Forintos György (szociológus)

szociológus, 1956-os szabadságharcos

Forintosházi Forintos György (Budapest, 1935. február 6. – Budapest, 2005. január 18.) szociológus, magyar szabadságharcos az 1956-os forradalomban. Jogi kar forradalmi bizottság tagja, a MEFESZ vezetője.

forintosházi Forintos György
Született 1935. február 6.
Flag of Hungary (1915-1918, 1919-1946).svg Budapest
Elhunyt 2005. január 18. (69 évesen)
Flag of Hungary with arms (state).png Budapest
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Házastársa Bánlaki Sára
SzüleiForintos György
Foglalkozása szociológus

ÉletrajzSzerkesztés

A régi tekintélyes Zala vármegyei nemesi forintosházi Forintos család sarja. Budapesten született, édesapja, forintosházi dr. Forintos György (1902-1958) jogász, igazságügyi minisztérium osztályfőnöke és édesanyja, az előkelő zalai nemesi származású boldogfai Farkas családból való boldogfai Farkas Margit Klementina Erzsébet (1905-1990) úrnő volt. Apai nagyszülei dr. forintosházi Forintos Géza (1868-1954), jogász, minisztériumi tanácsos, zalamihályfai földbirtokos, és Starmeg Paulina (1863-1951) voltak. Anyai nagyszülei dr. boldogfai Farkas István (1875-1921), jogász, a sümegi járás főszolgabírája és persai Persay Erzsébet (1885-1913) asszony voltak.[1] Egyik anyai nagybátyja, boldogfai Farkas Endre (19081994), vezérkari őrnagy, kocsordosi földbirtokos, akinek a felesége, a budapesti jómódú nagypolgári Lenz Klára Mária Hermina (19242013), gobelinművész, kocsordosi földbirtokos asszony volt; másik két anyai nagybátyja, boldogfai Farkas Gyula (19071938), főhadnagy, és boldogfai Farkas István Sándor (19181975), főhadnagy volt. Apai nagybátyjai dr. forintosházi Forintos László (19041994), zalaszentgróti főszolgabíró; forintosházi Forintos Károly (19001994), aki agglegényként hunyt el; dr. forintosházi Forintos Géza (1908–?) perlaki főszolgabíró, valamint apai nagynénje, forintosházi Forintos Mária (18871974) asszony, akinek a férje, dr. nemes Takács Jenő (18831962), királyi közjegyző volt.

A Böszörményi út 8-as számú társasházban elhelyezkedett IV. emeleti igen tágas 4 szobás lakásukban élt szüleivel együtt.[2][3] Gyerekkorában gyakran vadászott apjával, és Forintos Margit (1931-1981) nővérével együtt; gyakoriak voltak a hosszú kirándulások, valamint a mihályfai látogatások is az apai nagyszüleinél. Az kommunizmus bejövetele után családját, a mihályfai földbirtokától, kúriájától és erdejétől fosztotta meg az új rendszer. A Szent Imre Gimnáziumban végezte a középiskolai tanulmányait, és az iskola államosítása után a Petőfi Sándor Gimnáziumban 1953-ban érettségizett. Hamarosan jelentkezett az ELTE bölcsészkarára, és a francia szakra fel nem véve átirányították a jogi karra, ahol bekapcsolódott a tudományos diákköri munkába, és fél évet spanyol szakon is elvégzett.

Miután kitört a forradalom, 1956. október 23-án részt vett a tüntetésen, jelen volt a Rádió ostrománál. 24-én éjjel a szovjetek ellen harcolva a Kilián laktanyánál megsebesült, november 8-ig a Mária utcai szemészeti klinikán ápolták. Távollétében beválasztották a jogi kar forradalmi bizottságába, majd a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége vezetőségébe. Novemberben a Csepeli Vas- és Fémművek ifjúsági szervezetének kérésére többször járt a gyárban, emellett orosz nyelvű röpcédulák készítésével és az élelmiszer-ellátás szervezésével foglalkozott.

A MEFESZ december végi országos értekezletén ő képviselte a jogi kart, azonban miután megbukott a forradalom, hamarosan beidézték a rendőrségre, 1957. március 15-én fegyelmi eljárást indítottak ellene, és kizárták az egyetemről. Júniusban letartóztatták, és egy hosszú per során 1958 februárjában négy év börtönbüntetésre ítélték, amit 1958. október 13-án a Legfelsőbb Bíróság három évre csökkentett. Addig édesapja, dr. Forintos György jogász, a licitációval foglalkozott, aközben betegségében meghalt, még mielőtt látta volna fiát szabadon. Végül 1959. április 4-én szabadult.

Mivel nem tudta a tanulmányait folytatni, a Villamos Kismotor- és Gépgyárban anyagmozgató segédmunkásként sikerült elhelyezkednie, és 1962-től éjjeliőr volt egy fatelepen. Rövid idő alatt megtanult lengyelül, és az Országos Fordító Iroda sajtófigyelőjében dolgozott. Befejezte a jogi egyetemet, majd 1975-ben szociológus diplomát szerzett. 1977-től a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont munkatársaként szervezetszociológiai kutatásokat végzett. Aláírta a Charta ’77 csehszlovákiai polgárjogi mozgalom bebörtönzött tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot. 1981-től 1988-ig az Oktatáskutató Intézetben dolgozott. Részt vett a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) megalakításában, majd 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja. Később, a rendszerváltás után, 1990-1996 között az Országos Közoktatási Intézet tudományos főmunkatársa és az 1956-os Intézet Közalapítvány felügyelő-bizottsági tagja volt.

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

1957. február 18-án vette feleségül Bánlaki Sárát (1936–), akitől később 2 gyermeke született:

  • dr. Perczel-Forintos Dóra, tanszékvezető egyetemi docens, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.[4] Férje, bonyhádi dr. Perczel András, kémikus, biokémikus, egyetemi tanár.
  • forintosházi Forintos Miklós

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szluha Márton (2011). Vas vármegye nemes családjai. I. kötet. Heraldika kiadó. 411. o.
  2. A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora 1942
  3. HU BFL IV.1420.r - XII. kerület - Böszörményi út - 8. Document
  4. Archivált másolat. [2015. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 16.)

ForrásokSzerkesztés