak el kell hagynia az országot.
  • 5. cikkely: Amelyik lelkész áttér katolikus hitre, az pénzjutalomban részesül.
  • 6. cikkely: Az áttért lelkészek számára megkönnyítik az ügyvédi hivatás gyakorlását.
  • 7. cikkely: Betiltja a különálló, azaz a katolikustól eltérő, református oktatást.
  • 8. cikkely: A református szülők gyermekeit katolikusként kell megkeresztelni, különben pénzbírságot rónak ki a szülőkre.
  • 9. cikkely: A külföldre menekült reformátusok 4 hónapon belül visszatérhetnek, és vissza kapják az elkobzott vagyonukat.
  • 10. cikkely: Megtiltja a reformátusoknak az országból való kivándorlást, illetve vagyonuk kimenekítését.
  • 11. cikkely: A hugenották számára teljes szabadságot és háborítatlanságot biztosít, amennyiben nem gyakorolják református vallásukat.

ForrásokSzerkesztés

További információSzerkesztés

  • Fontainebleu-i ediktum. In: Kora Újkori Egyetemes Történeti Szöveggyűjtemény. Szerk.: Poór János. Osiris Kiadó, Budapest, 2000.