Főmenü megnyitása

Forbáth Imre (Böhönye, 1898. november 17.Teplice, 1967. május 16.) költő, újságíró.

ÉleteSzerkesztés

Kisgyermekkorától ifjúkoráig Nyitrán élt. Az 1918-1919-es magyarországi forradalmak idején a főváros fiataljai között a KMP tagjaként folytatott szervező- és propagandamunkát, amiért később emigrálni kényszerült. Az emigrációban 1921-1923 közt munkatársa volt a Tűz című hetilapnak. Prágában 1922-1927 közt orvosi tanulmányokat folytatott, 1927-től fogorvos Szlovákiában, 1932-től a bányászok orvosa Moravská Ostravában. Kapcsolatba került a szlovákiai avantgárd művészekkel, 1936-1938 közt a Magyar Nap című lap munkatársa lett, 1938-ban ő is felszólalt az antifasiszta írók párizsi konferenciáján. 1939-ben kivándorolt Angliába, 1945-ben tért vissza Moravska Ostravába főorvosnak. 1949-1951 közt külügyi szolgálatban volt, a koncepciós perek idején elbocsátották, ezután haláláig Teplicén fürdőorvosi szolgálatot teljesített.

Verseinek fő esztétikai minősége az abszurd és a groteszk.

MűveiSzerkesztés

VersSzerkesztés

  • Versek (1922)
  • Vándordal (1923)
  • Favágók (1930)
  • Panasz és remény; Hungarian Club, London, 1942
  • Mikor a néma beszélni kezd. Költemények. Válogatás; bev. Fábry Zoltán; Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, Bratislava, 1958
  • A csodaváró. Válogatott versek; Magvető, Bp., 1967

PrózaSzerkesztés

  • Eszmék és arcok. Cikkek és tanulmányok 1.; utószó Csanda Sándor; Tatran, Bratislava, 1966
  • Forbáth Imre összegyűjtött írásai; összegyűjt., sajtó alá rend., jegyz. Varga Rózsa, előszó Duba Gyula; Madách, Bratislava 1989-
  • Bábel tornyában liftboy (válogatott művek); Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, 2017

ForrásokSzerkesztés